Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

26 Az országgyűlés felsőházának 5. üh dar és egy Hidegkúti Gyula nevű jelölt. Ebből az ötből négyen tudták megszerezni a megfelelő ajánlásokat. Indult tehát az első fordulóban négy jelölt. Az eredmény Moesáry Dániel NEP 3725, Somlyódy László nemzeti néppárt 3069, — ez az, akiről szó van — Hódossy-Kováeh Géza, tehát a második NEP-jelölt 2418, Tömösváry Tivadar független kisgazda 546 szavazat. Ebből tehát nyilvánvaló volt, hogy itt pót-választásra kerül a sor. A pótválasztás úgy végződött, hogy Moesáry Dániel 6152, Somlyódy László 4451 szavazatot kapott. Matematioe az következik ebből, ihogy Hódossy-Kováeh Géza. a második NEP-jelölt a mi rendelkezésünkre embereit az első NEP-jelölt mellé állította, mert 3725 és 2418 majdnem pontosan 6152 szavazatot ad. A differencia majdnem 1700 szavazat. Kérdezem azokat az urakat, akik a választásihoz értenek, hogy lehet-e 1700 embert elütni a szavazati jog gyakorlásától'? (Felkiáltások a középen: Nem!) Nem lehet, mert 1700 embernek már olyan eleven ereje van, hogy nem lehet a szavazástól elütni. Ha azt mondotta volna a felszólalt t. felsőházi tag úr, hogy 100—200 szavazat a differencia, akkor talán több valószínűsége lett volna. Egyébként, akinek panaszolni valója van, — erről gondoskodik is a törvény — méltóztassék petíciót előterjeszteni és a független magyar bíróság ezt a kérdést majd elintézi. (Gróf Vay Artúr: Nagyon sokba kerül!) En ennek útját nem fogom állni, mert én a fair play alapján nézem ezt a kérdést is, és ezért azt mondom: méltóztassék, akinek panaszolni valója van, a független magyar bírósághoz fordulni, mert sem az igen t. felszólaló úr, sem én nem vagyunk ihlvatottak az ilyen vitás kérdéseket eldönteni. Kérem, méltóztassanak válaszoimat tudomásul venni. (Helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláló gróf Vay Artúr ő méltóságának joga van viszonválasszal élni. (Nem jelentkezik.) Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr ő nagyméltósága válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igeni) Ha igein, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház az interpellációra adott választ tudomásul vette. Következik Sz eb erényi Lajos Zsigmomd ő méltósága interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Szeberényi Lajos Zsigmond: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Nem mint pártember és mem is egy párt érdekében kívánok szólni és interpellációmat a nagyméltóságú belügyminiszter úr elé terjeszteni, hanem hazafias és emberies szempontból kívánom ezt megtenni. Én gyermekkorom óta a parasztnép között élek, ismerem annak minden gondolatát, nehézségeit, fájdalmát, óhajait és nekik köszönöm azt, hogy jobb anyagi helyzetben, szükség nélkül élhettem le életemet. Ezért én a nép iránti hálámnak impulzusa Selen felszólalásom és interpellációm. A lefolyt választás az Alföldnek azon a részén, ahol lakom, a déli Alföldlön, mély nyomokat hagyott a nép lelkében. Én a múlt században a legnagyobb demagógok ellen küzdöttem és láttam azoknak romboló hatását, de mondhatom, hogy az sem volt olyan, romboló hatással, mint az, amit most a nép átélt. Az emberek hittek abban, — és pedig a legtávolabb élő tanyások is — hogy most új korszak következik, most nem fogják a régi trükköket használni és szabadon nyilváníthatja mindenki a se 1935. évi május hó 22-én, szerdán. meggyőződését. Ezzel szemben mit tapasztaltak? Nem okolom sem a belügyminiszter urat, sem a miniszterelnök urat, hanem okozom azt a szervilis alantas elöljáróságot és azt a szervilis alantas hatóságot, amely éppen kedveskedni akart a biztos eredménnyel és a biztos választtassál. Mindenütt egységes rendszert láttunk. Ez az egységes rendszer olyan kitűnő, hogy — mondhatom, — a választási technika gépészei, akárhol, ahol kisebbség van, abból töb'bsélget csinálhatnak. Nem beszélek a választás előtti dolgokról. Sohasem láttam —i mert hiszen már nem vagyok mai gyerek — azt a megmozdulását mindenféle tekintélynek és hatóságnak, mint most. Először is a végrehajtók, másodsorban a bankszolgák, azután az ügyvéd urak, — engedelmet kérek, voltak ügyvéd urak is, akik gyakorolták hatásukat — azután az uradalom; szóval mindenféle hatalom megmozdult s csak egyetlenegy volt, amely a választás előtt nem tett semmit: a csendőrség. Az endrődi eset után a csendőr urak a megrémült tanyai lakosságot azzal biztatták, hogy ne féljetek, lövést többet nem teszünk, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Kernelem, ezt nem mondták!) Azt mondták, hogy több lövést nem tesznek, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Remélem, ezt nem mondták! Csendőr nem mondhat ilyet; az parancsot teljesít és a felettes hatóság a felelős!) En ezt hallottam embereimtől, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ebben az országban sokat lehet hallani!) Akkor bocsánatot kérek, nem akartam... (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A csendőrséget tessék békében hagyni!) •.. ezzel a csendőrséget sérteni (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Tessék engem támadni! Nagyon szívesen állok rendelkezésére!) Az emberek nem is gondolták azt, hogy ilyen erőszakosságok lesznek, mert aki látta például az Alföld egyik békésmegyei legnagyobb városában a választásokat, az mindjárt észrevette, hogy itt a csendőrségnek és a rendőrségnek olyan összpontosítása van, amely talán valami veszedelmes mozgalmat akar elfojtani. De itt veszedelmes mozgalom nem volt, mert hiszen az emberek sem verekedni, sem viszálykodni, se lázadozni nem akartak, hanem egyszerűen azt akarták teljesíteni, amire joguk volt és amire a törvény őket kötelezi: szavazni akartak. Ez alkalommal ne méltóztassék azt gondolni, hogy az Alföldön talán ellenségeskedés lett volna a pártok között- Ellenkezőleg, én ellenkezést a pártok közt nem láttam, azt azonban igenis láthattuk, hogy az a kevés független ember bizonyos részvéttel gondolt azokra a nagy csapatokra, amelyek kénytelenek voltak szavazni nyomás alatt. t Azután kezdődött a rendőrség munkája azzal, hogy leállították a másik pártnak — amely pedig legalább is akkor még rokonpártja volt az egységes pártnak — autóit és biciklistáit, akiknek aznap előtt megadták

t BJL engedélyt, de ugyanakkor le is tiltották, úgy hogy csakis az egységes párt járóművei közlekedhettek. Azután következett az egységes rendszer a turnusok tekintetében. Én magam mint öreg ember az egy kilométernyire levő választási helyiségbe természetesen bot nélkül mentem — mert a törvény is ezt rendeli — és amikor odaértem, tanuja voltam annak, hogy a harmadik utcában ült egy rendőrségi írnok s azt mondta, hogy majd a turnussal jöjjek. Tudniillik a kisgazdapártnak turnusban volt joga szayaz.ni*