Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

328 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 1937, évi június hó 25-én, pénteken. majdnem napról-napra látjuk minden fűszál növését — bizonyos aggodalom tölt el az idei terméseredmény tekintetében. Ma még nem mondhatnám, hogy ez a terméseredmény katasztrofális lesz, de azt sem mondhatom, hogy valami elsőrendű termésünk lesz. S itt kapcsolódom bele a pénzügyminiszter úrnak abba a kijelentésébe,, hogy ebben az esztendőben a költségvetés tételeinél bizonyos csökkentést állított be, nagyobbat, mint a múlt esztendőben, továbbá, hogy mivel .bizonyos csökkentést eszközöl, bízik abban, hogy az előirányzott bevételek be fognak folyni. Említette a pénzügyminiszter úr azt is, hogy az adók május hó közepéig nagyobb százalékban folytak be, mint amekkorára számítani lehetett és mint amennyit ő gondolt. Végtelenül örülök ennek, mert ebben azt látom, hogy a múlt esztendő eredménye tulajdonképpen még csak most bontakozik ki egyes viszonylatokban. így a mezőgazdaságon keresztül minden adózó polgár — hisz az ipar és a kereskedelem is a mezőgazdaságból él s annak jövedelme érezteti hasznos hatását az iparra és a kereskedelemre is .— jövedelmi forráshoz jutott és tudta adóját fizetni. Félek azonban, hogy az év másik felében a tempó lassúbb lesz, annál is inkább, mert a jövedelmi források a mezőgazdaságnál kezdenek kiapadni, ami feltétlenül jelentkezni fog ebben az esztendőben a gazdasági élet minden ágában. A Mindenható a múlt esztendőben jól megáldott bennünket, mindenkinek jutott, de félek, hogy a következő 1937-es és 1938-as gazdasági évben bizonyos nehézségek fognak bekövetkezni és ezért bizonyos tartózkodással nézem a költségvetés realitását. Adja a Mindenható, hogy ne legyen igazam.. Meg kell említenem azt is, hogy a inult esztendei jó mezőgazdasági terméseredmények után a pénzügyminiszter úr közegei, a vidéki pénzügyigazgatóságok is kiveszik részüket az elmúlt év igen dicsőséges eredményéből^ mert mint láttuk az év első hónapjában, januárban, összes rögzített adónkat felmondták s mindenkinek új jövedelem- és vagyonadóbevallást kellett beadnia. Ez végigfutott az ország minden gazdasági ágán. En csak a mezőgazdasággal foglalkozom, mert annak helyzetét ismerem. Mondom, majdnem kivétel nélkül mindenütt felmondották a mezőgazdasággal foglalkozók adóját azzal, hogy a múlt esztendő jó termést hozott, tehát annak a feleslegnek következtében, amely a mezőgazdaságnak jutott. az adózás terén is bizonyos emelkedésnek kell bekövetkeznie. Bennünket, mezőgazdákat, ez súlyosan érintett. A felmondás után beadtuk az adóbevallásokat, a pénzügyi hatóság azonban figyelmen kívül hagyta ezeket és a pénzügyminisztérium rendelete alapján megállapította, bogy milyen alapon fogják összeállítani az adókulcsokat a jövedelem- és vagyonadó alapokra nézve. Az 1936. évben a jövedelem- és vagyonadó alap a mezőgazdaságnál kat- holdankint 30—36 pengőben volt megállapítva. Az állatárak szintén mérsékelten 100—120 pengőben, az ingatlan- és házérték, a szobák, a lakások értéke, valamint a gazdasági felszerelések szintén mérsékelten voltak megállapítva, most azonban, az 1937. év tavaszán, az a helyzet» mint ahogyan a pénzügyminiszter úr nagyon jól mondja, hogy be-fognak folyni az adók, mert hiszen már kezdetben olyan magasan állapították meg az