Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-38
Az országgyűlés felsőházának 38. ülése Bemutatom Albrecht királyi herceg ő felsége táviratát, valamint özvegy Tóth Lajosné es özvegy Simontsits Elemérné leveleit, melyekben a felsőház részvétének kifejezéséért lialas köszönetet mondanak. Tudomásul szolgál. Bemutatom Vendl Aladár felsőházi tag megbízólevelét. Megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatik az igazoló bizottságnak. Bemutatom a miniszterelnök úr átiratát, amelyben értesít, hogy a Kormányzó Ür Ö * őméltósága 1936. évi december hó 30. napján kelt legfelsőbb elhatározásával az országgyűlés felsőházáról szóló 1926:XXII. te. egyes rendelkezéseinek újabb módosításáról és kiegészítéséről alkotott 1930:XLIL te. 3. §-a alapján dr. Wellmann Oszkárt, a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nyilvános rendes tanárát az-elhunyt Buday Barna felsőházi tag helyére 1941. február hó végéig terjedő időtartamra a felsőház tagjává kinevezni méltóztatott. Az átirat kiadatik az igazoló bizottságnak. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy legutóbbi ülésünk óta a miniszterelnök úr és az egyes miniszter urak szabadságideje alatt, illetőleg külföldi tartózkodásuk idejére történt helyettesítésekről szóló értesítések beérkeztek. Tudomásul szolgál. Bemutatom a miniszterelnök úr átiratait, amelyekben értesít, hogy: a Párizsban 1935. évi július hó 23. napján kelt magyar-francia légiforgalmi egyezmény bœikkelyezêsiérOl, a Bernben 1935. évi június hó 18. napján kelt magyar-svájci ideiglenes légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről, az országgyűlési képiviselőválasztók névjegyzékének kiigazításáról, egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink (rendezéséről, a postáról és végül a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításról szóló, áz országgyűlés két háza által közös egyetértéssel alkotott törvények. mint 1936:XXXI— XXXVI. teikkek az Országos Törvénytárban kihirdettettek. Tudomásul szolgál. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy a naplóhitelesítő bizottság által megállapított ellenőrző sorrend szerint folyó évi január hóra Lehner Vilmos és Malatinszky Ferenc felsőházi tagok következnek naplóhitelesítőkül. , Tudomásul szolgál. Bemutatom ia norvég parlament Nobelbizottsága elnökségének levelét, (amellyel az 1937-es Noíbel-hiékedíj szétosztására vonatkozó körleveleiket megküldi. A körlevél a felsőház folyosóján levő hirdetőtáblára kif üggesztetett és egyes példányai a a házmagyi hiMatalban átvehetők. Jelentem ia t. Felsőháznak, hogy a 33 tagú országos (bizottság elnöke az országos bizottságnak az 1936. évi július hó 1-től 1936. évi deioemibesr hó 18-tig terjedő idő alatt^ kifejtett működéséről iszóló jelentését a felsőháznak beterjesztette. A jelentés mellékletével együtt kiinyomatott és szétosztatott; napirendre tűzése iránt később fog intézkedés történni. Betoutatom a Feministák Egyesületének Gaár Vilmos: felsőházi tag által (benyújtott és ellenjegyzett kérvényét »az ügyvédi rendtar1937. évi január hó 28-án, Csütörtökön. 35 tásról« szóló törvényjavaslat módosítása tárgyaiban. Tekintettel arra, hogy az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjiavasllat mai ülésünk napirendjén szerepel, a kérvény a törvényjavaslattal leendő együttes tárgyalás céljából letétetik a Ház asztalára. Beadta jelentését az igazolóbizottság a hozzáutalt igazolási ügyeikben, továbbá a közoktatásügyi és külügyi bizottság a szellemi és kulturális együttműködés tárgyában Berlinben 1936. évi május hó 28. ma/pján Ikelt magyarnémet egyezmény becikkelyezéséről; a közigazgatási Ibizottság a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930 : XVIII. törvénycikk újabb kiegészítéséről és módosításáról és végül az igazságügyi bizottság az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában. Ezek a jelentések kinyomattak, szétosztat ^> tak és a Házszabályok szerinti 3 nap közbevetésével a mai ülés napirendjére tárgyalásra ki tűzettek. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy Heckenberger Konrád ő méltósága interpellációt kíván előterjeszteni a belügyminiszter úrhoz a fővárosban és a vidéken a sokgyermekes családokkal szemben a háztulajdonosok részéről megnyilvánuló elbánás tárgyában. Tekintettel arra, hogy az interpellációk rendszerint az ülés elején terjesztetnek elő, az interpelláció előterjesztésére az engedélyt most adom meg. Heckenberger Konrád ő méltóságát illeti tehát a szó. Heckenberger Konrád: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen tisztelt Felsőház! Rövid interpellációmat a belügyminiszter úr ő nagyméltósága iránti teljes bizalommal óhajtom előterjeszteni, mert tudom, hogy ő komolyan és behatóan foglalkozik az úgynevezett egyke kérdésével, és minden törekvése oda irányul, hogy a családvédelmet megvalósítsa és az egyes vidékeken jelentkező elnéptelenedési folyamatnak gátat vessen. Az ő éles szeme látja e kérdés fontosságát és azt, hogy ez egyike a legfájóbb sebeknek a nemzet testén, amelyet gyógyítani kell. Az egyke kérdése talán már elcsépelt és unalmas is, hiszen oly sokan írnak és szónokolnak róla, és oly kevesen hajlandók érte áldozatot is hozni. Mégis azt mondom, hogy ezzel a kérdéssel állandóan foglalkoznunk kell, ezt a kérdést állandóan felszínen kell tartanunk és a megodás érdekében meg kell hoznunk minden áldozatot, mert ahol a történelem folyamán ez a betegség feltűnt, mindig hanyatló népek és kultúrák útjelzője volt utána. Egy tekintet Európa múltjára meggyőz bennünket arról, hogy a népek történelmi fejlődése vonalán azok normális szaporodása mint nélkülözhetetlen tényező jelentkezik. Alig néhány emberöltő előtt annyi francia volt, mint német és ma a franciák remegve gondolnak arra a lehetőségre, hogy a germán kolosszus^ megjelenik kapujuk előtt, hogy számonkérje tőlük a multat. Hogy a nemzetiségek és népek számaránya milyen nagy szerepet játszik a nemzetközi politikában, azt mindennap tapasztaljuk. Magyarország ma a magyarság számarányára hivatkozva is követelheti a vezető szerepet a Dunamedencében, de nagy kérdés, hogy néhány év^ tized múlva lehet-e erre hivatkoznia. A rideg valóság az, — és ez elől hiába akarunk szemet hunyni — hogy Magyarországon évről-évre csökken a születések száma és hogy ma, amikor igazán elmondhatjuk, hogy olyan kevesen valu*