Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-48

Az országgyűlés felsőházának 1*8. ülése kertészeti mívelés városok közelében megle­hetősen korlátolt mennyiségű termelésre var szorítva úgy, hogy ezt egy ilyen nagy ke­retbe, ilyen nagy elgondolásba, mint fontosabb tényezőt belevinni, nem gondolnám helyesnek. Vitán felül áll, hogy tekintetbe vehető azért ez is. Ha most nézem a szántóföldi termelés emelkedésének, tehát mennyiségi és minőségi emelkedésének lehetőségét, meg kell állapíta­nom, hogy a szántóföldeknél az öntözéssel kap­csolatban legelsősorban az az alapelv, hogy megfelelő trágyázásban és mívelésben legye­nek részesítve. Ennek a kérdésnek harmó­niábahozatala — tekintettel arra, hogy igen sok esetben fog előállni, hogy a szükséges trágyamennyiség nem fog mindig rendelke­zésre állni — igen fontos és nem kis feladat. De tovább megyek. A mai tudomány, amelyet a magam részéről igen alaposnak és a jövő egész gazdálkodási rendszer alapvetőjének tar­tok, az agrobiológia sok minden nehézségre hívja fel a figyelmet. Mint méltóztatik az igen t. Felsőháznak tudni, a talaj élettanában az öntözéssel nagy változás fog beállani, mert hiszen egészen más baktériumok fognak te­nyészni és fogják tudni tevékennyé tenni a talajt, ha nagy vízmennyiséget kapnak és egé­szen mások, ha a természetes csapadékra van bazirozva az illető talaj mívelése. Illetve a ta­laj ezzel kapcsolatosan éli le a maga tevékeny és gazdasági szempontból igen fontos életét. A talajbiológiai viszonyok megváltoztatása tekintetében nagyon kevés kísérlet áll rendel­kezésünkre. Azt tudjuk, hogy a trágyázással előmozdítjuk a talaj tevékenységét, de azt nem tudjuk, hogy ha mesterségesen beavatkozunk, évtizedekig, tehát hosszabb ideig, mesterséges öntözéssel, akkor milyen szükségletek fognak előállni, milyen hiányokat kell kipótolni, ame­lyek a nagyobb vízmennyiség következtében előállnak. Azok a költségek tehát, amelyek egy öntöző terület évtizedeken át történő ön­tözésével kapcsolatosan felmerülnek, pengő­ben vagy más értékben alig fejezhetők ki. Egészen bizonyos, hogy mint minden ilyen kérdésnél, az első alapkérdés az lesz, hogy mit lehet termelni öntözéssel kapcsolatosan ugy, hogy az jövedelmező legyen, mert hiszen a gazda természetszerűleg nem csupán öntözni akar és nemcsak terméseredményben akar ma­gasabbat elérni, hanem elsősorban is földje jövedelmezőségét akarja fokozni. Kétségen fe­lül áll, hogy az Alföldön lévő szántóföldi ter­meivényeinket évszázadok óta kiválogatta a gyakorlat s a tudományok és kísérletek hala­dásával most már megállapították, melyek azok a növények, amelyek a szárazságot bír­ják s gyökereikkel mélyen hatolnak.a földbe és ezeket termelik ma. Ha tehát mi öntözést vezetünk be az Alföldre és 70—80 milliós, — de azt hiszem, ennyi sem lesz elég — 100 milliós költségekkel beruházásokat létesítünk, akkor minden valószínűség szerint át kell térnünk ezekről a termeivényekről olyan növények ter­melésére, amelyek a beruházás költségeit job­ban fogják tudni megfizetni, továbbá, ame­lyeknek nagyobb a vízellátási szükséglete. Szántóföldet öntözni nem is lehet minden esztendőben, ha valaki gondos gazda. A szántó­földi öntözésnek éppen olyan vetésforgót kell betartania, mint amilyen vetésforgó más ter­meivényeknél van, mert hiszen ha valaki na­gyobb területet állandóan mindig öntözne, valószínű, hogy tíz év vagy talán hosszabb idő alatt igen kilúgozott és tápanyagokban 1937. évi július hó 9-én, pénteken. 