adóalapot, hogy az. akinek tehetsége volt hozzá, aránylag pontosan be is fizette az első és második évnegyedre esedékes adót. A búza árát 17 pengőben, az árpáét 14 pengőben, a számos jószágok árát 200 pengőben állapították meg s a gazdasági felszerelések értékét — amely az elmúlt évben az igatlanvagyon értékének 5%-a volt — szintén felemelték 7—8%-ra és így tovább. Amikor tehát az adóalap ilyen felemelését látjuk, akkor annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága itt is kijelentette, hogy nem tervez újabb adóemeléseket,. •— nincs is arra szükség és nem is kívánatos — mégis azt látjuk, hogy az adóalap felemelése folytán az adó is meg fog sokszorozódni, tehát több adót fogunk fizetni. Ebben keresendő a magyarázata annak, hogy már az esztendő első felében nagyobb adóösszegek folytak be, mint amennyire számítottak. Annál inkább is sérelmezzük ezt, t. Felsőház, mert hiszen a mezőgazdasággal foglalkozóknak — elsősorban a kisebb birtokosokat értem itt — nem adatott meg a mód és az alkalom arra, hogy 17 pengőért adhatták volna el a búzájukat, mint ahogyan a pénzügyi hatóságok azt számítják, mert hiszen a búza csak novemberben érte el a 17 pengőt, adót pedig mi már augusztusban is fizettünk,, hiszen hátralékok is voltak, stb., sőt a termés egyrészét már kint a földeken, a keresztekben, meg az asztagokban, vagy a cséplőgép mellett lefoglalták a pénzügyi közegek, mert adóhátralékunk volt, ami nem is csodálatos az előző 4—5 évi sorozatos rossz termés következtében. A pénzügyi hatóságok tehát idejében biztosították magukat a mezőgazdasággal foglalkozó kisemberek tartozásai tekintetében. De nemcsak a kisemberek, hanem a nagyobb birtokosok is igyekeztek adófizetési kötelezettségüknek eleget tenni, mert a jobb gazdasági esztendő, a jobb termés következtében kötelességüknek tartották, hogy leróják adóhátralékukat. Az első időkben piacra dobtuk a búzánkat, gabonánkat, s azt mondhatnám, 13.40—14 pengő körüli árakat értünk el az esetek 75 százalékában. A kisgazdának, a kistermelőnek azonban 1

— nem beszélve most a nagyobb birtokosról és a nagyobb bérlőről — nem volt annyi tartaléka, hogy a gabonáját át tudta volna menteni arra az időre, amikor jobb árat kap érte, nem is gondolhattunk tehát arra, hogy még a 20 pengőt is eléri esetleg a búza ára, különben sem volna módunkban valamilyen úton-módon kölcsönnel, vagy tartalékokkal operálni, de mondom, mindezt előre nem tudhattuk, talán maga a pénzügyminiszter úr sem tudta, mások sem gondoltak erre, s így el kellett adnunk a búzánkat olcsóbb áron. Nem reális tehát a pénzügyi bizottságoknak az a ténykedése, íhogy 17 pengős alapon számítják a^ mi jövedelem- és vagyonadóalapunkat. Természetesen meg is fellebbeztük a pénzügyigazgatóság fizetési meghagyásait, azt azonban niár ismerjük és előre tudjuk, hogy ezekkel a fellebbezésekkel milyen eredményeket fogunk elérni. Az adófelszólamlási bizottságok majd augusztus végén ülnek össze és csak akkor lehet eredményre számi-, tani, 'ha a mezőgazdaság képviselői kellő erélyt tudnak ott tanúsítani a pénzügyi hatóságok embereivel szemben, — de ez nem igen szokott sikerülni, ahogy mi az eddigi gyakorlatot ismerjük — én tehát végtelen aggodalommal vagyok eltelve, mert ha nem is látok közvetlen adóemelést, mégis magasabb adót fogunk fizetni ebben az esztendőben. Mi gazdák nem mondjuk azt, — és legyen