Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

326 Az országgyűlés felsőházának ffi. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken,, el nem helyezhető összegeket a postatakarék­pénztárnál, a Pénzintézeti Központnál és an­nak tagintézeteinél kell elhelyezni. Ezeknek a pénzeknek kihelyezése kérdésében már hivatali elődöm döntött, aki a pénzügyminiszter úrral egyetértve, a vidéki pénzintézeteknél való el­helyezést illetőleg akként határozott, hogy az intézet vidéki helyi szervei által történő pénz­elhelyezéseket az önkormányzat illetékes szerve által már korábban hozott határozatnak meg­felelően kell foganatosítani, amely szerint az öregségi stb. biztosítási járuléktartalékalap pénzeiből a vidéki helyi szervek csak a forgó­tőkeszükségletnek megfelelő összeget helyezhe­tik el vidéki pénzintézetnél, míg az azt megha­ladó összegeket minden hónap végén kötelesek az intézet központjához beszállítani. Ugyané határozat szerint a szóban lévő pénzek csak a budapesti pénzintézetek ottani fiókjainál he­lyezhetők el. Az öregségi stb. biztosítási járu­léktartalékalap vidéken felgyülemlő pénzeinek a központhoz átutalása és ezeknek a budapesti pénzintézeteknél betétként elhelyezése még nem jelenti azt, hogy a vidéki gazdasági élet táplá­lása ne történjék meg abban a mértékben, mint amilyen mértékben a pénzeknek vidéken kihe­lyezését a betétek biztonságának követelménye megengedi és a gazdasági szükségesség azt megköveteli. így például az OTI kereken ál­landóan egymillió pengő betétet tart a vidéki helyi ! szervek székhelyein működő pénzintéze­teknél, az Iparosok Országos Központi Szövet­kezeténél és az Országos Központi Hitelszövet­kezetnél, az utóbbinál éppen 1,500.000 pengő ezidőszerint a betét. Az öregségi stb. biztosítási ág készpénzbevételeinek 20 százalékát a Pénz­intézeti Központnál köteles elhelyezni. Az Oti. pénzeinek ilymódon a vidéki gazda­sági élet vérkeringésébe eljuttatása sokkal célszerűbb, mintha azok közvetlenül az egyes vidéki pénzintézeteknél helyeztetnének el na­gyobb összegben. Ezáltal ugyanis f inkább biz­tosítható az, hogy a rendelkezésre álló összeget mindenkor azokon a helyeken fordítsák a hitel­igénylők igényeinek kielégítésére, aihol pillanat­nyilag ezekre leginkább szükség van. Emellett a biztonsági követelményeknek is nagyobb mérték­ben lehet ilymódon érvényt szerezni. Megemlí­tem még, hogy az Oti. igazgatóságának eddig hozott határozatai értelmében, kereken 5,120.000 pengőt fordít, illetőleg fog fordítani vidéken le­bonyolítandó építkezésekre. Ezek szerint tehát annak a panasznak, hogy az Oti. a vidéken be­folyó járulékokat a vidéki gazdasági életből ki­vonja, jogos alapja nincs, mert mindenkor kellő gond fordíttatik arra, hogy ezeknek a pénzek­nek jelentős része megfelelő módon a vidéki gazdasági életbe visszavezettessék. Helyeslem azt, amit Nagy Antal felsőházi tag úr felszólalásában a kisiparosoknak az in­ségmunkában való részesítéséről elmondott, az­zal, hogy a most megszervezett törvényhatósági társadalmi jóléti bizottságok lesznek erre hi­vatva és azoknak módjukban is lesz a szóban­forgó szempontokat érvényesíteni. Az ország belső rendjének és biztonságának kérdésével a vita során majdnem minden fel­szólaló foglalkozott. Külön is meg kell emlé­keznem gróf Károlyi Gyula, gróf Bethlen f Pál, báró Prónay György, gróf Vay Artúr és Náray­Szabó László felsőházi tag urak felszólalásairól. Legyen