Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-39
Az országgyűlés felsőházának 39. ülése 1937. évi január hó 29-én, pénteken. 77 tegnap lefolyt vita is kényszerít engem arra, bogy egy-két számadatot felhozzak és Budapest dolgával foglalkozzam. A születések számarányának csökkenése a legutóbbi 15 esztendőben már kegyetlenül megmutatkozott. Ez különösen Budapesten látható a gyermekeknél az idevonatkozó statisztikai számadatokból. Budapesten 1920-han 190.000 0—15 éves gyermek volt. 1925-ben már csak 170.000 öt esztendő alatt tehát 20.000 gyermekkel kevesebb. Azután 16.000-rel csökkent ez a szám; és most legutóbb; 1935-ben ugyan nem csökkent ez a szám, de ez nem annak tudható be, mintha a születések számaránya nem fejlődött volna vissza, hanem annak, hogy nagy bevándorlás volt a környékről és a különbözetet ez egyenlítette ki. Ez a szám kell, hogy gondolkodóba ejtsen bennünket azoknak a kérdéseknek tekintetében, amelyek a népesedési politikával kapcsolatosak- Mindezek a szempontok arra bírnak rá engem, hogy azokat a szakaszokat, amelyek a numerus claususra vonatkoznak, ne fogadjam el. Ez nem akadályoz engem abban, hogy a törvényjavaslatot a maga egészében elfogadjam. Ez ugyan igen lényeges rendelkezés, de végtére is a két dolog megfér egymással. Őrömmel üdvözölhetem a törvényjavaslatot, amely az ügyvédség alkotmányát, szervezetét rendezi és a kisebb-nagyobb bajokat orvosolja, akkor is, ha a numerus claususra vonatkozó rendelkezéseket nem fogdom el. Méltóztassanak megengedni, hogy még csak egyetlenegy kérdéssel foglalkozzam. A helyettes ügyvédi intézményről kívánok egypár szót szólni. Ez önmagában véve igen kedves elgondolás. Ha valaki nem tudja megszerezni mindazokat a feltételeket, amelyek az ügyvédséghez szükségesek, azt ne dobjuk le mindjárt a tarpeji szikláról, hanem adjunk alkalmat és módot neki airra, hogy az általa választott munkakörben, ha valamilyen enyhített formában is, végezhesse feladatát. Kénytelen vagyok azonban megállapítani, hogy a helyettes ügyvédi intézmény homlokegyenest ellentétben van a zártszám intézményével. Az, aki a zártszám folytán ügyvéd nem lehet, megy helyettes ügyvédnek, ahol minden korlátozás. nélkül, illetve ássál az egy korlátozással, hogy valakihez csatlakoznia kell, végezheti ügyvédi teendőit. A mai gazdasági életben pedig annál könnyebb dolog nincs, mint hogy megtalálja ezt az ügyvédi kollégát. Mi ennek az eredménye! A numerus clausus intézményével a törvényjavaslat azt akarja elérni, hogy kevesebb legyen az ügyvéd, kisebb legyen a verseny és kisebb verseny mellett a kevesebb ügyvéd inkább találja meg az exisztenciális bá zist, mint több ügyvéd nagyobb versenye mellett. A helyettes ügyvéd nem jelenti a verseny eltűnését az ügyvéd élni akarván, az előbb említett csatlakozás révén megtalálja a maga érvényesülési útját és ugyanúgy versenytársa lesz a többi ügyvédnek, mint volna akkor, ha önállóan be volna jegyezve. De van egy nagy különbség: kisebb morális bázissal, kisebb kötelességtudással, ellenben fokozásával minden deloyális versenynek. A helyettes ügyvédi intézmény helyes volna, ha nem volna kapcsolatba hozva az ügyvédség komplikált szervezeti kérdéseivel. A jelen esetben azonban bátorkodom aggályaimnak kifejezést adni, legalább a törvényjavaslat által kitűzött azon cél elérése szempontjából, ha az ügyvédség gazdasági helyzetének javítását a létszám fokozatos csökkenésével akarjuk elérni, mert az ügyvédhelyettesi intézmény ennek a célnak az elérését lehetetlenné teszi. Ismétlem, nem kívánok a többi kérdéssel foglalkozni. Pap József mélyen t. barátom a kérdésnek egész akadémiáját adta és valamenynyi kérdést ismertetett. De különösen az előadó úr ismertetése, melyben a pro és kontra argumentumokat tárta elénk, teljesen tökéletes és csodálatra méltó kísérő tanulmánya volt az ügyvédi törvényjavaslatnak. Ezek alapján elfogadom a javaslatot, de kérem ő exeellenciáját, hogy akkor, amikor a numerus clausus alkalmazására sor kerül, amikor az egyes kamaráik állást foglalnak ebben a kérdésben, ne méltóztassék ezt a kérdést abból a szempontból vizsgálni, amint azt sokan teszik, hogy egy varázsütésre meg fogja szüntetni az ügyvédség bajait, hanem méltóztassék figyelembe venni mindazokat a gazdasági nehézségeket, amelyekre bátor voltam rámutatni, hogy az első és második generáció még semmi hasznát nem látja. Az eredménye egyelőre csak az lesz, hogy a fiatalságot kizárjuk az érvényesülés lehetőségéből, példát adunk arra, hogy a többi foglalkozási ág is kövesse az ügyvédség társadalmi megmozdulását, mint ahogy általában szívesen is követik. Meg vagyok nyugodva abban a tekintetben, hogy a miniszter úr akkor, amikor konkréten kell határoznia, az egyes kérdéseket alapos vizsgálat tárgyává teszi és vagy nem fogja elrendelni a numerus elausust, vagy csak abban az esetben rendeli el, ha az kétségtelenül az ügyvédség egyetlen segítőeszköze, az ügyvédi érvényesülés remédiuma lesz. Meg vagyok arról győződve, ő exeellenciája ezt nem fogja megtenni, ha nem jut ilyen tapasztalatra. Az igazságügyminiszter úr ő exeellenciája iránti feltétlen bizalmamnál fogva a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni^ (Nem!) Ha szólni senki sem kíván a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Nagy méltóságú BLnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak nekem megbocsátani, hogy ebiben a vitazáró bes®édemiben lehető rövidségre igyekszeim. Ügy a képviselőháziban, mint a felsőház igazságügyi bizottságában alkalmam volt már az itt elhangzott legtöbb kérdés) tekintetében véleményemet kifejteim. A mélyen t. Felsőház Finkey ő excellenciájámak előadásában egész pontos és részletes képét kapta a javaslatnak, úgyhogy ez felment engem attól, hogy itt minden felimierült gondolatra, amelynek tekintetében — mint voltam, ibátor mondani — már volt is alkalmiam nyilatkozni, újból kifejtsem véleményemet. Ebből a kiinduló pontiból nézve a dolgokat, csak néhány nagyon fontos, elvi jelentőségű észrevételre leszek bátor kifejteni szerény véleményemet. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt Gnyczy ő méltóságának itt elhangzott bestáédéire kívánóik pár szóval reflektálni. Ö méltósága ennek a javaslatnak kapcsán kifogásolta, hogy a törvényekben bizonyos rendeleti intézkedésekre felhatalmazások foglaltatnak és ezt ő méltósága a magyar alkotmányossággal ellenkező ixányzatnak minősitette. Talán nem kell hangsúlyoznom, — hiszen töb, mint négy évi minsztersiégem alatt erről mindenki képet alkothatott magának — hogy a
