Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

284 Az országgyűlés felsőházának 4-6. ülése 1937. évi június hó 2i-én, csütörtökön. ez a csodálatos, hogy végletek és megrázkódta­tások nélkül természetesen és egyszerűen, úgy, ahogy a virág, fakad és a lomb hull, ahogy a nemzedékek váltják egymást, tud keresztül­menni mérhetetlen horderejű változásokon. A legutóbbi évek története igen gazdag példatár­ral szolgált errevonatkozóLag. Mélyen t. Felsőház! Nem volt ennek a vi­tának olyan szónoka, aki ne hangsúlyozta volna, ha pedig nem hangsúlyozta, akikor el ne fogadta volna azt a tételt» hogy a mai magyar politika, a kormányzat politikája keresztény és nemzeti alapon áll. Éppen azért, ha egy po­litika keresztény és nemzeti alapon áll, minde­nekfelett szükséges, hogy a nemzet mivoltára vonatkozólag konszenzus legyen a nemzet sor­sát intéző ikörökben. A nemzet fogalmát pedig nem lehet másképpen, mint világnézeti alapon meghatározni és megoldani, mert a nemzet fo­galma olyan dolgokat foglal magában, — életet és halált, mulandót és örökkévalót, testet éa lelket, a javak rangosztályát — amelyek más­képpen, mint világnézeti alapon nem foglalha­tók egységbe/ Hiszen a legtöbb politikai ellen­tétnek az szokott lenni az oka, hogy a szavak mögött más a fogalmak jelentése és ha talán a fogalmak fednék is egymást, a fogalmakban egységre jutott erők, dinamisok szemben álla­nak és szétfele húznak, úgyhogy már a legelső következtetés levonásánál eltérnek egymástól az emberek. A nemzet fogalma legtisztábban egy képpel fejezhető ki, ha tudniillik a nemzetet egy óriási élőlénynek tartjuk és tekintjük. Tudom, hogy ez kép, de mint kép: magyaráz. Van benne testi, van benne történelmi, van benne lelki al­kotórész. Ilyen a föld, ilyen a nép, ilyen az államiság, ilyen a mindenkori műveltség, min­denekfelett pedig ilyen annak a nemzetnek a a lelke. Ezek együtt alkotják a nemzetet. Ha ezek közül akármelyiket összezavarjuk vagy elkeverjük, igen helytelen következtetésre ju­tunk. Milyen helytelen következtetésre jutna például az a nemzet, — tegyük fel, egy nagy európai nemzet — amelynek igen nagyszámú hozzátartozója él a nemzet politikai testén kí­vül, milyen helytelen (következtetésre jutna, ha úgy határozná meg a nemzethez való hozzátar­tozását, hogy mindenki, aki nyelvét beszéli, fa­jával egy az ő politikai testéhez tartozik hozzá, még akkor is, ha a politikai, birodalmi egység határán kívül, más nemzetek testébe bele­ágyazva él. Ezzel minden nemzet életébe ok nélkül az irredentaság gondolatát, zavarát éá nyugtalanságát helyeznék el. Ha például egy német politikus azt mondaná és állítaná, hogy a német birodalom testéhez hozzátartozik min­den németül érző és gondolkozó ember, bárhol lakjék, Európában vagy Amerikában, egy csomó nemzet életében a legkínosabb és legví­gasztalanabb nyugtalanságnak és zavargásnak vetné el a magvát. Ha pedig egy másik nemzet, például egy sokkal kisebb nemzet, amelynek azonban nagy­része idegen államok szuverenitása alatt éL úgy gondolkoznék, hogy ő a maga maradék politikai testében és birtokállományában ön­magára nézve elégségesen él, áll vagy esik, a legnagyobb vétket követné el azok ellen a test­vérek ellen, akik határain túl, más nemzetek szuverenitása alatt élnek, azonban a lélek és a, műveltség egységében vele együvé tartoznak, vele együtt élnek és halnak. Egészen 'konkrété: a magyar gondolat