Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-23
Az országgyűlés felsőházának 28. nak itt is óriási előnye van. Tudni kell ugyanis azt, hogy egy seprű készítéséhez, bőven számítva, egy kg. cirok szükséges, vagyis 1 q^ból a hulladékot bőven leszámítva, 85 seprű készíthető. Télen, amikor a (kisgazda házanépének ugy sincs sok tennivalója, a termelt anyagnak legalábbis egy részéből maga csinálhat seprűt és azt a falusi és környéki üzletek útján értékesítheti. Nem akarom az összes növényeket felsorolni, mert hosszadalmas volna, csupán ezt a két — hogy úgy mondjam — szélső növényt emeltem ki. A többi mind belefér ezek közé, hasonló kiadással és hasonló hozammal. Most felmerül az. a kérdés, milyen nagy területen lehet ezeket termelni. Miután a világ egyik legnagyobb angol magtermeltetőjétől megtudtam, merem állítani, hogy ez nem okoz nagy komplikációt. A főbaj az, hogy ezek a nagy cégek nincsenek megfelelő bizalommal irántunk s azért máshol keresnek termeltetési lehetőségeket, ha azonban az állam valamelyik szerve útján kötné közvetlenül a szerződéseket a külföldi cégekkel, igen könnyen felvehetnők a versenyt úgy minőségiben, mint olcsó árban. Elismerem, hogy nagy munka volt elzánkózottságunkból az első piacokat megteremteni, azonban ezek a piacok automatikusan bővíthetők, mihelyt úgy árban, mint minőségben konkurrensképesek leszünk. Már pedig megfelelő termelési átállítással mind a kettőt el lehet érni, hogy tudnillik a kisgazdáknak juttatjuk; a speciális növények termelését, ezzel szemben pedig a nagybirtokos kezében koncentráljuk a tömegmagvak termelését. A speciális növények termelése ugyanis a nagygazdaságok rezsijét lényegesen növeli. Ha azonban ezt a kisgazda termelésébe állítjuk be, akkor a kisgazdának jóval olcsóbb a rezsije, tehát jó jövedelmezősége mellett még olcsóbban is termelhet. Viszont, ha a kisgazda rájön, hogy mennnyivel nagyobb jövedelme van ezeknek a növényeknek termléséből, gabonát nem fog többet termelni a szükségleténél, esetleg annyit sem, és így a tömegtermelés átmegy a nagygazdaságok kezébe. Ezzel pedig elsősorban azt nyerjük, hogy egyöntetű, kiváló minőséget kapunk ezekből is és amellett megolcsóbbíthatjuk a tömegtermeivények termelési költségét. Ez tulaj dómképpen mindekettőnek, a kis- és nagygazdaság boldogulásának alfája és ómegája. Tehát nem a földreform terveiben látom elsősorban a helyzet javításának lehetőségét, hanem abban, hogy az embereket meg kell tanítani helyesen dolgozni — és itt Liptay őméltóságának a bizottságban elmondott beszédére utalok — és rá kell vezetni a kisgazdát, de nem elméleti, hanem gyakorlati tanítással és példaadással, hogy az eddig követett gazdálkodási rendszerről le és át kell térnie a több pénzt hozó ipari és kereskedelmi növények termelésére, mégpedig úgy, hogy az állam legyen a szerződéses termeltető, mert ez fontos. Akkor önmagától megoldódik a földreform, mert pénzért földet venni lehet és ha a kisgazdának pénze van, elsősorban földet vesz. Szbrosan kapcsolódik ide a földmunkások kérdése. Ha egy gazida ipari és kereskedelmi növények termelésére tér át, kénytelen lényegesen több munkást foglalkoztatni és ezeket jobban fizetni, mert nagyobb : jövedelmet szerez; másrészt a többmiutnkából akkordmunka alakulhat ki. amely versenyre kényszeríti a lustább munkást is, miután a törekvő munkás több jövedelemhez jut- Eá kell nevelni a FELSŐHÁZI NAPLÓ Ï. ülése 1936. évi május hó 6-án, szerdán. 