Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

Az országgyűlés felsőházának 24. ülése 1936. évi május hó 7-én, csütörtökön. iii ez nem az egészséges középbirtoktípusi követelménye. Nagybirtoknak, szertetépi; az olyan, üzemet lehet minősíteni, amely nagyobb mezőgazdasági gépeket, például gőzekét, azután iparasokait stb teljes egészében a saját területén ki tud használni és tud foglalkoztatni, vagy okleveles gazdatisztet is el Ibir tartani. Szóvai körülbelül 1500 katasztrális holdnyi mezőgazdasági terület ez, amint az a jelen törvényijavaslat 9. Í-ának d) pontjában is ímeg van állapítva. Mélyen t. Felsőház! Még csak egészen röviden akarok kitérni a gróf Károlyi Gyula ő excellenciája által megemlített mezőgazdasági [szakoktatás kérdéséire. Amidőn elismerem azt, -hogy az oktatás terén még igen sokat kell tennünk, még sem helyezném a hangsúlyt a szakoktatásra. Aki ismeri népünket s aki köztük él, annak arra a megállapításra, kell jutnia, hogy legalább is az ország nagyrésaében a maradi gazdálkodást nem annyira a szakértelem hiánya okozza a mi népünknél, hanem egészen valami más: (hiányzik a pénz, nincs jövedelem. (Ügy van!) Hogy valóban a szegénység és a pénzhiány a főoka ennek a rossz gazdálkodásnak, az abból is kitűnik, hogy hány nagy gazdaságot láthatunk, amelynek tulajdonosa okleveles gazda, vagy legalább is jó gyakorlati gazda,, de el van adósodva; hány ilyen gazdaságot látunk siralmas állapotban, holott igazán nem lehet szó a szakértelem hiányáról! Nem kell népünket annyira lebecsülni! En éppen azt tapasztaltam, hogy népünklben hihetetlen mértékben megvan az alkalmazkodási képesség és nagy üzleti szellemi rejlik 'benne. (Ügy van! Ügy van!) Szerintem az oktatás kérdését másutt kell megfogni. A nép általános műveltségét kell előhb emelnünk, vagy legalább is párhuzamosan, a szakoktatással. Elsősorban valláserkölcsi és világnézeti alapon tanítsuk népünket. Ne csak materializmusra tanítsuk, erre úgyis hajlik, hanem igenis adjunk neki magasabb értékeket is! Amikor az a falusi gyermek elvégezte a hat elemit és kikerül a világba» többé szépet, jót, nemeset 'bizony alig hall, elmerül a imindennapi élet gondjaiba s amit olvas — ha olvas — az olcsó újság, ponyvairodalom s amit hall, . az legfeljebb kortes beszéd. (Ügy van! Ügy van!) De hall-e valaha valamit — eltekintve attól, amit már az iskolában tanult — Magyarország történelméről, hall-e valamit az európai népekről, földrajzról stb-ről? Nem. Kap-e még olyan erkölcsi oktatást, amely ellenállókba teszi a felelőtlen izgatókkal széniben? Nem. Igenis, vezessük (be a mezőgazdasági oktatást, ha van erre fedezetünk, de elsősorban oktassuk népünket erkölcsi alapon is tovább, hogy ne feledkezzék meg Istenről, a vallásról és a hazáról. (Elénk helyeslés,) Visszatérve már most a törvényjavaslatra, még meg kell említenem, hogy igen veszedelmesnek tartom a kormányzatnak azt az eljárását, hogy a régi földreformtörvény lebonyolítását teljesen mellőzte és még a jelen javaslatban sem keresett erre semmiféle megoldást. Veszedelmesnek tartom azért, mert meg van adva a precedens arra, hogy egy következő kormány más törvénnyel ugyanezt cselekedje. (Ügy van! Ügy van! — Gróf Széchenyi Aladár: TTgy van! Világos!) Nem tartozom egy párthoz sem és nem szerietek gazdasági kérdésekbe politikát belevinni. De hogy ebbe a javaslatba .belevihető politika, az kétségtelen. (Gróf Széchenyi Aladár: Sőt benne is van!) Meggyőződésem, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak ezt tenni nincs szándékában, de nem tételezhetem ezt fel az egész kormányzati rendszerről, amelynek eddigi ténykedései nem engedik ezt feltételezni. {ügy van! Ügy van!) Midőn olyan hangok hallatszanak, hogy vannak első- és másodosztályú magyarok, a szerint, hogy milyen pártrendszerbe tartoznak, akkor ilyen hosszú időre, mint amilyen hosszú időre ez a javaslat szól, a hizalmat nem előlegezhetem és a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik). Elnök: Szólásra következik Pap József őméltósága! Pap József: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A vitában résztvett igen t. felszólalók, — én legalább úgy fogtam fel beszédjüket — mindnyájan, még azok is, akik nem fogadták el a törvényjavaslatot, azon a nézeten vannak, hogy szükség van egy józan, okos konzervatív, minden jobb- vagy baloldalra szóló kilengéstől mentes birtokpolitikára. Erre a birtokpolitikára minden országnak szüksége van, mert ennek hatásai csakis üdvösek, jók és hasznosak lehetnek. Egy olyan országnak azonban, amely agrárjellegű, annál nagyobb mértékben van szüksége ilyen birtokpolitikára. Ha a 'birtokpolitika evolúcióját figyelemmel kísérem, meg kell állapítanom, hogy nemcsak nálunk, hanem általában mindenütt, — tehát Európában a többi államokban is — a kisbirtok jelentősége mindig jobban és nagyobb mérvben akar érvényesülni. Ez a jelenség a francia forradalomban ütötte fel először a fejét és azóta folytonosan tart. Nálunk Magyarországon nem volt szükség birtokpolitikával foglalkozni addig, amíg az ősiség létezett és a jobbágyi viszony megvolt. Amikor azonban 1848-ban az ősiségét és a jobbágyi viszonyt megszüntették, már kezdtük érezni annak szükségszerűségét, hogy a birtok egyenletes megosztásának keresztülvitele szempontjából kellenek bizonyos intézkedések. Én az első és a legnagyobb birtokpolitikai akciónak tekintem nálunk a jobbágytelkek felszabadulását. Ez volt az első lépés, amely a birtok egyenletes megosztására törekedett. Megállapítható azonban, hogy ettől eltekintve, a háborúelőtti időben Magyarországon birtokpolitikával nem igen foglalkoztak. Az 1894. évben megalkottak egy telepítési törvényt néhai íboldogult emlékű Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter úr kezdeményezéséire. Ö belátta azt, hogy a iki® gazdasági exisztenciáknak az alátámasztása és támogatása igen fontos, nagy állami érdek. Ez a törvény azonban csak kísérlet volt, ezt a törvényt nem hajtották végre úgy és olyan mértékben, mint ahogjr az kívánatos lett volna és erős a meggyőződésem, hogy ha ezt a törvényt helyesen hajtják végre, ma a birtokrendezés terén sokkal, de sokkal könnyebb lenne a mi helyzetünk. Az elveszett háború után az első nemzetgyűlés nagy sebbel és lobbal látott neki a h irtokpolitikai rendezésnek és meghozta az 1920. évi földbirtokpolitikai törvényt. Ez a itönvény azonban — mint mindnyájan tudjuk — nem vált ibe, részint azért, mert ennek a törvénynek anyagi diszpoziciói nem voltak helyesek és nem vált he részint azért sem, mert a végrehajtására kijelölt Országos Földbirtokrendező 71*