Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-26

498 Az országgyűlés felsőházának 26. üli jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Bethlen Pál gróf jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét), Elnök: Gróf Széchenyi Aladár ő méltósága kíván szólani. Széchenyi Aladár gróf: Nagyméltóságú Elnök ÚT! Mélyen t. Felsőház! A nagyméltóságú miniszter úr kifogásolni méltóztatott azt, hogy én tegnapi felszólalásomban felemlítettem azt a bizonyos esetet, amely a szigetvári választás alkalmával egy községben megtörtént. Egy néptanító t. i. kitanította az iskolásgyermekeket arra, hogy miképpen kell az ellenjelöltet és a boldogult királyt, valamint jelenegi királyunkat felakasztani. (Mozgás és zaj.) A miniszter úr kifogásolja ennek felemlítését, de én tudom, hogy ez megtörtént. Ha csalódnák, vagyok olyan férfi, hogy lojálisán be fogom ismerni, hogy csalódtam; de úgy tudom, hogy megtörtént. Ami pedig a miniszter úrnak azt a kijelentését illeti, hogy a kormány nem felelős azért, amit egy néptanító cselekszik, — bocsánatot kérek — ezt a kijelentést nem fogadhatom el, mert .a t. kormány, elsősorban pedig a kultuszminiszter úr feltétlenül felelős azokért, amiket az a néptanító, még ha felekezeti néptanító is, cselekszik (Ügy van! Ügy van!) és azért, hogy micsoda elveket csepegtet be a rábízott gyermekseregnek a lelkébe. (Ügy van! Ügy van!) Elsősorban ;a kultuszminiszter úr felelős ezért. Ezt a kijelentést nem fogadhatom el és ha tényleg igaznak bizonyult eza cselekedet, elvárom a kultuszminiszter úrtól, hogy ezt a néptanítót alaposan ki fogja oktatni. (Helyeslés.) A tegnapi utolsó szónok S. Bálint György t. felsőházi tag úr — nagyon sajnálom, hogy nincs jelen — a következőket mondotta az ő beszédében. Beszéde vége felé azt mondja (olvassa): »Mégis az itt három nap alatt elhangzott beszédekből fájdalommal kellett megállapítanom, hogy a mi földesuraink, földbirtokosaink, — hozzáteszi, tisztelet a kivételnek — nagytőkéseink, a bankok nem érzik át a nemzet sokmilliónyi tömegének rettenetes nyomorúságát, nem érzik a sorsközösséget vele, csak saját anyagi lehetőségeiket nézik és a törvény végrehajtását megnehezítik.« (Wekerle Sándor: Reformjelszavak!) Hogy a felsőházi tag úr a bankokról és a nagytőkéről mit beszélt, az engem nem érdekel. Nagyon is érdekel aizonban az, amit a földbirtokosokról, mégpedig elsősorban azokról a földbirtokosokról mondott, akik jelen vannak itt a felsőházban és akik felszólaltak, Bocsánatot kérek a t. felsőházi tag úrtól, tudhatná azt, hogy a magyar földbirtokosok már jóval a jobbágyfelszabadítás előtt törődtek á nép sorsával, ott éltek a nép között és patriarchális viszony keletkezett a nép és a földbirtokosok között. Ezt a patriarchális viszonyt még ma is fenntartjuk és akarjuk fenntartani a jövőben is. (Ügy van! Ügy van!) Ezért tehát rosszindulatú beállítás az, amelyet a felsőházi tag úr mondott. (Igaz! Ügy van) és én ezt viszszautasítom. (Helyeslés.) Különben pedig jegyezze meg magának a felsőházi tag úr, hogy engem ne oktasson ki ilyen dologban, mert én a nép dolgával már törődtem akkor is, amikor ő valószínűleg még dajkájának emlőin csüggött. Csak ezeket kívántam elmondani. (Taps.) Elnök: Balogh Jenő ő nagyméltóságát illeti a szó. « Balogh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Gróf