Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-26
490 Az országgyűlés felsőházának 26. ülése 1936. évi május hó 9-én, szombaton. kívül igen súlyosan érintette. Egy agrár ország kormányának, tehát a imagyar kor.manyna.tk , elsőrangú kötelessége, — és kötelessége volt az előző kormányoknak is, — hogy ezt a szempontot iparkodjanak mindig szem előtt tartani. Ez vezette a imagyar kormányt 'akkor, amikor ,a tőlünk autarehikus úton elzárkózó államokban iparkodott több piacot teremteni. Sikerült is tmegkötni az úgynevezett római egyezményt, amely legalább terményeink egyrészének biztos piacot nyújt, Ugyancsak az agrárkrízissel kapcsolatos kérdés volt a ga;zdaadósságok rendezésének kérdése, ami túlnyomó részben meg is történt. Hasonló fontos kérdés a tagosítás lehetővé tétele, amelyre — amint méltóztatnak tudni — a jövőévi költségvetésben igen tekintélyes összeg van felvéve. Azután következett a hitbizományi Te form kérdése és a telepítési javaslat. Az összes agrárproblémákat, a magyar föld és gazda öszszes problémáit természetesen ezekkel a javaslatokkal megoldani nem lehet, még keyésbbé lehet egy vagy két ilyen javaslattal. Ezek egy kormány programúinak csak bizonyos láncszemei. Ez a javaslat maga, amely előttünk van, tulajdonképpen csak a földkérdés problémájával foglalkozik és ennek is csupán két részéve 1 . Egyrészt szaporítani akarja a földből élő és az ahhoz kapcsolt önálló magyar családoknak a számát, másrészt a földbirtok egészségesebb megoszlását akarja előmozdítani. Ha tehát bírálatról van szó, akkor ebből a két szempontból méltóztassék a javaslatot vizsgálni. Az a kérdés, hogy mit tudunk tenni, hogy 'biztosítva vannak-e a törvényjavaslatban a kellő anyagi eszközök s azok arányban állnak-e azzal a céllal, amelyet a törvényjavaslat maga elé tűzött? (Gróf Széchenyi Aladár: Sajnos, nem!) Meg kell állapítanom azt hogy földbirtokpolitikai célokra 20 év alatt összesen legalább 78 millió pengő fog rendelkezésre állani, az első öt évben a földdel együtt cirka 30 millió pengő. Ez az öszszeg ennek a csonka országnak egész helyzetét tekintetbevéve igazán tekintélyes összeg. (Balogh Jenő: TTgy van!) Es mire szánja ezt az Öszeget a kormány? Földbirtokpolitikára! — tehát hosszabb időn át kíván befolyást gyakorolni a magyar földbirtok sorsára és pedig oly mértékben, hogy nemzeti szempontból megfelelő mederbe terelje a földkérdést, még pedig anélkül, hogy termelési szempontból megrázkódtatásoknak tenné ki az országot. Mi agrárexport-állam vagyunk, olyan kockázatot nem vállalhatunk, amely alkalmas arra, hogy a mi exportunkat érintse. Ha azt nézzük, hogy eddig milyen eszközök állottak rendelkezésre földbirtokpolitikai célokra, talán nem méltóztatnak rossz néven venni, ha az alábbi adatokat, amelyeket már többször volt szerencsém ismertetni, újból felhozom itt a plénumban is. Az 1926/27. évben és a következő években, összesen négy éven át 2,314.666 pengő állott rendelkezésre, az 1930/31. évi költségvetésben, a gazdasági krízis után 13.000 pengő, 1932/33ban 100.000 pengő, 1933/34-ben 200.000; 1934/35ben ugyancsak 200.000 pengő, az idén pedig március 31-ig a visszatérő részletekkel együtt, 1,050.000 pengőt használtunk fel elővásárlási célokra. Azt nem akarom részletesen ismertetni, — mert az unalmas volna — hogy milyenek voltak az elővásárlási akció eredményei az