Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-25

Az országgyűlés felsőházának %5. ülé jövőjének, életének biztosítását szolgálja. Maga a javaslat elsősorban is nemzeti politikai eélokaj; szolgál, másodsorban pedig közgazdasági és szociális szempontokat, azonban minden körülmények között a nemzeti szempontot kell előtérbe helyeznünk, mint a magyar fajtának, a magyar földmívesnépnek fennmaradását, szaporodását és boldogulását kell mindenekelőtt elősegítenünk. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a telepítési törvény végrehajtása előtt is vannak elsődleges feladatok, így az Ofb.-földek, a vagyonváitságföJdek és a kisembei*ek Faksz.-házai kérdéseinek rendezése. Ezeket minden körülmények között elsősorban kell rendezni, mert lehetetlennek tartom, hogy amikor új telepítéseket akarunk létesíteni, akor embereket elüssünk az ő meglévő, általuk a földbirtokreform alapján megszerzett földjeiktől. Igen sok előttem szólott felsőházi tagtársain szóvátette, hogy időszerű-e ezzel a jelenleg tárgyalás alatt lévő telepítési törvényjavaslattal foglalkozni. Ha a javaslat nemzetgazdasági és szociális fontosságát nézzük, igenis, célszerű vele foglalkozni, mert a kisbirtokososztály és a földmunkástársadalom megerősítését szolgálja, amelyek a nemzet gerincei. Ez fontosabb minden magánérdeknél. E törvényjavaslat révén pedig a jövőben 850 ezer törpe kisbirtokos-kisgazda és 1,800.000 földmunkás napszámos sorsa dől el. A legtöbb felszólalt felsőházi tagtársam szóvátette, hogy ez a telepítési törvényjavaslat veszélyezteti a termelés folytonosságát, ha a nagybirtokokat felparcellázzuk, vagyis telepítés címén felosztjuk. Azzal hozakodtak elő, hogy a nagybirtok többet termel, mint a kisbirtok. Itt meg kell jegyeznem azt, hogy nem a termelés a fontos, hanem a nemzeti cél, a nemzet fennmaradása és megerősödése. Igen sokan mondották, hogy a kisbirtok százalékos arányban a termelés szempontjából lemarad a nagybirtokai szemben. Lehet, hogy a szemtermelésben talán igen, azt azonban mondhatom, hogy a búzatermelésnek átlagosan 70%-át a kisbirtok termeli. Nem azt mondom, hogy katasztrális holdanként többet termel a kisbirtok, mint a nagybirtok, de ha az egész búzatermelést veszem, ennek 70%-át mégis a kisbirtok termeli. Kemjcsaik szemtermeléssel foglalkozik, azonban a kisbirtok, hanem ott van a kertészet, a szőlő, a gyümölcs, ott vam az állattenyésztés, a sertés-, a szarvasmarha- és a lótenyésztés, ezek már igen nagy tömegben kerültek ki a kisbirtokból. A legutóbbi tenyészállatyásáron is volt módúinkban látni, hogy a (kisbirtokokról kiikerült tenyészanyagok éppen olyan elsőrendűek voltaik mint a nagybirtokról kiáJlítibtt tenyészállatok, sőt ha a díjazásokat vesszük tekintetbe, a kisbirtokosok nyerték el nagyobb százalékban a díjakat. Ez is azt mutatja, hogy a kisbirtok életképes és éppen úgy tud termelni, mint a nagybirtok. Ha mezőgazdasági exportunkat nézzük, ott is ugyanezt látjuk. Az, igavonó ós vágóállatok exportja 1935-ben 53 millió pengőt tett (ki. Utána második helyen a búzatermés Xövetkezik 52 millió pengővel, de a legfontosabb az, hogy amit a kisgazdatertoelo állít elő, a baromfitenyésztés a harmadik helyen áll mezőgazdasági exportunkban 47 millió pengővel, s ennek 90%-át a kisi parasztbirtokosok állítják elő. Csak ezzel a rövid statisztikával óhajtottami bizonyitaini, hogy a ; 1936. évi május hó 8-án, pénteken* 483 kisbirtok életképes, tehát hogy nem. kell félteni |Bt a termelés ben, felveszi a versenyt a nagybirtokossággal, csak megfelelő tudást és szakoktatást kell részére biztosítani. Szóvátettek azt is, hogy mekkora legyen az a kisbirtoJí, amely egy törpebirtokos család megélhetését biztosítja. Ez szerintem függ a kisgazda szellemi és gazdasági szakképzettségétől, a föld minőségétől, a telepes anyagi erejétől, élniakarásától. Ha ez a lehetőség részére biziosítva, van, akk/or 5—10 kat. hold legyen a jnrto'k. Ugyanakkor kötelessége a kormánynak (megvédeni attól a liberális és kapitalista szellemtől, a nagytőke és a kar telek kizsákmányoló erejétől, amely 15 év távlatéiban ttnkretette mezőgazdaságunkat. Ezzel kapcsolatban meg kell alakítani a szövetkezeti értékesítési hálózatot, a, telepes részeken, valamint az egész országban a fogyasztási szövetkezeti hálózatot. Ha ezek a lehetőségek mind adva lesznek, akkor nem féltem a kisbirtokbsságot és a, fölídmunkástömegeket attól, hogy azon ia kisbirtokon, amely a telepítés folytán jut részükre, nem tudnának megélni. Szükségesnek tartanám a telepítés fogalma alatt földbérlő-szövetkezeteket létesíteni, amit maga, a törvény isi megenged. Olyan 50 holdas kisgazda-bérletekre gondolok, amelyek nem egykét évre szólnak, hanem legalább 12—15 éves élettartamúak, ahol be tudna rendezkedni a kisgazda az 50 holdas bérleten, s nem rablógazdálkodást vinne azon az 50 holdas bérleten azért, mert rövid idő alatt lejár a bérlet, hanem ott be tudna rendezkedni, s nemcsak a maga gazdasági tudását tudná értékesíteni, hanem szolgálná az egész nemzet és a haza jövőjét. Azokon a részeken pedig, ahol tanyarendszer van és tanyarendszeri gazdálkodás folyik, lehetővé kell tenni a tanyai településeket. Ezt különösen figyelmébe ajánlom a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságának, mert az országnak több, mint harmadrészén tanyarendszerrel gazdálkodnak. ; Kritika tárgyává lehet tenni, hogy a tanyarendszerrel való gazdálkodás helyes és okszerű-e, mert a tanyarendszeri gazdálkodásnak épúgy megvan az előnye, mint a hátránya. Ugyanígy megvan az előnye a községi gazdálkodásnak és megvan a hátránya is. Szerintem száz évvel, ezelőtt kellett volna ezt kritika tárgyává tenni, de miután ma már megvan az országban a tanyarendszer, azt letarolni nem lehet Azon kell tehát dolgozni, hogy a tanyarendszerrel történő gazdálkodás életképes legyen. Hála Istennek, az ország különböző részein igen szép intenzív munka folyik a tanyai gazdálkodás mellett. Az volna a kérésem, hogy a tanyarendszerben élő gazdák részére tanyai településeket és munkásotthonokat szervezzenek. Olyan helyen, ahol tanyai központok vannak, vagy ahol nagyobb kisbirtokososztály van, az ő részükre szükséges mezőgazdasági munkásokat vigyék ki és adjanak lehetőséget azoknak f megélhetésére, egyben biztosítják a tanyai részen levő gazdaságokat, hogy minden időben meglesz a szükséges mezőgazdasági munkásuk. > Legyen szabad azt az észrevételemet tennem, hogy az 1920-as évek alatt történt házhelykiosztások nem feleltek meg a reális élet szükségleteinek, mert a házhelyeseket bevitték a nagyvárosok közelébe, mégpedig éppen a legjobb mezőgazdasági munkásokát, a tanyás béreseket, a konvenciós cselédeket, s azt mondották nekik, hogy »kaptak igen szép lakást és az-