Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-46
300 Az országgyűlés felsőházának 46\ ülés e 1987. évi június hó 2U-én, csütörtökön. mázunk és megosztjuk az egyes osztályokban most együttlevő nagy tömegeket. Talán akkor lassankint, fokról-fokra előbbre fogunk jutni. Az előbb azt mondottam, hogy a statisztikáról is fogok egy-két szót szólni. Erről azért is szólok, mert szakmabelinek közel is áll hozzám. Óvakodjunk a statisztikáktól! A XIX. század egyik bűne a statisztika. Statisztikát jó csinálni, de fontos, hogy csak nagyon erősen kiválogatottak alkalmazzák, mert különben bajok lehetnek. Néhány fényes példát lehetne felhozni erre. Itt van a. földreform kérdése. Az egyik és a másik oldalról egyformán statisztikákat hoztak fel. Ezek a statisztikák azonban rendesen rövid időre vonatkoznak és rendesen országosak, az egész országra ki terjed őek; nem tesznek különbséget az ország különböző részei között és ennek következtében, tulajdonképpen nem a statisztika készítésében, hanem az alkalmazásban okvetlenül hiba van. Ha az utóbbi időkben lefolyt nemzetközi értekezletek egész statisztikai anyagát végignézzük, látjuk, hogy ezek mindig kevés esztendőről szólnak és mindig összehasonlíthatatlan formában hordják azokat Össze a nemzetközi értekezletek elé. Egyszer kuriózumból Összeállítottam a genfi nagy agrárértekezlet statisztikai adatait, amelyeket, ha jól emlékszem, talán 32 állam küldött ,be. Két állam statisztikáját sem lenne képes valaki közös nevezőre hozni, nemhogy mind a harminckettőét. És ezekből a statisztikákból akarnak az emberek következtetéseket levonni, sőt — horribile dictu — vannak is, akik következtetéseket vonnak le. Ezzel kapcsolatban sokan érintették — éppen Ravasz < ő excellenciája érintette utoljára, akit azért citálok, mert ha nem is közvetlenül, de előttem szólott — a nagybirtok és a kisbirtok problémáját. Legyen szabad mint geográfusnak is néhány szót szólnom ehhez a problémához. Ebben a tekintetben azt a hibát követik el általában, hogy mindig országos viszonylatban, egységben beszélnek. Zala megye és a Körös-torkolat vidéke, Hajdú megye és Baranya megye nem ugyanaz. Az egyik helyen az egyik szisztéma, a másik helyen a másik lehet az alkalmas, ezt mindig tája válogatja, különbség lehet a talaj szerint és különbség különösen a klíma szempontjából, különbség aszerint, hogy miket termelnek, mert egészen más a helyzet az Alföldön, ahol a szántóföldi területnek több mint 70%-a búzával és kukoricával van bevetve s egészen más a Dunántúl legnagyobb része, ahol a szántóföldeken a legkülönbözőbb terményeket termelik különböző vetésekkel. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, csak bátor voltam egy szóval még ebben a késői időben rámutatni arra, hogy itt sok tekintetben rem történik olyan mélyreható, alapos vizsgálat sem hivatalból, sem az ezeket a kérdéseket szóvátevő urak részéről, mint amilyen komoly, részletes és tájakkénti differnciált munkálatra szükség volna. Én ilyen adatokat lámpával kerestem és senkinél, sem hivatalosan, sem nem hivatalosan azokat használható formában nem találtam meg, csak nagyon keveset olyan formában, amelyet még hosszasan és alaposan kell, hogy feldolgozzon az ember, amíg valami eredményre jut. Addig, amíg általánosságba!] országos viszonylatban fogunk ezekről a kérdésekről beszélni, ezek mindig csak politikaiak fognak maradni és mindig alkalmasak lesznek arra, hogy politikailag kihasználtassanak, mert ha az egész országról beszélek és ha csak példákat hozok az országból, akkor mindig mindenkinek igaza lesz, mert mindenki fog találni alkalmas példát, amelynek alapján igaza van. De ha területről területre haladva, józanul és minden előítélet nélkül a helyi körülményeket fogják megvizsgálni, akkor más eredmér yre, valószínűleg jobb eredményekre és megnyugtatóbh eredményekre fognak jutni s akkor válik a kérdés gazdaságiból és politikaiból társadalmivá, szociálissá és helyessé. Ami pedig a szociális kérdést illeti, nemcsak azért fog helyessé válni, mert klimatikus, gazdasági, és mondjuk, természetgazdasági szempontokból helyes, Iranern azért is, mert én a külörbözo funkciókban, de különösen mint az egykori Hadigondozóhivatal elnöke, azt tapasztaltam, hogy ismét nem a statisztika, nem a globális elintézés és nem az országosan egyöntetű elintézés az, ami az embereket kielégíti, hanem az, ha az ember az emberrel egyénileg, szívvel, lélekkel és az ő ügyével, speciálisan az ő egyéni ügyével foglalkozik. Sajxos, a bolsevizmus megszüntette ezt a hfdigondozóban végzett munkát, az irattárát, stb., de mi annakidején egyéni módon oldottuk meg körülbelül 3000 rokkantnak az ügyét. Most nem tudok etekirtetben világosan látni, mert évek hosszú során át kellett volna figyelni, hogy van-e eredmény vagy nincs, de akkor legalább úgy látszott, hogy eredmények vannak. Sokkal csekélyebb pénzkészlettel sokkal boldogabbá lehet tenni az embereket, ha az ember szívvel foglalkozik az ügyével, tehát közel jut az emberhez, másodszor pedig az illető emberrek az ügyét magában vizsgálja és azt nem húzza kaptafára, mert ha kaptafára húzza, az mindig vagy bő, vagy szűk lesz, de nagyon ritkán találja el az ember ott a középutat. Másrészt pedig az ember akkor az illetővel közeli egyéni nexusba lép és az illető érzi azt, hogy ő vele mint emberrel foglalkoznak, nem pedig mint számmal. Ez mindenkinek jobban esik, s a társadalmat így sokkal jobban lehet vezetni, mert ha számokra differenciálunk egy társadalmat, abból mindig nagy veszély lesz. Erre a nagy veszélyre a szellemi niyellálásban, laz adminisztrációnak sematizálásában, a bürokratizmusban, a felelőtlenség nevelésében, amely mind ebből következik, valamint az ezzel kapcsolatos kérdésekre akartam ráirányítani ia mélyen t. Felsőháznak és a mélyen t. kormánynak a figyelmét. A kormány talán jobban tudja ezt, mint én, mert hiszen, aki ma kormányon van és akinek ma egyénileg kell diszponálnia, az érzi, hogy a hasznos munkára milyen kevés időt engednek azok, akik az ő idejüket és ezzel a nemzetnek testét rágják. Kívánom, hogy a nemzet ezt lássa be, mert ami a kormányt illeti — azt hiszem *^~ a kormány látja ezt és a kormányi fogadná a legszívesebben, ha ez másképpen volna Ebben a hitben és azzial a kívánsággal, hogy a kormány érje mieg, hogy ebben változást tudjon előidézni, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Mélyen t. Felsőfház! Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Legközelebbi ülésünket holnapra, folyó he 25 én, pénteken délelőtt 10 órára tűzöm ki a következő napirenddel:
