Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának U7. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. 331 m emelni kell, ma pedig 7'5%-os kamattal dolgozni a mezőgazdaságban nem hasznothozó vállalkozás. Ha pedig nem emelnők a hitelkamatot, csak a betéti kamatot, akkor az az eset állna elő, hogy tönkremenne a hank, vagy a szövetkezet, mert olyan kiesi lenne a kamatmarge a betéti és hitelkamat közt, hogy lehetetlen volna belőle megélniök. Ez laz elgondolás tehát szerintem hiábavalóan forszírozott dolog s kár is ezzel foglalkozni. Ma nekünk olcsó hitel kell, tehát a betéti kamatot imég lejjebb kell szorítani» hogy legyen vállalkozás, hogy jöjjön ki az a .pénz az életbe, ne üljön bent a bank trezorjában elzárva, hanem akinek pénze van, vállalkozzon, mutassa meg, mit tud csinálni a mai gazdasági életben. Nekem tehát ez az észrevételem mindezekre vonatkozólag. Legyen szabad néhány szóval a kereskedelemügyd miniszter úr tárcájához szólanom, annál i,s inkább, mert a szén, a benzin, a petroleum vonatkozásban áll azzal- A gazdasági életben végtelenül nagy szerepet játszik az energiaforrás, mert azon keresztül indul meg az egész gazdasági élet. Látjuk a szénnek a nagy iszerepét a nagy villamosvilágítási üzemeknél, a gyári üzemeknél, a malmokba vagy a vasutaknál, utóbbiaknál éppen a szállításokkal kapcsolatban. Ha tehát a szén drága ési drágán kapják az ipari és mezőgazdasági üzer írnek, iákkor megdrágítják a mi életünket, tehát drágábban tudunk termelni és így mindenki drágábban jut hozzá ahhoz a szükségleti cikkhez, amelyre éppen szüksége van. Magyarországon nincs nagyon sok szénbánya, de mégis van, a baj azonban az,, hogy a szénbányahitbizományosok, akik ezeket a bányákat .birtokukban tartják, végtelenül nagy hasznot lakarnak maguknak biztosítani. Kérem tehát a m. fcir. kormányt arra, hogy a szénárakat mindenesetre vizsgáltassa meg az Árelemző Bizottsággal. Lehetetlen, hogy a vidéken ma 4—5 pengős szenet használjanak úgy a mezőgazdaságban, mint pedig mindazokban az üzemekben, amelyekben lehetetlen mással tüzelni, mert a fa még sokkal drágább. Ilyen drága szénnel nem lehet a gazdasági életet előbibrevinni* Meg kell vizsgálni a dolgot, mert ma egyes ilyen vállalkozók nem száz,, hanem sokszorosan nagyobb százalékú hasznot vágnak zsebre. Ha pedig a magyar kormány ezt nem teszi meg és nem képes a magyar szénbányatulajdonosokkal szemben eredményt elérni, akkor engedje meg, hogy külföldről, Németországból hozzák be nekünk azt a másfélmillió métermázsa szenet, amelyre a mezőgazdaságban szükségünk van. Németországban 1 pengő 50 fillérért meg lehet kapni a legjobb, a legmagasabb kalóriájú szenet, ugyanakkor pedig nálunk 3—4—5 pengő a gyenge kalóriájú szenek métermázsája. Ezek azok a dolgok, amelyeken gondolkoznunk és amelyekkel foglalkoznunk kell. Mindig azt mondják, hogy drága a tojás és drága a sertés. Igenis, drága az energiaforrás, amely az egész gazdasági életet viszi előre