429 mezőgazdasági munkásokat az öntudatra és meg kell őket tanítani, hogy a munka, amelyet végeznek, nemcsak megélhetésüket biztosítja, hanem ugyanakkor, munkájuk minősége szerint, kisebb' vagy nagyobb darab kenyérhez jtithatnak. Miután a mai kisgazda termelési rendszere mellett alig foglalkoztat napszámost vagy más minőségű gazdasági munkást, ezek a munkások kénytelenek községüket elhagyni' és kenyerüket idegenben megkeresni. Habár így többet kereshetnek, nem tudják keresetüket jól beosztani, nem is szólva a morális kérdésekről. Minden kisgazda nagyon jól ismeri a községében élő napszámost és elsősorban a tisztességes munkást fogja felhasználni. A kevésbbé rendes munkás kénytelen lesz igyeikezni, hogy községében munkát kaphasson. Ellenben, ha a nagy gazdaságok messze vidékről nagy számban munkásokát hozatnak, nem: áll módjukban a selejtezés nevelő hatását érvényesíteni. Az egyke-kérdés fenyegető volta autfomaticeés minden beavatkozástól mentesen önmagától megszűnnék, mihelyt mind a kisgazda, mind a munkás a dolgos kezeket előnyösen hasznosítani tudná. Lassacskán elérhető volna a mezŐfirazdiaság^ szempontjából a nélkülözhetetlen tőkegyűjtés, mert a kisgazdák zsebébe pénz kerülne. A kisga«zda pedigi a pénzéért elsősorban földet vesz. Földet pénzért mindier és mindenütt lehet venni mindkét fél tökéletes megelégedésére. : Bekapcsolódnék továbbá az adóztatás kérdése. Ahol pénz van, ott adót is fizetnek s akkor a kincstárnak netm kellene az! adót azért felmelnie, mert a be nem folyó 1 adók okozta hiányokat más oldalról -n ót nini kell. sőt idővel az adók csökéntését kilátásba vehetnékA mondottak keresztülvitelé^ nvesroldani a következőkénoeu g*ondolom: A jelenlegi vármegyei gazdasági felügyelőségek és gazdasági egyesületek ki bővítendők és egy vagy két község — nagyságától függően — termelési felügyelőt kapna, akinek a?; volna a kötelessége, hogy a termelést iránvítsa, szaktanácsot adjon, valamint a termelésre szigorúan felügvelíen. Bizonvos körzetekben gvüjtőtelepeket kellene felállítani, abová mindezek a termelvények száll í tan dók. ott átveendők és nyomban kifizeienclők lennének. Ez természetesen esak a váirmeGryék fokozató« bekapcsolódásával volna kivihető és masrában foglalna e<ry kiémilő" szövetVpizeti rendszert. Ha a» építő munkát a termelés bürokráciamentes gytors^ átszervezésivel Vpzdíük, akkor' bizifiosan iélérjük a jobl^ és Vb 1 r1oa"abh ïovo+Azonfelül megjegyzem, hoey kisebb pénzösszegekkel sokkal nagyobb siker volna elérhető, mint bármely reform vagv telepítés útján, mert a más úton reform céljaira fordított összegek mindaddig nem fognak erediményhez vezetni, míg kisgazdáinknak az új módszer szerint való gyakorlata bizonyos, a mezőgazda,ságban feltétlenül szükséges nívóra nem emelkedik. Ezt pedig éven/kint két-három vármegyének fokozatos gyakorlati tanítás útján való bekapcsolásával a legrövidebb idő alatt elérhetjük. Ha azután a pénztárcák megteltek, akkor eredményesen kiépíthetők volnának a téli elméleti oktatás eszközei is. Méig sok elmondani való volna arról, hogy milyen messzeágazó lehetőségeket rejt magában ez az építőmunka, de a legfontosabb a;z volna, hogy ezt az építőmunkát megkezdjük, bármennyire nehéz is minden kezdet. Mert kezdet és szilárd alap nélkül a házra tetőt 69