sohasem határozódhatik a magyarság jelenlegi politikai testére. Az a 13 millió magyar, aki szétszórva van a világon s amely számból 8 vagy 9 millió tartozik csu­pán elhhez a magyar államisághoz, nem politi­kai, hanem műveltségbeli és lelki egységet al­kot, olyan [műveltségbeli és lelki egységet, amely önmagáról soha, nem feledkezhetik meg, ezt a jogcímét soha fel nem adhatja és tudnia kell, hogy csak a maga teljes egységében, lelki egységében képes és jogosult élni. En azt hiszem, hogy körülbelül itt lehel annak a gyakorlati politikai kérdésnek is, a megoldása, ami a német iskoláztatás körül ala­kult ki itt Magyarországon. Akkor, amikor a magyar állam a leghatározottabban kell hogy tiltakozzék minden olyan gondolat ellen, amely a magyarországi németséget a birodalmi né­metség politikai egységébe és testébe kíyánja, — bár spirituális, szálakkal — belefonni, ugyanakkor meg kell 'becsülnie azt a német kultúrát, nyelvet és szellemet, amely ősi jns­son idehaza van ebben az országban és meg ' kell adnia annak a feltételeit, hogy a német anyanyelvűnek született magyar állampolgár a nagy német kultúr- és szellemi egység áldá­sát a maga életében tapasztalhassa: annyival inkább, mert ez a jogi és erkölcsi előfeltétele annak, hogy augyanezt kívánja az utódálla­moktól az ott élő magyar kisebbség számára, hogy az a magyar kisebbség ősi magyar kul­túráját, nyelvét, lelkét szabadon fejleszthesse, lelki és műveltségbeli egységét az anyaország­gal fenntarthassa. Annyival inkább- keUezt megtennie és annyival inkább kell f ezt köve­telnie, mert az ittlakó németség önként vállalt bevándorlás: útján jött ide, míg az utódalla­mokban levő magyarság megkérdeztetésük nél­kül, még a fegyver jogát sem, gyakorolva ve­lük szemben, egyszerűen nemzetközi ítélettel, ezerszer megfellebbezett és igazságtalannak tartott nemzetközi ítélettel, békeszerződési íté­lettel jutott idegen szuverenitás alá. (Ügy van! Ügy van!) 1 Mélyen t. Felsőház! A nemzet egységes szemléletéből következik az, hogy felületesen mozgó politika volna, amely minden egyes esetben le nem nyúlik a lét és nemlét, aiz exisz­tencialitás mélységéig, azt vetvén fel, hogy ennek a nemzetnek, a magyar népnek szapora­ság a és az egészsége nincs-e különösképpen veszélyeztetve. Mit ér a legnagyobb^ kultúra, mit ér a látszólagos gazdasági javulás és fej­lődés, mit ér minden álom, <ha egy nemzet a maga gyökerében, a maga testében, csontjá­ban, húsában és vérében van megtámadva! A végső érclap a nemzet szaporasága és a nem­zet egészsége. Sokszor mondtam, nem győzöm eléggé mondani: országokat nem hódítók fog­lalnak- el karddal, hanem anyák, akik teleszü­lik azt az országot. Es amelyik országot nem szülik tele az anyák, azt az országot a világ minden hadseregével, csendőrségé vei, diplomá­ciájával és politikai lángelméjével megtartani nem lehet. (Ügy van! balfelől.) Azért kifeje­izetten is nagyon kérem a kormányt, hogy mindattóL ami ezt a veszélyeztetett magyar egészséget, magyar szaporaságot támadja, vé­delmezze meg és minden olyan mozgalmat, amely „ilyen bajok leküzdésére irányul, teljes erejéből támogasson. Ide talál, ide szövök be apró epizódképpen ebben a fényes palotában talán egészen ki­csinynek és jelentéktelennek látszó kérdést: a magyar cselédlányok sorsát. Húszezernél több cselédlány jött fel faluról Budapestre. A ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom