Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-26

Az országgyűlés felsőházának 26. ülése 1936. évi május hó 9-én, szombaton. 493 közötti különbözet, természetesen azzal a különbsóg'gel, hogy ezt az illető nem leadja, ha- ; nem megkapja. Az a körülmény, hogy az ! állammal szemben fennálló ezt a követelést | adófizetés céljaira át lehet engedni, bizonyos fákig szintén megnyugtató. Méltóztattak kifogásolni a földímívelésügyi miniszternek a javaslatban megállapított túlságos nagy hatáskörét. Erre nézve legyen szabad megmondanom — és ez egyúttal válasz gróf Széchenyi Aladár ő méltóságának a 23.. §-szal kapcsolatban tett felszólalására —, hogy a kormánynak az az álláspontja — és ebből az álláspontjából nem is hajlandó engedni —„ hogy a földibrtokpolitikának az irányítása a kormány kötelessége és ő ezért felelős is. (Gróf Széchenyi Aldár: Igaz! Es rendben van!) Viszont minden intézkedés ellen, amely jogosan sérelmezhető, megvan engedve a bírósághoz való panasz. Ha jól tudom, 16 ilyen eset van a törvényjavaslatban., A föld/birtokpolitika irányítását bíróságra bízni nem. lehet. Annak egészen más a feladata, ezt különben -gróf Károlyi Gyula ő exellenciája is volt szíves kifejteni. Annakidején, amikor nem földbirtokpolitikának az irányításáról volt szó, hanem egy gyorsan végrehajtott és gyorsan ható földbirtokreform lebonyolításáról, akkor egészen más szempontok lehettek az irányadók, bár akkor is igen sokszor hallottam éppen magas állású bíráktól azt, hogy ennék és a lakásügyeknek az intézése tulajdonképpen nem bírói feladat. De épolyan helytelen volna ezt a kérdést a törvényhozásra, vagy a törvényhozásnak valamelyik bizottságára is bízni, mert -ez az intézkedés összezavarná a különböző funkciókat és egyben a parlamentárizimius elveivel sem volna ö sszeegyeztethető. Méltóztassanak megengedni, hogy most rámutassak az egyes felszólalt felsőházi tag urak által felhozott észre vételekre és a lehetőség szerint megadjam azokra a válaszomat. Elsősorban gróf Apponyi Károly ő méltósága említette fel, hogy a tör vény javaslat közérdekű célkitűzéseinek helyességét nem tagadja, de azt látja, hogy (hiányzanak iar nagy célkitűzéseknek megfelelő eszközök. Az eszközökről már az előbb voltam bátor nyilatkozni. A nincstelenség és a munkanélküliség megszüntetésének eszközeit sem leli. Erre nézve is voltam bátor vagyok nyilatkozni. Ami azt illeti, hogy vétessenek igénybe a vagyonváltságképpen le nem adott birtokok, védett birtokok, bankbirtokok és azok a birtokok, amelyeknek igénybevétele termeléspolitikai szempontból nem aggályos: e felfogásban teljesen egyezem a felsőházi tag úrral; ez különben is elsősorban a végrehajtás kérdése. A rendelkezésre álló, költségvetésileg biztosított összegeknél, ha méltóztatnak figyelemmel kísérni, bent van a »legalább« szó, ami azt jelenti, hogy megvan a mód arra, legalább elvileg, hogy emelni lehessen ezeket az összegeket. Gyakorlati tanítással és példaadással kívánta a felsőházi tag úr rávezetni a kisgazdákat arra, hogy az eddig követett gazdálkodási rendszerről át kell térni a több pénzt hozó ipari és kereskedelmi növények termelésére, mégpedig úgy, hogy az állam legyen a szerződéses termeltető. Én nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni, nem akarok foglalkozni az ő méltósága által előadott tervvel sem azért, mert erre gróf Károlyi Gyula ő excellenciája megadta a választ, amelyet teljes mértekben én is magamévá teszek, de amelyet, — amint volt szerencsém látni a felsőház minden oldalán is — a t, felsőházi tag urak is méltóztattak elfogadni és magukévá tenni. Gróf Károlyi Gyula ő excellenciája nagy súlyt helyez arra, hogy a iöldbirtokpolitíka kérdése pártpolitikától mentesen kezeltessék. (Úgy van! Ügy van!) Ebben teljes mértékben osztom ő excellenciája felfogását. (Élénk helyeslés.^— Egy hang a középen: A végrehajtásnál is!) A végrehajtás során szintén. A földreform a forradalmi mentalitás eredménye, földbirtokpolitikára azonban szükség van, — mondotta ő excellenciája. Ezt is teljes mértékben osztom. Méltóztatott megállapítani, hogy annyi szántóföld, amelyből az Összes agrárlakosságnak megélhetésre elegendő területet juttathatnánk, nincs. Amit a statisztikai adatokra nézve méltóztatott felemlíteni o tekintetben, bátor vagyok megjegyezni, hogy a javaslathoz csatolt statisztikai függelék, amelynek az adatai egyébként a hivatalos etatisztikai összeírásokból és kimutatásokból vétettek, csak a javaslat indokolásával együtt világosíthatja meg a javaslat szükségességét, valamint célkitűzéseit. Ezeknek a statisztikai adatoknak csak az a céljuk, hogy a birtokmegoszlási, népsűrűségi es népesedési viszonyokról általános képet adjanak. (Gróf Károlyi Gyula: Hibás képet adnak, mert hibásak a statisztikai adatok!) A közölt adatok semmilyen irányban sem vonnak le konklúziót, erre a javaslat indokolása nem is tesz célzást. Ami az ő excellenciája által közelebbről említett kifogást illeti az I. számú melléklettel kapcsolatban, az I. számii melléklet adatai megyénként nemcsak a nagybirtoknak, hanem a kisbirtoknak az arányát is mutatják és a területi százalékos arányát is közlik, és így egyes helyekről minden birtokkategóriára vonatkozólag lehet előnyös vagy hátrányos következtetéseket levonni. Éppen az ő excellenciájával annakidején történt megállapodás alapján is a VII. számú függeléket is felvettük, amelyben az ország népsűrűségét csak a mezőgazdasági területekre vonatkoztatva mutatjuk be, tehát az erdő- és vízterületek levonásával, amint az méltóztatott kívánni. Ö excellenciája azt méltóztatott mondani, hogy a javaslat tulajdonképpen politikai jelszóként született, de valóban a javaslat kidolgozásánál, összeállításánál és végső formájánál, amint ide beterjesztetett, a politikai jelszó nem játszott szerepet, hanem a reális szükségletekhez és a tényleges lehetőségekhez igazodott. Mindenesetre erre én is törekedtem és csak köszönetet kell mondanom erről a helyről is az érdekképviseleteknek, amelyeknek bőséges tárgyalás végett a javaslatot többízben átnyújtottam, és mindazoknak, akik a javaslat szerkesztésébe és nézetem szerint a javításába befolytak. Gróf Károlyi Gyula ő excellenciája és többen mások is méltóztattak szóvá tenni a gazdasági szakoktatás kérdését, így Liptay László, Purgly Emil, Groffits Gábor, S. Bálint György felsőházi tag urak és mások is. A napokban volt alkalmam a gazdasági tömegoktatás fontosságáról és azokról az eszközökről nyilatkozni az Országos Gazdasági Szaktanácsban, amelyekkel nézetem szerint ezt az én miniszteri programmom egyik fontos kérdését megvalósíthatónak gondolom. A Szaktanács javaslatai mindenesetre alkalmasaknak látsza-