Széchenyi Aladár íse 1986. évi május hó 9-én, szombaton. felsőházi tag úr ő méltósága nagyérdekű felszólalásának egyik része olyan, amely rám vonatkozik, rögtön jelezni fogom, hogy miért. Nem volt szerencsém ő méltóságának nagybecsű felszólalását annakidején teljes szövegében hallani, mert a múltkor egy más közéleti kötelesség tartott távol, most azonban mai nyilatkozatából is tudom, hogy arról van szó, hogy Szigetvár községében az egyik felekezeti tanító egy kétségtelenül a legnagyobb mértékben elítélendő cselekményt követett el. (Ügy van! Ügy van!) A mélyen t. Felsőház legutolsó tagjának tekintem magamat, de vitatom és állítom, hogy senki a felsőház tagjai közül nagyobb kegyelettel nem őrizheti boldogult nagy királyunk, I, Ferenc József ő felsége emlékét, mint éppen az én csekélységem. Ha tehát valaki boldogult királyunk ő felsége emlékét megsértette, azt nemcsak a legnagyobb felháborodással veszem, de abban a hivatali hatáskörben, amelyet rám az én hittestvéreim választásukkal mint egyházkerületi főgondnokra bíztak volt, a legnagyobb eréllyel és teljes szigorral fogok megtenni mindent (Gróf Széchenyi Aladár: Elvárjuk!) abban a hatáskörben, amelyet a magyar református egyháznak annakidején boldogult I. Ferenc József által, most a kormányzó úr által jóváhagyott, tehát mindenkire kötelező törvényei az egyházi hatóságoknak adnak. Annakidején, amikor erről az esetről először hallottam, intézkedtem, hogy az egyházkerületnek nagyérdemű és kiváló püspöke, aki intézi ezeket a dolgokat, vizsgáltassa meg az egyházmegyei hatóság által, mi igaz abból az állításból, hogy ez a dolog történt. Akkor azt a választ kaptam, hogy egyelőre feljelentés sem érkezett be, tehát hivatalból valamely eljárás nem volt indítható. Most, minthogy ilyen tekintélyes részről — még azzal a hozzáadással is, hogy ő méltósága úgy van értesülve, hogy megtörtént a dolog — újabban az eset itt is ismét felhozatott, biztosíthatom a mélyen t. Felsőházat és az előttem szólott felsőházi tag úr ő méltóságát is, hogy minden hivatalos intézkedés a legnagyobb szigorral és eréllyel végig fog vezettetni és az illető, ha csakugyan elkövetett ilyen vagy ehhez hasonló cselekményt, a legszigorúbb büntetéssel fog sújtatni. (Helyeslés.) Ez az ügy nem tartozik elsősorban a t. kormány hatáskörébe, mert egyházi törvényeink értelmében az egyházilag alkalmazott lelkipásztorok és tanítók az egyházi hatóságoknak fegyelmi jogköre alá esnek. Ha közönséges büntető cselekményt elkövetnek, akkor természetesen még büntető felelősséggel is tartoznak, de fegyelmileg elsősorban az egyházi hatóságok elé tartoznak, tehát elsősorban annak az egyházmegyének, Somogynak, azután az egyházkerületnek kell a dolgot megvizsgálnia és _ ami szükséges e tárgyban, meg fog történni. Erről akartam a mélyen t. Felsőházat és ő méltóságát megnyugtatni. A címet különben elfogadom. (Gróf Széchenyi Aladár: Szót kérek!) Elnök: Gróf Széchenyi Aladár ő méltóságát illeti a szó. Gróf Széchenyi Aladár: A legnagyobb köszönettel fogadom a kegyelmes úr felszólalását, mert megnyugtatására kijelenthetem azt is, hogy nem tudom, felekezeti tanító völt-e, lehetett állami tanító is. (Balogh Jenő: Nekem azt mondták, hogy felekezeti!) Ebben a tekintetben nem vagyok informálva, én csak any-