Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-37
Az országgyűlés felsőházának 37. ülés szerezték oíklevelükiet. Az okleveles mezőgaz J dák % illetőleg 1 okleveles gazdatisztek szolgálati idejének beszámításánál---az említett törvénycikk szerint minden ténylegesen leszoligált hét hónap nyolc hónapnak számít. Az okleveles gazdatisztek előnyben rószesítését indokolja az a, körülmény is, hogy ők hosszabb ideiig és lényegesen maigyolbb iköitséiggel folytatták tanulmányaikat, mint' a nem oklevelesek és hogy országos érdek a szaktudás megbecsülését minden alkalommal, így tehát a gazdatiszti törvény végrehajtásánál is kifejezésre juttatni 1 . Amidőn felszólalásomat 'befejezem, a gazdasági főiskolák nevében hálás köszönetemet nyilvánítom a miniszterelnök úr ő excellienciájának, hogy évtizedek mulasztását pótolva, ezt a ^fontos, a gazdatisztek élet- és munkakedvét lényegesen fokozó és ezáltal a mezőgazdaság egyetemes érdekeit is szolgáló törvényjavaslatot benyújtotta. A törvény javaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Kíván-e mlég valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) A miniszterelnök úr kíván szólani. Darányi Kálmán miniszterelnök és földmi velésügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! Elsősorban hálás köszönetet mondok azért a megértő jóindulatért, amellyel ezt a törvényjavaslatot fogadni méltóztattak. Már önmagáiban véve az a körülmény, 'hogy a felsőház mindössze két szónok előadásával vett részt a vitában, — habár a bizottsági tárgyaláson alaposan és behatóan megvitatta^ az egyes kérdéseket, — mutatja, hogy általánosságban helyeselni méltóztattak azt a törekvést, amelyet ez a törvényjavaslat elérni szándékozik. Ez isiméit tanújelét és bizonyságát adja annak a körülménynek, hogy a felsőház át van hatva attól a szociális érzéstől, amellyel manapság közügyeket helyesen irányítani, vezetni és a törvényhozásban szerepeltetni szükséges. A magyar gazdatiszti kar igen érdemes része a nemzeti társadalomnak. Evek hosszú sora óta hárolm) kéréssel ostromolta a törvényhozást és a kormányt. Ez a gazdatiszti úgynevezett hármas kívánság lényege az volt, hogy törvényes érdekképviseletük legyen, jogviszonyaik újabb szabályozást nyerjenek és a nyugdíjkiéirdés megoldást nyerjen. A gazdatiszti karral és annak szervezetével folytatott tanácskozások után ők maguk arra az álláspontra f helyezkedtek, hogy elsősorban is a nyugdíjkérdés megoldását kérik, ami rájuk nézve igen fontos exisztenciális kérdés. A kormány is ebben a sorrendben foglalkozót tehát ezekkel a kérdésekkel. A képviselőház 'bizottsága már letárgyalta a mezőgazdasági kamara újjáalakításaira vonatkozó törvényjavaslatot is, ahol a második gazdatiszti kívánság, illetőleg kérés az ő érdekképviseletük törvényes szervezése is biztosítva lesz, 'ha nem is teljesen abban a mértékben és abban az alakban, ahogyan azt^ a gazdatisztek kérték, de mindenesetre reméljük, hogy érdekeiket megfelelően fogja szolgálni a javaslat, amennyiben törvényerőre fog emielkedni. A harmadik r kérdés, a jogviszony szabályozásának kérdése, elsősorban is a mindenkori gazdasági helyzettől függ. Hogy itt milyen messzire lehet elmenni, azt ebben a pillanatban nem tudnám megmondani. Vannak olyan kérdések, amelyek feltétlenül szabályozást igéFELSÜHÁZI NAPLÓ. II. 1936. évi december 18-án, pénteker. 31 jinyetnek és amikor erre vonatkozólag á törvényjavaslatot be fogjuk nyújtani, akkor igen alaposan meg kell vizsgálnunk az ország gazdasági helyzetét, abból a szempontból, hogy hol lehet az a helyesen megállapított határ, ahol a magángazdaságban is kötelezővé tehető az okleveles gazdatiszt alkalmazása, ami a jelenlegi törvényes helyzet szerint csak a köztulajdoniban levő és a hitbizományi birtokokénál van törvényesen előírva. Ami már most a törvényjavaslathoz hozzászólt felsőházi tag urak véleményét illeti, mind. a ketten méltóztattak a javaslatot elfogadni:. Lipthay László felsőházi tag úr kh emelte felszólalásában a javaslat szociális értékét, de sajnálattal látta, hogy a szövegezésben bizonyos komplikált mondatok fordulnak elő. Ezt én is sajnálom, de vannak olyan fogalmak, amelyeket bizony sajnos, nem lehet egészen egyszerűen kifejezni, bár magam is osztom azt a nézetet, hogy törekedni kell arra, hogy világos és magyaros legyen a törvényszerkesztés. Igen fontos és igen érdekes elméleti és főleg gyakorlati szempontokra hívta fel a t. Felsőháznak és a kormánynak a figyelmét. Ezek között sok olyan szerepel, amely rendkívül figyelemreméltó, különösen az, amely a praxis megszerzésére vonatkozik a gazdasági akadémiákra és gazdasági egyetemekre járó hallgatók szempontjából. Egyébként is sok olyan — bár méltóztassék megengedni, talán ezzel a jelen törvényjavaslattal szoros összefüggésben nem lévő — kérdésre mutatott rá, amelynek az illető kérdések tárgyalásánál való eredményes felhasználását a magam részéről szívesen és készséggel fogom kilátásba helyezni, amennyiben erre meglesznek a lehetőségek.^ Ami azt a konkrétumot illeti, hogy a szeszgyárvezetők mint ilyenek, jelenleg nem kerülhetnek be ennek a törvényjavaslatnak a hatálya alá, erre nézve megismétlem azt, amit már a bizottságban is volt szerencsém kijelenteni, hogy ezek tulajdonképpen nem is alkotnak jogilag egységes kategóriát. Vannak ugyanis olyanok, akik a szeszidényen kívül egyáltalában nem dolgoznak a gazdaságban. Ezek' az OTT-hoz tartoznak, azok pedig, akik a gazdaságnak szegődményes iparosai, akik gazdasági cselédek, csak balesetre vannak biztosítva. Ha a szeszgyárvezető egyéb elfoglaltsága alapján a gazdatiszt törvényes definiciójá alá vonható, akkor a jelen javaslat körébe vont biztosítottak közé esik. Ezt csak felvilágosításul voltam bátor megjegyezni. Ami Groffits Gábor igen t. felsőházi tag úr felszólalását illeti, igen megfontolandók mindazok, amiket a gazdakérdéssel kapcsolatban mondott. A gazdatanácsadói szervezet kiépítésére vonatkozó és már a telepítési törvényjavaslat vitája során is javasolt megoldásokra nézve méltóztassanak megengedni nekem annak kijelentését, hogy foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel is. Természetesen itt mindig a költségvetési fedezeti szempontokat kell szemelőtt tartanunk. A inintabirtokok létesítésére, azután a tartalékalapok felhasználására vonatkozó javaslatok mindenesetre a végrehajtás során megfontolásra fognak alkalmul szolgálni. Ugyancsak eat kell mondanom a kisebíb középbérletek létesítésére vonatkozóan tett javaslatra nézve is és arra az utalásra, amelyet a ^ kormányprogramban a nemzeti alap létesítésével kapcsolatban elmondottakhoz fűzött a t. felsőházi tag úr. .1 9