szabad általánosságban kijelente­nem, hogy a közbékét és rendet feltétlenül biz­tosítani kívánom minden irányban és legyen szabad utalnom arra is, hogy én eddig még közéleti állomásaimon minden vállalt kötelezett­ségemet, ígéretemet és kijelentésemet beváltot­tam, amit azért tartok szükségesnek megemlí­teni, mert történtek szemrehányások abban a te­kintetben, hogy a közrend biztosítása kapcsán az eredmény nem volt egészen tökéletes, sőt a jövőre nézve bizonyos finom szkeptikus kételyt jelentő célzások is történtek. Bizonyára gyarló ember vagyok én is és mindenkinek joga van kételkedni az én arra való képességeimben és hivatottságomban, de egyben nincsen joga sen­kinek sem kételkedni: az én becsületes jószán­dék ómban. Báró Prónay György ő excellenciája kérte azt, hogy az általános, titkos választójog be­hozatala előtt a kormány a sajtóreform kérdé­sét is tárgyalja le és olyan intézkedést léptes­sen életbe, amely a társadalmi osztályok elleni izgatást szigorúan bünteti. A sajtóreform ügye elsősorban az igazság­ügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, azért én erről a ^kérdésről bővebben nem nyilatkozom. Hasonlóképpen nem tartozik íhozzám mostani stádiumában Féja Géza »Viharsarok« című könyvének ügye, amely bírói eljárás alatt áll ezidőszerint. -, Ugyancsak ő excellenciája. szóvátette, hogy még r mindig nem szűnt meg a galieiánerek be­szivárgása és még mindig vannak esetek, lami­kor Németországból kimenekült emberek itt te­lepednek le és házat vesznek. Erre nézve a kö­vetkezőket kell megállapítanom. Az úgyneve­zett keleti zsidóság Magyarországra való be­szivárgása elé az idegenelíenőrzés hatékony ki­építésével gátat emeltünk,, úgyhogy ma már nagyobb beözönlésről nem lehet beszélni. Szór­ványosan előfordul ugyan, hogy gazdasági, vagy más szempontból nem kívánatos elemek megkísérlik magukat az országba becsem­pészni, ezek azonban Magyarországon gyökeret nem verhetnek, mert a hatóságok a rendelke­zésre álló törvényes eszközökkel ennek útját állják. Ami a Németországból kimenekült egyéne­ket illeti, megjegyzem, hogy ezek elenyésző cse­kély számban élnek Magyarországon, ameny­nyiben számuk, a családtagokat is beleértve, mindössze 138. (Egy hang jobb felől: Ez is sok!) Ravasz László ő excellenciája kérte azt, hogy a ^betegségi biztosítási kötelezettség ter­jesztessék ki a törvényesen elismert és bevett vallásfelekezetek hivatalnokaira és az ott fog­lalkoztatott munkavállalókra is ;- Méltóztassék tudomásul venni azt» hogy -annakidején az ere­deti törvényjavaslat ezeket a rendelkezéseket magában is foglalta, azonban a képviselőház munkaügyi, igazságügyi és pénzügyi bizott­sága törölte ezeket a rendelkezéseket a törvény­javaslatból és a törvényjavaslat első benyúj­tása óta eltelt idő alatt az egyes vallásfeleke­zetek hivatalos képviselői részéről nem nyilvá­nult meg a kellő készség arra, hogy a kötelező biztosításnak hivatalnokaikra való kiterjeszté­sét szívesen fogadják. Ennek következtében az 1927:1- te 1. §-ának illető pontjai alapján ia be­tegségi biztosítási kötelezettség a törvényesen bevett és törvényesen elismert . vallás felekeze­tekkel vonatkozásban csak az általuk fenntar­tott, kezelt intézményekre, 'intézetekre, stb,, stb. terjed ki. Gróf Teleki Pál ő excellenciája az egyesü­letek működésére tett néhány megjegyzést. Az egyesületek felett közvetlenül tudvalevőleg a

Next

/
Oldalképek
Tartalom