Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-40
Az országgyűlés felsőházának 40. ülést hogy az alapválasztáson annyi jelölt szerepel, mondjuk öt vagy hat jelölt lép fel, hogy egyik sem kapja meg az egynegyedet a pótválasztásna jutottak közül. A pót választáson aztán az egyik nemcsak a felét kapja meg a szavazatoknak, hanem háromnegyed többséget is kap, ellenjelöltje azonban ott sem kapja meg az egynegyedet, vagyis sem az alap választásom, sem a pótválasztáson nem kapja meg a szavazatok 25 százalékát. Itt, nézetem szerint, bár első pillanatra talán 'méltánytalannak látszik, mégis, miután a törvény egy fix, matematikai határral dolgozik, ilyen esetben nem jár vissza a kaució. Mélyen t. Felsőház! Ezekben voltaim bátor a kérdést és a törvényjavaslatot ismertetni. Azt hiszem, helyesen állapíthatjuk meg konklúzióképpen, hogy ez a törvényjavaslat megfelel mindazoknak az elvi és gyakorlati szempontoknak és követelményeknek, amelyek a kérdés rendezésénél számbajöhetnek és teljes mértékben ki fogja elégíteni azt a várakozást, amelyet a közvélemény ehhez a törvényjavaslathoz fűz. Ennek folytán tisztetettel javaslom a mélyen t. Felsőháznak, hogy ezt a törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadni méltóztassék. (Éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Balogh Elemér ő nagyméltósága. Balogh Elemér: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat olyan visszásságokat szüntet meg, amelyek mérgező hatásúiknál fogva nem a nemzeti összefogást, hanem a széthúzást szolgálták és gyűlölködésre vezettek. Ezért örömmrel üdvözlöm a törvényjavaslatot, mint az első lépést a politikai megbékülés terén, ami az ország exisztenciáüs érdeke. A képviselőház a törvényjavaslatot beható vita tárgyává tette és ennek folyamán a miniszterelnök úr ő excellenciája a felmerült aggályokra kimerítő és megnyugtató felvilágosításokat adott és minden praktikus javaslatot elfogadott, nehéz tehát a javaslat mellett, vagy ellen újabb érveket felhozni. Ha mégis felszólalok, ezt azért teszem, mert az alkotmányjogi reformoikat egymással szervesen Összefügis'íŐ egésznek tekintem és azok előkészítése során olyan fontos problémák merülhetnek fel, amelyeket — ha nem akarunk struccpolitikát folytatni — célszerű már 'most, amikor a reformok terén az első lépést megtesszük, szemügyre vennünk, illetőleg minden konzekvenciát végiggondolnunk. Ezek a problémák már a képviselőházi vitában is előrevetették árnyékukat, mennyivel indokoltabb tehát azokkal itt is foglalkoznunk, hiszen a felsőháznak nincs is meg a lehetősége arra, hogy a törvényjavaslatok előkészítésében résztvegyen. Itt közbevetőleg mindjárt felhívom egy dologra a kormány szíves figyelmét: a felsőiház reformjával (kapcsolatban lehetővé kellene tenni, hogy annak bizottságai, vagy legalább ezeknek a bizottságoknak a kiküldöttei a képviselőház bizottságainak ülésén és vitáiban szavazati jog nélkül ugyan, de résztvehessenek, a nélkül természetesen, hogy ez prejudikálna a felsőházi bizottságok határozatainaik. A felsőház mérséklő befolyása és a szakszempontok ez esetben mégis már olyan időpontban érvényesülhetnének, amikor a törvényjavaslatok első fogalmazásban kerülnek a törvényhozás elé. FELSŐHÁZI NAPLÓ. II, ! 1937. évi március hó 16-án, kedden. 91 Ennek a megoldásnak az lenne a további előnye, hogy a kormány legialább hozzávetőleg már előzetesen tájékozódhatnék a felsőház felfogasáról. A második dolog, amelyre utalni kívánok és amely már régóta súlyos aggályokat okoz minden hazáját féltő és alkotmányát tisztelő magyar embernek, az, hogy vájjon a titkos szavazás nem sodorja-e a nemzetet valamilyen szélsőség felé, ami azután függő és végtelen helyzetünkben könnyen megpecsételhetné sorsunkat. Hogy a titkos szavazás veszélyessé ne váljék, kellő légkör, megfelelő gazdasági helyzet és szociális egyensúly kialakítását teszi szükségessé. Ez hosszabb előkészítést igényel és esetleg összefüggésben állhat a készülő költségvetéssel is, amelynek összeállításánál — tör-' vényes lehetőség híján — a felsőház szintén nem gyakorolhat befolyást., Közérdeket vélek tehát szolgálni, 'amikor ezzel kapcsolatban a t. Felsőház engedelmével néhány gondolatot vetek fel, amelyek alkalmasaknak látszanak arra, hogy ennek az elkerülhetetlen reformnak méregfogait kihúzzák, A titkos szavazás következményei szempontjából a mai üelyzetnek két Achilles-sarka van, az egyik az állástalan ifjúság problémája, a másik a széles néprétegek nyomora, elégedetlensége. Az egyik veszedelmesebb mint a másik, kivált akkor, ha egymásra találnak. Veszedelmes, mert fogékonnyá teszi a lelkeket a minden oldalról fenyegető szélsőséges áramlatok iránt a nélkül, hogy ez ellen rendőri vagy ügyészi intézkedésekkel védekezni lehetne. Ezt a két problémát minden körülimények között meg kell oldani, de feltétlenül megoldandó a titkos választójog életbelépte előtt. Nem szabad a nemzetet kitenni annak, hogy egy szárnyaszegett, elkeseredett értelmiség az Ínséggel küszködő tömegnek élén, kalandokba sodorja ezt az országot. (Ügy van! Ügy van!) Nem szeretnék a t. Felsőház türelmével visszaélni, de legyen szabad legalább főbb vonásokban elgondolásomat vázolni, hogy miként lehetne ennek a veszélynek elejét venni. Ami az első problémát illeti, készséggel elismerem, hogy a kormány már eddig is sokat tett az állástalan diplomások elhelyezése •I érdekében, de felfogásom szerint ez még nem elég. Itt intézményes megoldásra volna szükség és erre intenek a tegnapi szomorú események is. Nem ismerem ugyan a róluk készülő | statisztika eredményeit, de talán nem tévedek, ha az, állásnélküli diplomások számát néhány ! ezerre becsülöm, de még ennél is többen vannak munka nélkül érettségi bizonyítvánnyal a ! zsebükben. Ez az ifjúság ma vezetés és iránytű nélkül, állás és remény nélkül ki van téve a kétségbeesésnek. Ne botránkozzék meg senki a főiskolát végző fiatalságon sem, ha reménytelen jövője tudatában elkeseredik és tüntetésekben robban ki. Ennek az ifjúságnak vajmi kevés eredménnyel prédikálunk mérsékletet, ha nem tudunk neki kenyeret adni, ha le kell miondania ai családalapításnak még a lehetőségéről is. Messzire vezetne, ha azt taglalnám, hogy ezért a helyzetért milyen fokú felelősség terheli Trianon szerzőit és Csonka-Magyarország porkolábjait és mennyi azt a beteges magyar törekvést, amelynek egy hivatali íróasztal meríti ki legfőbb ambícióját, csupán csak azt a tényt konstatálom v hogy f itt van a szellemi munkásoknak egy értékes rétege telve 18