Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

354 Az országgyűlés felsőházának 47. il zel tiszta helyzet teremtődnék, a zsidóság mimikri-szerű állapota megszűnnék és különálló fajként való elismerése faji értékét és faji önérzetét csak emelné. E szerint a felfogás szerint azonban az állam lényegéről- és az állam rendeltetéséről szóló tannak is meg kell változnia. Ez a tan úgy fogja fel az államot, mint valami melghatárózott területen élő külön fajtájú, tehát vérségileg összekapcsolt népösszességet, amelynek, mint szervezetnek, rendeltetése a maga faji értékének kifejlesztése, faji ideáljainak megvalósítása és az egyetemes emberi tökéletességnek speciális faji formában való előmozdítása. A lényeg tehát a fajban, a vérben, a közös tradíciókban van. Az államnak ilyen módon való felfogásából ez a tan, azt következteti, hogy az állampolgári jogok, vagyis az állam vezetésében, a közhatalom irányításában és kezelésében való részesedés csak azokat illeti, akik az államot alkotó fajhoz vérségileg és tradiciójuknál fogva hozzátartoznak, — s termé- ' szetesen azok is, akiiik betelepedés folytán az ős foglaló réteggel, vagy lakossággal vérkeveredésbe jutottak — mindenki más pedig csak vendég, aki az állam védelmében részesül és gazdaságilag, amennyiben az állampolgárok gazdasági boldogulását nem akadályozza, tevékenykedhetik, de az állam vezetésében, az államhatalom irányításában és 'kezelésében részt nem vehet. Ezt természetesen nem úgy adom elő, mint a 'magam véleményét, csak mint egy fennálló tant. Mélyen tisztelt Felsőház! A magyar hivatalos tudomány nem térhet ki az elől a feladat elől, hogy^ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkozzék és így tiszta képet teremteni igyekezzék. A legelső kötelesség mindenesetre az lesz, — amit a mi világhírű nagy tudósunk, Méhely Lajos már évtizedek óta hiába sürget — hogy fajkutató, fajbiológiai intézet állítassék fel, amilyen már több külföldi államban van. Ennek feladata lesz a fajták tanulmányozása, a magyar fajta vérbeli és élettani különleges sajátságainak megállapítása, azoknak a törvényeknek feltárása, amelyek a faj megtisztítását és. nemesítését lehetővé teszik és azoknak az eljárási módozatoknak megállapítása, amelyeknek gyakorlati alkalmazása a magyar faj megerősítését eredményeznék. A fajbiológiai tudomány, mimt ezt talán méltóztatnak, tudni, az emberek közt külön vércsoportokat állapít meg, az egyes vércsoportoknak egymással való keveredése eszerint a tudomány szerint nem engedhető meg, mert ártalmas, más vércsoportok keveredése viszont megengedhető. A tudomány e megállapítása alapján azután uneg lehet határozni és meg is van határozva, hogy mely vércsoportok egyedei közt szabad megengedni a házasságot és melyek közt kell azt tilalmazni. Ennélfogva a fajnemesítés szempontjából szükséges a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat statuálása nemcsak azért, mint azt dr. Neuber professzor úr, felsőházi tagtársunk ő méltósága igen édekes beszédében kifejtette, hogy a venereás és a gonorrheas betegségben, valamint az örökölhető idegbajokban szenvedőknek házassága és ezeknek szaporodása megakadályoztassék, de azért is, hogy olyan házasságok köttessenek, amelyekből testileg és lelkileg egészséges, értékes, erőteljes fajiságú ivadékok fognak származni. Az egymáshoz nem illő vércsoportok egyedeinek házasságonkívüli nemi érintkezését eszerint a s se 1937. évi június hó 25-én, pénteken. felfogás szerint, amelyet itt ismertettem, szigorú büntetések alá kell helyezni. Ezekkel és ezekhez hasonló más egészségügyi intézkedésekkel meg lehet javítani a magyarság fajképét és meg lehet szüntetni azoknak a szánalomraméltó^ korcsoknak a világrajövetelét és szaporodását, akikben két, egymáshoz nem illő verség harcol, akik testi és lelki kiegyensúlyozoittság híján ténferegnek ebben a világban s szabad prédái a társadalomellenes felforgató törekvéseknek, terhei elsősorban önmaguknak, ^ de a társadalomnak is. Eszerint a, tan szerint továbbá a gazdasági és kulturális védelem szempontjából foglalkozási kataszter felállítása és általános numerus! clausus bevezetése lenne szükséges. Az állami hatalomnak így meg kell határoznia azt, hogy az egyes foglalkozási ágaik mennyi embert bírnak meg és az egyes foglalkozási ágaikban olyan (százalékban részesedhetnek a zsidók, amilyen százalékarányuk van az össznépességhez képest. Ezt még az igazság szempontjából sem lehet kifogásolni, mert egyforma önértékkel mér magyarnak és zsidónak egyaránt. Hogy az ilyen törvényhozási intézkedések erősen megszorítják az egyén jogát, s esetleg egyéni igazságtalanságot is okoznak, az kétségtelen, de olyan kiváló tudósok, akik ennek a kérdésnek vizsgálatára egész életüket szentelték, állítják azt, hogy a .magyarságot a végső pusztulástól csak ilyen intézkedésekkel leheti megmenteni. Ez pedig olyan cél, amely 'mellett eltörpül aß egyéni jog és az egyéni igazság. Hogy helytállanak-e ezek a felfogások, vagy nem, azt nem lehet a laikus embernek eldöntenie. Mindenesetre tudományos vizsgálat tárgyává kell ezeket tenni és a tudomány megállapítása alapján azután a gyakorlati következtetéseket, a gyakorlati intézkedéseket a politikusaknak, a törvényhozóknak kell megvalósítaniokMondom, azt nem lehet eldönteni, hogy helytállanak-e ezek vagy sem, egy azoniban bizonyos, az tudniillik, hogy az emberi faji különbségeket az listen teremtette,, mert a véges ember az eléjeszabott nagy feladatokat csak különleges faji, nemzeti formában képes megváló sí tani, jobban mondva megközelíteni. Ezért az embernek tiszteletiben kell tartania a faji különbségeket, óvni, ápolni és erősíteni kell a fajiságot, a nemzeti különállást és nem szabad annak megszüntetésére, összezavarására nézve semmit sem tenni, sem pedig másoknak erre irányuló tevékenységét eltűrni, onert ezáltal az Isten rendelése sértetnék meg. Mint hitbuzgó keresztény ember, készséggel ismerem el és vallom» hogy a faji, a nemzeti eszménél van egy nagyobb, magasztosabb eszme, az istenfiúság, a kereszténység eszméje, amely bennünket, istenhívő keresztyéneket egy földöntúli boldog világ egyforma jogú örököseivé avat, de földi vonatkozásban a fajiságnál, a nemzeti eszménél nagyobbat, szebbet és magasztosabbat nem ismerünk. Minden magyar embernek a maga magyar fajisága a legdrágább. Ez az, ami a magyarságot minden más fajtától megkülönbözteti és ez eszközli azt, hogy a mi egész magatartásunk, a mosolyunk, sírásunk, ételünk, italunk, ibánatunk, örömünk, vágyaink, az igazságunk, a szeretetünk és gyűlöletünk, szóval az egész életünk más, mint a többi fajtáké, és nekünk a magunké a legszebb, a legjobb és a legtartalma-