. Itt kell tehát kezdeni, az energiaforrásoknál,, a szenet, a petróleumot, a benzint és a fát kell olcsóbbá tenni. Nincs szükség arra, hogy az országban különböző ilyen hitbizományosok legyenek a szén és a fa terén. (Ügy van! Ügy van!) A fa tekintetében szintén ugyanaz a helyzet. Nem tudom, hogy Pesten milyenek az árak, de vidéken például 5.50—6 pengőért kapjuk a különböző nemű fák métermázsa ját- Lehetetlen az ilyen faárak mellett dolgozni. A kisgazdák leszállították ugyan igényeiket és bogiyakemeneékben szalmával, tüzelnek, itt tehát a fát még ki tudjuk küszöbölni, de a szén és a petroleum kiküszöbölése lehetetlen, mert ezekre a gazdiasági üzemekben igen nagy szükség van. A fával kapcsolatban legyen szabad megemlítenem azt, aimi különösen bennünket, gazdákat érint elsősor b an » a mezőgazdaságban használt szerszámfát. Sajnos, az Alföldnek nincsenek olyan erdei, amilyenek, a régebbi időben voltak. Nem tudom, hogy a fölmívelésügyi kormány milyen módon intézkedik arra vonatkozólag, hogy az Alföldön elsősorban a mezőgazdaságban szükséges szilfa és kŐrisfa erdőket kellene telepíteni, mert jóllehet vannak az Alföldön akácerdők, de akácfából nem lehet gazdasági szerszámfát, koositalpat, kocsiagyat előállítani. Ez teljesen kizárt dologNincs olyan kisiparos ember, aki akácfából kocsitalpat tudna készíteni, ezt legfeljebb csak szükség esetén használja. A kocsitalpfát kőrdsfából, a kocsiagyat pedig szilfából készítik. Ezt a kisiparosság ama részéről teszem szóvá, a bognáriparosok részéről, akik hozzánk, gazdákhoz, oda vannak nőve, akik velünk együtt élnek és sínylődnek a gazdasági élet minden nyomorúságában, s akik azt panaszolják állandóan, hogy nem tudnak hozzájutni a szil- és kőrisgömbfához, amelyekből ezeket a szerszámfákat elő lehet állítani; nem tudnak pedig hozzájutni azért, mert nem kapnak behozatali engedélyt Romániából. A Dunántúlon ugyan még igen sok ilyen erdőterület van, azonban onnan a fákat mind viszik Németország felé.« Németországnak valószínűleg hadidolgaira, fegyveragyak készítésére kell a kőrisfa tehát mind arrafelé megy, ami megdrágítja a kôrisfa; és: szilfa behozatalát a Tiszáninneni részen, ahol mi vagyunk. Ilyenformán míg a régi időben 50—60 pengő volt egy köbméter gömbfa, szilfa és kőrisfa, ma 90—100 pengő. Ez is megdrágítja tehát a mezőgazdadaság életét. Csak azt említem még meg, hogy a régebbi években egy kocsitalp 60 fillérbe került, ma 1.30—1.50 pengő az ára. Ha mindenki a mezőgazdaságot okolja azért, hogy drágán termel és drágán ad, úgy vegyék figyelembe, hogy ha viszont a mi gazdaságunk továbbvitelére van valamire szükségünk, akkor az is drágább, ne méltóztassék, tehát r csodálkozni azon, ka mi is felhajtjuk a termények árait arra a nívóra, amelyen azután megtaláljuk a számításainkat. A szerszámfa-benozatalra nemcsak keréktalpak és kerékagyak készítéséhez van szükség, hiszen ott vannak a gazdaságig szerszámok, a rudasfák, a mezőgazdaságban cséplésnél, nyomtatásnál állandóan használt nyírfaseprő, villa, lapát, amelyeket nem lehet magyar fából kézi teni, csak külföldi fából. Erre a fára azonban nem lehet kapni behozatali engedélyt, vagy ha meg is lehet kapni, késedelmesen, két-három hónapba telik, amíg a kereskedelemügyi minisztériumból lejön az akta és mire kijön, áruhiány jelentkezik kint a mezőgazdasági vidékeken, aminek következménye az, hogy felhajtják az árakat, a szerszámok^ megvenetetlenek és ez okozza ezt a nagyobb drágaságot. Az volna a kérésem a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy a szerszám fa behozatalára vonatkozó engedélyeket a leggyorsabban, 14 napon belül adja ki, hogy ne kelljen ezekre