Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés felsőházának 28. ülése nem áll módomban száz százalékig ugyanezen az elismerő hangon szólnom a közönség szórakoztatására szolgáló mozielőadásokról is. Elismerem a mozik nagy kulturális teljesítményét, ha tárgyaikat a népek művelődésének szolgálatára választják ki és állítják be és készségesen elismerem, hogy vannak — magam is láttam már ilyeneket — nemesen szórakoztató mozidarabok, melyekben nagy erkölcsi tanulságok és a néplélek nemesítését szolgáló kiváló mozzanatok vannak feldolgozva. De a mozik nagy átlagiban nem a tömegek kultúrigényeinek kielégítésére pályáznak, hanem szórakoztatják a tömegeket, még pedig olyan versengéssel^ és a szenzációvadászat olyan határtalan arányaiban, amely nem ismer mértéket. Még szerencse, hogy a mozik száma korlátozva van és van mozioenzúra is. De úgy látom, hogy itt maradtak hasadékok, amelyeken keresztül vászonra kerülnek olyan részletek is, melyek a mozik nemes céljától igen messze vannak. Megdöbbentő családi és társadalmi drámák, melyek mögött romboló elvek és szétzüllött családi kötelékek lapulnak meg és lopakodnak a nézők lelkébe» hajmeresztő 'bűnesetek agyafúrt megrendezése, amelyek fermagasztosítják a bűnt, az ügyességnek, a hősiségnek köpenyébe bujtatva oktatják ki különösen a kalandokra vágyó ifjúságot. Ezek már nem ártatlan szórakozások, hanem a mozilátogató tömegek erkölcsi megmételyezései. (Ügy van! Ügy van!) Nem szólok a 'budapesti mozikról, mert nem járok Budapesten imoziba, de olvasom a vidéki mozik hirdetéseit és egész kollekciót mutathatnék be a mélyen t. Felsőháznak a csalétkül szolgáló »Csak 16 éven, felülieknek« feliratokkal ellátott csupa francia, amerikai és spanyo eredetű izgató drámákról és kalandokról, amiket mohó' falánksággal szívnak magukba a mo ai tömegek. Nem mondom, igaz, hogy a »Csak 16 éven felülieknek« felírás csak felírás, de hogy mennyire rombolnak ezek a darabok, azt hiszem, erről leginkább a bíróságok tárgyalótermei beszélhetnének, ahol számtalanszor maguk a bűnözők tesznek vallomást .arról, hogy bűnös életüknek melegágyai a mozik voltak. Különösen a külföldről és legtöbbször az Amerikából importált imozidarabok azok, melyek izgalmas, detektív drámáikkal rombolnak, azok a filmek, melyek a magyar mentalitástól, a magyar nemzeti pszichétől távol és azzal szöges ellentétben vannak és annyira elterjedtek moziszínházainkban, hogy alig engednek teret egy-egy jobb, nevelő és nemesen szórakoztató filmnek. (Ügy \vanl

) Csak ízelítőt mutatok be abból, hogy például Magyarországon van összesen 432 mozgószínház, — az idevonatkozó adatokat az éppen most kezembe jutott »Kereskedelmünk és iparunk az 1935. évben« című munkából olvasom — és a filmek származására nézve, amelyek ezt a 432 magyar mozgószínházat járják, ezen kimutatás szerint a helyzet az, hogy magyar van összesen 17, — ez az 1935. évi statisztika — amerikai volt 123, német 49 és így tovább; fel vannak itt a többi nemzetektől származó filmek is sorolva. Csak a játékfilmek értendők ezekben a számokban, az oktatófilmek nincsenek belefoglalva. T. Felsőház! A kultuszmiszteir úr májusban, — 'miként említettem az előbb — Németországban járván, Berlinben a sajtó képviselői 1936. évi június hó 19-én, pénteken. 535 előtt szellemi kapcsolatainkról nyilatkozott és azt a bölcs kijelentést tette, hogy: »Szellemi életünk csorbítása nélkül akarunk részesedni a német művelődés erejében.« Ugyanezt kell mondanom a külföldi filmekkel szemben is. Filmeket kérünk, melyek a magyar nemzet véréből sarjadtak s a nemzet mentalitásából fakadtak, filmeket, melyek nem rombolnak, hanem építenek. Legyen a filmszínház a tömegek tanítómestere, a tudás és művelődés terjesztője és szórakoztató darabjaival az esztétikai jóízlésnek nemes barátja és fejlesztője. Egyébként a költségvetést a bizottsági ülésen is elmondott indokok alapján elfogadom és megszavazom. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Glattfelder Gyula ő nagyméltósága. Glaítf elder Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Vigyázni kívánnék arra, hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzam s ha az előttem szólott felsőházi tag úr által megpendített néhány kérdésre vissza is térek, nem azért teszem, mintha ugyanabban a malomban akarnék taposni, hanem azért, mert éppön a kulutsztárcával kapcsolatos néhány kérdéshez kívánnék hozzászólni. Ennélfogva valószínűleg elkerülhetetlen lesz, hogy Ö méltóságának egy-két megállapítására röviden ki ne térjek. Sajnálom, hogy a kultuszminiszter urat nem tisztelhetjük itt körünkben, mert éppen a felsőház tárgyalásai rendszerint igen bőségesen szoktak a kultusztárca kérdéseivel foglalkozni, másrészt a felsőház nem szokott visszaélni a kormány türelmével és nem szokta úgy kiterjeszteni a vitát, hogy az talán túlságosan lefoglalná a kormány tagjait. (Igaz! Ügy van!) Mindenesetre örvendetesen vesszük tudomásul, hogy a kormány egy képviselője itt állandóan jelen van, de azt hiszem, sokkal közvetlenebb érintkezés fejlődnék ki, ha főleg azok a szakminiszterek, akik előre is tudják, hogy az ő tárgyaikról lesz szó, volnának jelen, inert itt mégis olyan tényezők szólalnak fel, akik már ennek a Háznak öszetételénél fogva, de szakszerűségüknél s a dolgokkal és ügyekkel való belsőbb kapcsolatuknál fogva is inkább hivatottak arra, hogy a miniszterek figyelme feléjük irányuljon, mint az olyan parlamenti tényezők felé, akik inkább pártszempontok szerint kiritizálnak meg mindent (Ügy van! Ügy van! a középen.), míg ebben a Házban igen tiszteletreméltó tradícióként fejlődött ki a tárgyszerűség, a pártszempontoktól való lehető tartózkodás. (Igaz! Ügy van! Helyeslés.) (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Ezt a kis közbevetést csak azért voltam bátor itt előadni, mert kizárólag a (kultusztárca néhány ügyével kívánok foglalkozni s míg előttem szólott t. tagtársunk azt az ideális elgondolást fejtette ki, amely sok pedagógust és politikust is foglalkoztat, nevezetesen népnevelés ügyének olyan kiépítését, amely a nyolcosztályú elemi iskola gondolatkörébe kapcsolódik bele, addig én röviden azt szeretném mindjárt itt, /beszédem elején leszögezni, hogy én minden ilyen rendkívül ideális és

f mindannyiunk szemében kívánatos fejlesztési processzus helyett inkább a meglévő ügyek jó, alapos, tökéletes elintézésére, megerősítésére és ilyen érteleniben való fejlesztésére helyezném a súlyt. Hogy bizonyos logika legyen előadásom-