Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-6

Az országgyűlés felsőházának 6. ülése 1935. évi június hó 5-én, szerdán. 53 ban szeretnék rámutatni arra, hogy az aggályok egyike azon alapult, vájjon "az iparügyi minisztérium, amelyhez fognak tartozni az állami üzemek, nem lesz-e elsősorban az állami üzemek minisztériuma. Nem akarok ma az állami üzemek helyzetéről, budgetünk e nehéz problémájáról beszélni, arról azonban meg vagyok győződve, hogy ez a minisztérium csak akkor teljesítheti maradéktalanul funkcióit, ha nem az állami "üzemeknek lesz a minisztériuma, hanem elsősorban a magángazdálkodás támogatására fogja politikáját fektetni. (Ügy van! Ügy van!) Ugyancsak nyomatékosan a minisztérium figyelmébe ajánlom azt, hogy amennyiben a földművelésügyi minisztérium, megtartja kereskedelempolitikai ügyosztályát, az ipari minisztérium szintén tartsa meg, mert meggyőződésem, hogy a külkereskedelmi politika szbros kapcsolatban van a két termelő minisztériummal.. Itt ezen a helyen is bátor volnék a miniszter úr figyelmét felhívni Somssich ő excellenciájának arra a javaslatára, amelyet a bizottságiban tett, hogy a vámtanácsnak kitűnően bevált szervezetű intézménye régi formájában léptettessék újra életbe, hogy a gazdasági élet és a minisztérium kontaktusa ezen a téren megint elevenebb és erősebb^ legyen. Néhány mondattal szeretnék még rámutatni az invesztíciók kérdésére- Abból, amit az előib mondottam, következik, hogy túlzott invesztíciós politikát nem tudnék helyeselni, kétségtelennek tartom azonban, hogy bizonyos szociálpolitikai elgondolások folytán bizonyfos invesztíciókat lehetővé kell tenni. Felhívom a figyelmet ebben a tekintetben arra, bfogy a báró Kornfeld által annakidején megindított Imi. ma kitűnően teljesíti funkcióit, az életben ez az intézmény kitűnően bevált és arra gondolnék, nem lehetne-e ezt erőteljesebben igénybevenni, résziben az útépítés finanszírozása terén, részben aban a formában, hogy a ma három évre korlátozott hitelkeret időbelileg kissé kiépíttessék. Erre a kérdésre melegen felhívom a miniszter úr figyelmét. Még egy kérdésről szeretnék beszélni, és ez a tervgazdálkodás, amely szintén szerepel az új minisztérium elgondolásaiban. Ebben a kérdésben szintén a legnagyobb óvatosságra és kormányzati bölcseségre van szükség. Nem új gondolat a tervgazdaság az állami életben, hiszen látjuk, hogy ha visszatekintünk a múltba, a laissez faire legszabadabb idejében is volt számos területe az életnek, ahol a tervgazdálkodás beavatkozott. Az erdőtörvényre gondolok, s vám- és adópolitikánknak számos intézkedéseire is, amelyek e fejezet alá sorolhatók. Amint azonban tisztában vagyunk azzal, hogy az államnak ma már nem lehet az éjjeli őr szerepét juttatni, amelyet egykor kijelöltek neki, úgy hiba volna, ha az állam akarna lenni az a mindent mozgató dinamó, aminek sokan képzelik, és amint azt külföldön, sajnos, némely helyen megvalósítva látjuk. A tervgazdálkodás gondolatában csak odáig mehetünk, hogy a gazdálkodás továbbra is az egyéni iniciativa alapján épüljön föl. Éopen azért az érdekképviseleti reformot, mivel az érdekképviselet voltaképpen az egyéni iniciativák összefoglalója, fókusza, csak úgy tudom elképzelni, hogy a történelmileg kialakult, az ország életében mélyen gyökerező szabad érdekképviseletek működését a reform érintetlenül hagyja. • Legyen szabad itt egy szóval