egyes I években, csak azt említem meg mégis, hogy 1935-ben 438 esetben 1932 hold vásároltatott meg és 1935/36-ban, a költségvetési év első 9 hónapjában elővásárlás révén 3084 katasztrális holdat vásárolt meg az állam szabadkézből. Ennek, következményeképpen ez alatt a 9 hónap alatt 500 család szerezte vissza elárverezett tulajdonát, további 40—50 család pedig szabadkézből történt vásárlás révén lett önálló kisbirtokossá. A vitából azt a megállapítást kell leszűrnöm, hogy a mélyen t. Felsőház minden oldalán helyeselni méltóztattak azt, hogy szükség van állandóan érvényesülő és ható birtokpolitikára, végrehajtva pedig azt, •— talán szabad ezt hozzátennem — abban a haladó konzervatív szellemben, amelynek elvi alapján áll a kormány. (Helyeslés.) Az előrelátás diktálja ezt, ez pedig elemi kötelessége a kormányzatnak. (Ügy van! balfelöl.) Azt senki sem, állította, hogy Magyarországon földbirtokpolitikára nem volna szükség. Ha azt nézzük, hogy minő problémái lehetnek a földbirtokpolitika terén a kormányzatnak a közeljövőben, akkor meg kell állapítanom, hogy egyik legsúlyosabb probléma az: mi történjék azokkal a védett nagybirtokokkal, amelyek a védettség lejárta után egészben vagy részben piacra kerülnek? Egyik legnagyobb gondja ez a kormánynak, de minden agrárkérdésekkel foglalkozó szakembernek is. Hiszen egy nagymérvű földkínálatnak maga után kell vonnia a földárak esését, a földárak esése pedig; nemcsak azt jelenti, hogy az illető eladósodott gazdák csak rosszabbul tudják értékesíteni a földjüket, hanem egyúttal magával rántja a teljesen egészséges nagy-, középés kisbirtokokat is, magával ránthatja a föld értékét és így nemzeti vagyonúnknak és nemzeti jövedelmünknek hátrányos befolyásolását eredményezheti. Feltétlenül szükség volt tehát arra, hogy a kormányzat bizonyos fedezetet iparkodjék még a mai nehéz viszonyok között is találni, hogy az itt felszabaduló és piacra kerülő földeket felvásárolhassa, mert, amint hangoztatni voltam bátor, ez nemcsak az eladósodottak problémája, hanem szélesebbkörű magyar agrárprobléma is. Ezzel párhuzamosan vetődik fel az a gondolat, hogy mi történjék ezekkel a földekkel, mi legyen velük, kinek tulajdonába jussanak? Erre nézve, amint láttam, a mélyen t. Felsőház felszólaló tagjai között sem volt különbség. Helyeselni méltóztatnak azt az elvet, hogy a kisbirtokok Magyarországon szaporíthassanak. (Úgy van!) Erre a célra igen alkalmasan lehet ezeket a birtokokat felhasználni. . Egy másik gondolat ezzel kapcsolatban, amely az étrdelkelt agrártársadalom rlészéről már régebben felmerült, az, hogy lehetővé tétessék az adó- és illetékhátralékoknak földben való leifovása. Fölhaiszuáltuk ezit az alkalmat, hogy ezt a lehetőséget is biztosítsuk a törvényjavaslatban. Ha ezekre a célokra megfelelő jogi rendezés nincs és megfelelő pénzösszeg rendelkezésre nem áll, akkor nézetem szerint teljes joggal lehetne a kormányt mulasztással vádolni. Méltóztatták többen is szóvátenni azt, hogy a javaslattal kapcsoilatban vannak politikai szempontok is. (Gróf Széchenyi Aladár: Sajátos!) A politikai szempontokat igyekeztem és igyekszem ennek a javaslatnak tárgyalásától távoltartani. Egy politikai szempontra azonban kénytelen vagyok rámutatni és pedig arra, hogy ha az ország szűkre szabott határain túl tekintünk, meg kell látni, milyen fontos politi-
