Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-38

iO Az országgyűlés felsőházának 38. ülése 1937. évi január hó 28-án, csütörtökön. melynél egy kerületben legfeljebb 50.000 lakos van. Mélyen t. Felsőház! Én fontosnak tartom azt is, hogy amikor az autonómia ennek a keretnek tartalmat ad, életre keltse a kerületi választmány intézményét is, amely papíron ma is megvan ugyan, de bizonyos technikai okoknál fogva nem működhet. Az a meggyőződésem, hogy ez az intézmény, ha annak megfelelő működési területet adunk, rendkívül értékes szolgálatokat tehet a főváros közigazgatásának. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Mélyen t. Felsőház! Mint bátor voltam jeiezni, törvényjavaslatnak ezt a részét általánosságban elf ogadom, annál nagyobb megnyugvással tehetem ezt, mert semmiféle aggályos momentumot nem találok benne a főváros autonómiája szempontjából. A 3. § a Budaőrs határában megvásárolt repülőtérnek a főváros közigazgatási területéhez való csatolását, a következő szakasz pedig az ezzel kapcsolatos ingatlanvagyonátruházási és egyéb illetékmentességeket szabályozza. Ezek a szakaszok előnyös rendezést tartalmaznak, tehát elfogadásukhoz szó sem férhet. Mint bátor voltam említeni, más a helyzet a törvényjavaslat 5. és 6. §-a tekintetében. Ez a ket szakasz a főpolgármester javadalmazását, azután pedig a főpolgármester képviseleti illetékességének ügyét szabályozza. Mélyen t. Felsőház! A főpolgármester képviseleti ililetékesisélge tulajdonképpen megszűnt akkor, amikor az 1934:XII. te. akként rendelkezett, hogy a főpolgármestert a jövőben hármas kijelölés alapján nem a főváros törvényhatósága, hanem a kormány javaslatára az államfő nevezi ki. Amikor ezt az 1934: XII. tc.-et ebben a tiszteletreméltó magas testületben tárgyaltuk, részletesen elmondottam és elpanaszoltam azokat a sérelmeket; amelyeket a főváros autonómiájának az 1934:XIL te. különféle rendelkezései alapján el kell szenvednie. A főpolgármesterválasztás jogának elkobzása csak egy töredéke ezeknek a sérelmeknek. Rámutattam akkor arra, milyen súlyos hátrányokat kell majd a főváros közigazgatásának elszenvednie e törvény folytán s ma már tisztáiban vammaik vole mindazok, akik; & polgárság bizalmából résztvesznek a főváros törvényhatósági életében, hogy ez az 1934:XII. te. minden kényszerítő szükség nélkül, tehát feleslegesen felborította a főváros közigazgatásának azt a rendjét, amelyet az 1930:XVTII. te. biztosított. E jelentésem igazolására csak egy-két mozzanatot kívánok megemlíteni. Ilyen az, hogy a főváros törvényhatósági tanácsának (megszüntetésével megrokkant az egész közigazgatás menete (Báró Szterényi József: Ez úgy van!) és a törvényhatósági bizottság tagjai kiestek abból a tájékozottságból, amelyre a főváros vezetésének irányítása és saját felelősségük szempontjából feltétlenül szükségük volt s a törvényhatósági tanáé» megszüntetésié megzavarta azt a harmóniát, amelyre a főváros igen nagy közigazgatási területén működő különféle szerveknek feltétlenül szüksége van. Az üzemigazgatóságok megszüntetésétvei a fővárosnak nagy üzemei, vállalatai teljesen elbürokratizálódtak és lassan-lassan a segédhivatalok nívójára fognak érkezni. Mélyen t Felsőház! Tisztában kell lennünk azzal, hogy ezeket a súlyos hibákat neun lehet foltozgatásokkal elintézni, ennek csak egy észszerű jóvátétele lehet és ez az, hogy a szerencsétlen 1934:XII. törvény helyébe állíttassék vissza a trégi' állapot,, teméiszeteisen az 1930:XVIII. törvény néhány, a tapasztalat által szükségesnek talált részletének korrektúrájával. A belügyminiszter úr ő nagyméltósága igen nagy szolgálatot tenne a főváros közönségének, ha közismert gyakorlati érzékével hozzásegítené a fővárost ennek a tűrhetetlen állapotnak a megszüntetéséhez. Mint voltam bátor jelezni, a főpolgármester képviseleti illetékessége az 1934 : XII. törvény értelmében természetszerűen tarthatatlan és a javaslatnak ehhez a pontjához, sajnálattal bár, de hozzá kell járulnom. Más a, helyzet a főpolgármester javadalmazása, illetőleg a főpolgármesternek az állami rendszerű IV. fizetési osztályba besorozása tekintetében. Ez az a szakasz, amelyre vonatkozó aggályaimat a közigazgatási bizottság honorálta és megfelelő módosítással terjesztette elő a javaslatot. Kérem a mélyen tisztelt Felsőház plénumát is, méltóztassék a közigazgatási bizottságnak azt a módosítását a miaga részéről is elfogadni. Indokaim a következőik: Az 1930 : XVIII. t.cikknek 9. §-a 1. pontjában a főpolgármester javadalmazására vonatkozólag a következő rendelkezést tartalmazza: »A főpolgármester évi fizetését és lakáspénzét az állami költségvetésben a törvényhozás állapítja meg.« Ezzel szemben a most tárgyalás alatt levő javaslat hozzáteszi ehhez még azt, hoe-y: besorozza a főpolgármestert az állami IV. fizetési osztályba. Sem az 1872 : XXXVI., sem pedig az 1930 : XVIII. törvény a főpolgármestert nem sorozza fizetési osztályba. Az 1930 : XVIII. törvény folyományaként a főpolgármester évente kb. 2000 pengővel magasabb jövedelmet élvezett, mint a polgármester és a főpolgármester javadalmazása 1924-től 1932-ig az állami rendszerű III. fizetési osztálynak megfelelően történt, anélkül azonban, hogy a főpolgármester be lett volna sorozva ebbe a fizetési fokozatba. Az 1934:XII. te. életbeléptetésétől kezdve vált csak gyakorlattá az- hogy a^ főpolgármester az állami IV. fizetési osztálynak megfelelő fizetést és lakbért élvez. Mélyen t. Felsőház! Ebből egy egészen lehetetlen helyzet adódott. A főpolgármester fizetése és lakbére ugyanis 50%-kai kevesebbet tett, mint a polgármesteré. Az egyéb városi fizetési kategóriákhoz hasonlítva megemlítem, hogy a főpolgármesternek 500 pengővel kevesebb fizetése és lakbére van havonta, mint az alpolgármesternek. De tovább megyek. A városi III. fizetési osztályba sorozott városi főtisztviselők — tanácsnokok, árvaszéki elnök, főügyész stb. — havonta 200 pengővel kapnak többet, mint a főpolgármester fizetésben és lakbérben. A főpolgáxmester által kinevezett fűzoltófőparancsnok javadalmazása az első fokozatban 200 pengőtel szintén nagyobb, mint a főpolgármesteri fizetés és lakbér. Meg kell említenem azt. ho^y amikor 1872-ben a főpolgármesteri állást kreálták, a törvény nem intézkedett a javadalmazásról. 1873-ban Szapáry Gyula akkori belügyminiszter egy bejelentést tett a Háznak a budget tárgyalása alkalmával, amely szerint a főpolgármester javadalmazását évi 5000 forintban és 3000 forint működési pótlékban állapítja meg. Ez mai pengőértékre átszámítva 18.536 pengőt jelent. De méltóztas-