reflektálnom Székács ő méltósága szavaira. Azt hiszem, hogy akik ismerik az én gazdasági munkámat, tudják, hogy nem tartozom azok közé, akik a gazdasági életben az érdekellentétek elmélyítését akarják. Ellenkezőleg, ahol láttam differenciát, azt igyekeztem áthidalni, kerestem az áthidalás útját. Nincs is differencia a kereskedelem és az ipar között semmi komoly kérdésben, legalább is akut differencia nincs. De ha azok, akiknek az volna a kötelességük, hogy a közös érdekek frontján álljanak őrt, ezt arra használják fel, hogy a differenciák árkát kiszélesítsék, akkor én magamat ezeknek politikájával nem azonosítom. (Helyeslés jobbfelől.) Rendkívül érdekes a tervgazdálkodás kérdésével kapcsolatban Hitler kancellárnak az a beszéde, amelyre Egry Aurél ő méltósága a napokban hivatkozott. Azt mondja ebben többek között (olvassa): »Népünk érdekében nem kívánhatjuk, hogy a kommunizmushoz közeledő gazdasági rendszerrel a produktív erők elaltatása útján a meglévő munkateljesítmény csökkenttessék, ezzel a nép életnívója ahelyett hogy emeltetnék, leszállíttassék. Ezt a veszélyt még emeli az a tény, hogy minden tervgazdálkodás könnyen megszünteti a gazdasági életnek azt a törvényét, hogy a jobbak kiválasztódnak és hozzájárul ahhoz, hogy megtartassanak a rosszabbak, de legalább is az a következménye, hogy a nagyobb képesség, a nagyobb szorgalom, a nagyobb érték a közjó rovására elpusztul.« A Völkischer Beobachter ehhez azt fűzi hozzá, hogy nem lehet 44-es mozsarakkal belelőni a gazdasági életbe. A tervgazdálkodást — megjegyzem, én elismerem sok téren ennek a helyességét és szükségességét — azt tette olyan népszerű jelszóvá, hogy az egész európai világ súlyos válsággal küzd. Küzd egyfelől a primitívebb országok olcsó munkabérével, ahol nincsenek szociális terhek, ahol nincs munkaidőszabályozás, ahol nincsenek kultúrigények, de ahol már megvannak a gépek; másfelől küzd a mi világunk Amerikával, Amerika magas bérnívójával, magasabb kultúrigényével. Helyesen mondja André Sigfrid. hogyha e két világrész közt Európa meg akarja tartani a maga helyzetét, ha nem akar egyszerű kontinenssé lesüllyedni ezek között .ez csak úgy lehetséges, ha megőrzi vitalitásának alapját, az alkotó, feltaláló géniuszt, a szellemi fölényt, amely régi kultúrán épült és a szellem szabadságából táplálkozik. André Sigfrid azt mondja könyvében: »Európát Prometheus szimbolizálja, aki ellopta Jupitertől a tüzet, de feltámasztotta a kultúra titkos erejét, útjára indította a végzet elleni küzdelmet és felszabadította a termelő erőket. A technikai erők, a gépek, a találmányok csak az emberiség javát szolgálhatják a látszólag nehéz átmeneti idők ellenére.« Mindaz, amit Európáról mond, fokozattan áll a mi kis országunkra, ahol összefogó munkára, minden produktív erő, minden kéz, minden gazdasági akarat, minden érdekeltség összefogó munkájára van szükség és ha az új minisztérium ennek jegyében fog dolgozni, akkor termékenyíteni fogja az ország életét. A javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Varsányi Emil Ő méltósága. Varsányi Emil: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! Ha a benyújtott törvényjavaslatot annak helyessége szempontjából akarom bírálni, ezt csak úgy tehetem, hogy belehelyezkedem a világerők jelenlegi állásának ismeretébe. Há még a történelmi Magyarország korát elnök, akkor talán erre szükség nem 10*