Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

282 Az országgyűlés felsőházának 46. ülése 1937. évi június hó 24-én, csütörtökön. hanem szívesen vállalja azt; nem _ igyekszik a nehézségek elől kitérni, mert tudja, hogy éppen az akadályok leküzdéae edzi meg a harchoz szükséges erejét. A küzdelem nem töri le, hanem új és új próbára ösztönzi, mert életének és küzdelmének végcélja mindenkor a győzelem, a nemzeti becsület megmentése és a jobb jövő biztosítása. A katonaerliöles magában foglalja a jiazai földnek és bajtársainak szeretetét, akikért életét is feláldozza. A fegyelem érzése és a kötelességteljesítés; nemcsak a katonának, 'hanem minden polgárnak lelki tulajdonsága kell, 'hogy legyen, mert e nélkül a nemzet fenntartására irányuló közös akarat nem érvényesülhet. A katonálélek jellemzéséhez tartozik az is, 'hogy mindig több és jobb munka árán akarja a köz érdekeit szolgálni és minden egyén tudatában van saját ereje és szerepe fontosságának, amiért is testi és lelki erejének kiművelésére és fenntartására törekszik. Az igénytelen, egyszerű erkölcsös tiszta életmód, a hű, és megbízható ember típusa, egyben a katonaeszmény •megtestesítője. A katon.Teszménytől áthatott ember jellemének egyik fontos alapvonása a vallásosság, amiből folyólag meggyőződéssel vallja, hogy a világegyetem nemcsak anyag, hanem éltető lélek, amelyet a mindenható Istenség irányít. Éppen ezért világszemlélete bizakodó, kedve derült, mert még a csapásokban és megpróbáltatásokban is eszközt lát arra, hogy lénye igazabbá, nemesebbé alakuljon. Külső megjelenés és -magatartás szemponjából a lovagiasság az, amely harcban és (békében az embertársaival való érintkezésben érvényesül. Tekintélyt tisztelő, de magának is tekintélyt és tiszteletet követel meg. A meghunyászkodó alázatosság és szolgai hízelgés helyett a megértő igazságszeretet, az egyenes őszinteség és az érdemek jogán való egyenlőség tudata hatja át. Tiszteli és védi a női eszményt és minden megnyilatkozásában fér- | fias, A családi élet szentségéből és tiszteletéből folyik az ősök tisztelete és az utódok iránti szeretetteljes gondoskodás. Nemcsak meggyőződésében és gondolkozásában, hanem külsőségeiben is ápolja a nemzeti 'hagyományokat.« Láthatjuk ebből, hogy ez a jellemzés minden derék, becsületes, jellemes magyar polgáremberre ráillik és csak hálásak lehetünk azért, hogy katonáinkat ebben a szellemben iparkodnak nevelni. Mélyen t. Felsőház! Honvédségünk iránti rajongó szeretetünk növelésének gyakorlati eszköze volna azoknak a szemléknek rendszeres időközökben való megismétlése, amelyekről az előbb említést tettem. Kívánatos volna, hogy ne csak magas államfői látogatások alkalmával, hanem rendszeresen visszatérő időben, talán évenkint egyszer megismétlődjenek ezek a szemlék, hogy az egész magyar társadalom gyönyörködhessék legféltettebb kincsében, a magyar katonában. Talán Szent István-hetével kapcsolatosan lehetne ezt megrendezni, amikor az országból feljövő nagyszámú vidékiek is gyönyörködhetnének abban a látványban, amelyben eddig csak a főváros lakosságának volt része. Ez a trianoni szerződés következtében harci eszközeitől megfosztott magyar hadsereg itt áll a határok mögött állig felfegyverkezett államoktól körülvéve olyan kis létszámban, amely még az új határok megvédésére sem elegendő. A békeszerződés 8. §-ának, amely a lefegyverzést Magyarországra, Ausztriára, Németországra és Bulgáriára nézve kötelezővé tette és előírta, az volt az indoka, hogy ez az intézkedés megelőzője és előfeltétele a többi állam általános lefegyverzésének. Reánk erőszakoltak tehát egy szerződést, amelyet a többi szerződő fél nemcsak, hogy nem tart és nem tartott be, hanem a lefegyverzés korlátozása helyett soha nem látott verseny alakult ki az utódállamok és a nagyantant államai közt. Hogy egy esetleges háborús bonyodalom esetén a népszövetség támogatására és védelmére nem számíthatunk, azzal, azt hiszem, tisztában lehetünk, ebből folyik tehát, hogy csakis saját erőnkben bízhatunk és csakis erre számíthatunk. Éppen ezért mély tisztelettel kérem az egész magyar királyi kormánya hogy mindent kövessen el a mai szégyenletes és az ország, sőt Közép-Európa nyugalma szempontjából is biztonságot nem nyújtó helyzet megváltoztatására és katonai egyenjogúságunk kivívására. A hadsereggel kapcsolatban néhány szót akarok még a világháború hadviseltjeiről mondani. A világháború legnagyobb hősei, a magyar katonák nem jutalomért és elismerésért harcoltak és most sem a háborús érdemekre akarok hivatkozni, de vannak sérelmek, amelyek még ma sincsenek orvosolva és a hadbavonuláskor sokat hangoztatott nemzeti hála a volt frontkatonákkal szemben nagyrészben még ma is mint kiegyenlítetlen nemzeti adósság áll fenn. Nem tudom, hogy a frontharcos törvény gyakorlatilag mennyiben fogja ezeket orvosolni, de az emberi igazság nevében emelek szót azok érdekében, aikik háborús szolgálatok következtében a polgári pályákon való előhaladásukban hátrányt szenvedtek, főleg a köztisztviselők és a magántisztviselők nagy része érdekében, akik, amikor visszaérkeztek a háborúból, új embereket találtak munkahelyükön. Ezek az új emberek az előlépés szempontjából még ma is előnyben vannak velük szemben, azokkal szemben, akik a háború alatt az ő íróasztalukat is védték fegyverrel kezükbem. Midőn köszönettel fogadjuk a kormánynak azokat az intézikedéseit, amelyeket a vitézi telkekre vonatkozólag eddig is tett, sőt a mostani költségvetés keretén belül is gondoskodik arról, hogy pénzzel nem rendelkező és mezőgazdasággal foglalkozó vitézek földhöz jussanak, kérjük, hogy ugyanilyen következetességgel szerezzen érvényt egyéb rendelkezéseinek is. Célzok itt a 'közszállítási szabályzatra, amely a hadirokkantaknak és a vitézi rend tagjainak bizonyos előnyöket biztosít, amit azonban a kiíró hatóságok sok esetben nem vesznek figyelembe. Ugyanígy áll a helyzet az 1931 : III. te tekintetében is, amelynek 5. és 6. §-ában foglalt állások fele része e törvény 20. §-a szerint a vitézi rend tagjainak, továbbá a világháború hadirokkantjainak és frontkatonáinak van fenntartva. Mégis azt látjuk, hogy ennek a törvénynek gyakorlati alkalmazása során ezeket a szempontokat nagyon sok esetbem teljesen figyelmen kívül hagyják. Pedig ez nem jutalmazás, hanem a törvényhozás által is elismert az az elv, hogy akik a nemzetért, a hazáért fegyveresen küzdöttek és életük kockáztatásával teljesítették kötelességüket, azok a polgári elhelyezkedés terén is élvezzék az állam támogatását. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák nehéz sorsával nem akarok külön foglalkozni, mert hiszen az egész, magyar társa-