Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-45

246 Az országgyűlés felsőházának 45. ülése 1937. évi június hó 23-án;szerdán. ban és nagyvásártelepén a termelők kétharmad többséget képeznek,, a kereskedők egyharmad kisebbségben vannak, így tehát a termelők azok, akik a kereslet és kínálat hatása alatt az élelmiszerpiacokon az árakat diktálják. Szeretnék rámutatni arra is, hogy a német Forschungsstelle für den Handel és éppen úgy az amerikai Har

ward-egyetem kutatásai alapján az a különbözet, amely a termelői és fogyasztói ár között kialakult — amely különbözetre nekünk jó magyar szavunk nincs, néhai Vass József miniszterünk ezt Spannungnak szerette nevezni — ez a Spannung bizonyos törvényszerűségen alapszik. Ezt bizonyítja az, hogy az egész világon — illetőleg csak a kultúrországokban — ez a különbözet, amely a termelői és> fogyasztói ár között kialakul, mindenütt körülbelül egyforma; épp úgy, mint ahogy kultúrállamokban a kutatások alapján megállapították, hogy a kereskedői haszon is körülbelül egy szinten mozog. Gazdaságpolitikánknak csak egynéhány kérdését tárgyaltam, amelyekben a kormány tüneti kezelést végez. A kormány rendkívüli érdemeit számos téren a legnagyobb készséggel ismerem el. Az a sok ellentmondás és tapogatódzás azonban, amely éppen az állami beavatkozás túlzott mértékben nyilatkozik .meg, bizonyítja, hogy a gazdaságpolitika a beavatkozás következtében néha téves utakon jár, mégpedig a kormány legjobb szándéka mellett is. Neon tartozom azok közé a kuruzslók közé, akik a klasszikus gazdasági liberalizmus korát visszavarázsolhatónak vélik. Elismerem .azt is, hogy egy olyan kis ország, mint Magyarország, amely rá van utalva a külföldre termésfeleslegeink elhelyezése céljából, nem diktálhatja az árakat a külföldnek és nem diktálhatja az árucserének a módját. Belátom azt, hogy nekünk alkalmazkodnunk kell. Amit azonban nem tudok belátni, hogy miért kell nekünk a gazdasági élet megkötésében túllicitálnunk a külföldet, miért kell nekünk elöljárni a gazdasági élet megkötésében, miért kell nekünk olyan egykéz politikát folytatni, amely sem nálunk, sem sehol a világon nem vált he, miért kell nekünk túlzottan protekcionista szövetkezeti politikát folytatni, miért kell beleavatkozni az áralakulásba, amikor rövid idővel ezelőtt a Nemzeti Bank közgyűlésén a- Nemzeti Bank illusztris elnöke, Imrédy ő excellenciája^ óva intett attól, hogy árpolitikánkkal a világpiaci áraktól elszakadjunk. Megköszönve szíves türelmüket, be is fejezem beszédemet azzal, hogy ismételve elismervén a kormány igen nagy érdemeit, amelyet a külpolitikában és a belpolitikában szerzett, annak ellenére, hogy egyes gazdaságpolitikai kérdésekben nem tudok vele egyetérteni, mégis a kormány iránt bizalommal vagyok és ezért a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Mándy Sámuel felsőházi tag úr ő méltósága. K. Mándy Sámuel: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Sajnálatomra nem tehetek eleget a parlamenti 'ildomosságnak anynyiban, hogy az előttem felszólalt felsőházi tag úr ő méltósága érdekes fejtegetéseire kiterjeszkedhessek. Nem tehetem ezt az előrehaladott idő miatt, de különösen nem tehetem azért, mert az utánam következő szónok úrra is figyelemmel kell lennem, hogy hétfőtől kezdődő várakozásának végre ma eleget tehessen. így felszólalásomat a lehető legrövidebbre kívánom szabni és tisztelettel bejelentem, hogy hogy a fentemlített lehetőség biztosítása végett kénytelen vagyok — szokásom ellenére — jegyzeteimet igen bőségesen igény bevenni. Akik figyelemmel kísérték a képviselőháziban lezajlott költségvetési vitát, annak terjedelmét, akik jelen voltak a pénzügyi bizottság ülésén és hallották itt a plénumban elhangzott magas színvonalú beszédeket is, velem együtt megállapíthatják, hogy a kormány 1937/38. évi költségvetésének összeállítása ellen, de a kormány elvi álláspontja ellen is alig merült fel általánosságban érdemleges kifogás. Nemcsak én állapítom meg, már mások is megállapították, hogy a pénzügyminiszter úr bizonyos optimizmussal állapította meg a költségvetést, mert a múlt évi jó termés és a 'külpolitikai és gazdasági viszonyok folytán előállott jobb értékesítésből folyó nagyobb bevételeket a költségvetésben stabilizálta és mint permanens, állandó bevételeket állította be. Ezt az optimizmust az azóta letelt idő — meg kell, hogy állapítsam — máris igazolta, mert a világ gazdasági fejlődése indokolja,^ hogy a mai helyzetben, még mindig a javulás útján lévén, számíthatunk arra, hogy a beállított, mintegy 55—60 milliónyi összeg bevételezése nem fog nehézségbe ütközni az államháztartás rendjén. De gondoljunk arra, hogy ha talán ebben az évben is jó termésükk lesz, amire némi reményünk is van, és ha az áralakulás majd annyira megfelelő lesz, hogy a gazda és birtokos az értékesítés kapcsán nemcsak az önköltségi árat kapja meg, hanem — hogy úgy mondjam — haszonra is tehet szert, akkor — amire ma Teleszky ő escellenciájá is al

ludalt — ez az öö-MíO milliós többletbevétel talán a jövő évben is be fog következni és akkor a két költségvetési év ideje alatt 100—120 millió pengő lesz az az összeg, amely mint többletbevétel a költésgvetésbe beállítható lenne. Már most bátor vagyok tisztelelttel arra kérni a pénzügyi kormányzatot, hogy aizt az enyhe optimiamust, amelyet az idén követett, erre a beállható esetre ne méltóztassék jövőre követni, mert ha a legkisebb zavaró momentum közbejön, — bekövétkezhetik, hogy bizony az adóalanyok ennek a magasabb előirányzásnak nagyon is megadhat ják az árát. Miért ? Azért, ímert amikor a pénzügyi koranányizat többletbevételt előirányoz, akkor annak egy nagyon tekintélyes, nagyérdemű osztálya mindjárt gondoskodik arról, hogy az adósról ezzel az előirányzattal arányban működjék, nehogy valahogy a pénzügyi kormányzat előirányzása csalódást hozzon. Ez éviben — mint már bátor voltam említeni — remélem, hogy 'könnyűiszerrel fog beválni az előirányzás, mégis meg kell állapítanom ,hogy az adóalanyok ez évben is a múlt évi adóalapjuk lényeges kimélyítését súlyosan érzik. Már pedig az ilyen, kianélyítések alapján, elért többletbevétel stabilizálása,, azt (hiszem, legalább is r kockázatosnak i mondható a költségvetés 'realitása szempontjaiból. Ezért tisztel ettél kérem ő excellenciáját, a pénzügyiminiszter urat arra, bogy most követett enyhe optimizmusát a jövő költségvetési, évben erre a beállt esetre, némi pesszimizmussá változtassa át. Szó van a gyengébb adóalanyok tehermentesítéséről, illetve az ezeknek nyújtandó könnyítéseikről, hogy az így 'előálló hiány az erősebbek, vagyonosabbak, szóval, a jobhmódúa'k által volna fizetendő. Amikor a pénzügyminiszter úr ilyen gondo-