369 szegény talaj lenne az eredmény, még ha pót­lásokat is veszek tekintetbe. Az öntözésnek másik részénél, amely az évelő növényekre vo­natkozik és különösen a rétek öntözésénél az eredmények mások. Az eddigi kísérletek sze­rint rétek Öntözése és az évelőknek kellő víz­mennyiséggel való ellátása magasabb termés­hozamot biztosít, mennyiségileg nagyobbat, minőségileg csekélyebbet. Tehát akkor is, ami­kor megállapítjuk, hogy egy hold hány méter­mázsa szénát ad, vele szemben meg kell álla­pítanom, hogy mennyi tápanyagot ad és akkor ez a két mennyiség egymással nem mindig áll egyenes arányban, sőt a legtöbb esetben keve­sebb hozam mellett a tápanyag sokkal dúsabb. Ez a rétöntözés az Alföldön kétségtelenül elő fogja mozdítani az állattenyésztés fejlődését és ez egy igen fontos argumentum a rétek, illetőleg az Alföld öntözése mellett. Ami a szikes talajok kérdését illeti, itt 600.000 katasztrális hold területről van szó. Ügy emlékszem, hogy a szikes talajok az Al­földön a különféle talajminőségekkel elve gyítve körülbelül egymillió katasztrális holdra tehetők. Most is, mint máskor, azt állítom, hogy a magyar nemzetgazdaságnak ennek az egymillió katasztrális holdnak megjavítására elsőrangú feladatként kell törekednie. Az egy­millió katasztrális hold különböző szikes minő­sége úgysem engedi meg azt, hogy azt egy sablon szerint, egy elméleti és gyakorlati vo­natkozás szerint javítsák meg, mert hiszen, mint méltóztatnak tudni, a sós és nemsós szi­kek, a szikek akár agyagban, vagy homokban, vagy más vonatkozásban megkevert alaptalaj­jal különböző javítási módozatokat igényelnek. Ez tehát rendkívül nehéz feladat, úgyhogy ez irányban az öntözés csak részben fog sikerrel járni. Egészen vitán felül áll ugyanis, hogy nem minden szikes talajt lehet öntözéssel meg­javítani és nem minden szikes legelőt lehet az öntözéssel nagyobb termékenységre ösztönözni. Itt is megvannak a maguk lépcsőzetei azoknak a lehetőségeknek, amelyeket a kísérleti és tu­dományos alappal összhangba hozva kell ál­landóan megoldani. Mindenesetre itt is, az igen t. Felsőház előtt is, megint megemlítem azt, hogy ennek egyik feltétele az, hogy a szikes talajok tulaj­donosai mindenféle állami segítséggel ösztö­nözve legyenek arra, hogy tőkéjük felhasználá­sával a talaj elmaradt termőerejét fokozzák. Ezt pedig nem azzal érjük el, hogy akkor, ha valamely talajt a gazda megjavít, jön a pénz­ügyminiszter úr kiküldöttje és magasabb osz­tályba sorozza azt és ezzel mindjárt nagyobb terhet ró ki rá. Azokat a javítási törekvéseket, amelyek ilyen irányban történnek, inkább adó­mentességgel kell honorálni, nem pedig az adók felemelésével sújtani. Ezt azért vagyok bátor itt megemlíteni, mert az indokolásban is az áll, hogy az a haszon, amely be fog jönni, a föld értékének emelkedésével fog járni. Ha valaki öntözi a földjét, bizony elő­fordulhat, hogy még károsodást is fog szén vedni. Tehát ha az következne be, hogy ami; kor az öntözőtársulatok tagja lesz, kataszteri tiszta jövedelmét ezen az alapon rögtön fel fogják emelni, úgy ez bizonyára nem fogja emelni a kedvét, hanem inkább pesszimizmusa fog ezzel tápot nyerni. A víz használatára és a vízkárok eliminá­lására, amint az indokolás is igen helyesen mondja, az államnak nagy gondossággal kell lennie. Egészen világos az is, hogy mi nem 57*

Next

/
Oldalképek
Tartalom