Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

24 Az országgyűlés felsőházának 5. ülé az interpellációk a napirenden levő tárgyalás félbeszakítása nélküli intézendők. az írásban is beadott interpellációk élőterjesztésére a szót most adom meg. Elsősorban gróf Vay Artúr ő méltóságát illeti ia szó. Gróf Vay Artúr: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Interpellációm, amelyet a mai felsőházi ülésen óhajtok elmondani, a miniszterelnök úrhoz és az összkormányhoz van intézve. Tárgya főképpen a közelmúltban lezajlott kép vis elő választásokra, azok előzményeire és utókövetkezményeire vonatkozik. A kormányelnök úr által inszcenált házfeloszlatást és ennek folytatásaképpen megtörtént választásokat nem tartom indokolhatóknak. A miniszterelnök úr két és fél évvel ezelőtt vette át a kormányhatalmat és programmal jött, amelynek 95 pontja volt. Ezeknek r a progxamimpontokniak érvényesülését nem láttuk, de egy pontnak a teljesítését reméltük, gondoltuk, sőt biztosra vettük, ez alpont pedig a választási törvény módosítása és reformálása lett volna. A miniszterelnök úr a parlamentben, a sajtóban, rádióban ismételten kijelentette, hogy ennek a régi, ósdi, elavult választási módszernek nem híve, Magyarországon többé ilyen választás nem lesz. mert nem akar a lelkeken tiporni, hanem mielőbb éspedig legkésőbb a múlt év véigéig benyújtja az új választójogi törvényjavaslatot. Ezzell ^ szemben eíz év márciusában a Házat feloszlatták és egy olyan »régi« választásnak voltunk tanúi, amilyenre talán még sohasem volt példa. Ügy gondolom, a "miniszterelnök úrnak sokkal kedvesebb lett volna, ha egy megreformált, új választási módszer alapján jelenthette volna ki, hogy győzelmet aratott, a nemzet mögéje állt; hacsak nem gondolt arra, hogy akkor a választások kimenetele és eredménye több mint bizonytalan lett volna. Mélyen t. Felsőház! A választásoknál a múltban mindig történtek hibák és voltak panaszok, de még sohasem használták ki anynyira a szerencsétlen gazdasági helyzetet, mint most. Egységes parancsnokság, mint egy hadvezetőség irányította a választásokat kétséget kizáróan egyöntetű sablon szerint. Volt ijesztgetés, adóbehajtással és végrehajtással való fenyegetés, állási gérés ' és állásmegtagadás, szóval az egész közigazgatási és hatalmi apparátust mozgósították a nemzeti egység pártja érdekében- A választástok rengeteg pénzbe kerültek, ezeket az összegeket sokkal hasznosabb gazdasági és szociális célokra lehetett volna felhasználni. Erősen megnyilvánult az a cél, hogy bevált és számottevő politikusok ne kerüljenek be a Házba. A parlamentnek nem előnye, ha bevált, gerinces, az ország bizalmát és szeretetét élvező politikusok, még ha mindjárt ellenzékiek is, nem élhetnek a helyes kritika jogával. Legfeltűnőbb azonban tendencia, amely megnyilvánult a magyar királyságban azokkal szemben, akik a jogfolytonosság, az alkotmányosság, a törvényesség, a királyhűség és az ezzel szoros kapcsolatban lévő hazafiassáig elvén óhajtják és tudják a hazát felépíteni, minden embernek kenyérhez és munkához való juttatásával szeretett hazánkat felvirágoztatni. Feltűnő az a harc. amely az olyan képviselők, illetőleg jelöltek ellen folyt, akik az olasszal kapcsolatos francia orientáció hívei és nem annak, amely még Csonka-Magyarország területi épségét is veszélyezteti. ; 1935. évi május hó 22-én, szerdán. A székesfőváros harmadik, déli kerületében a nemzeti legitimista párt, habár óriási számú választópolgár sorakozott mögéje, nem indulhatott. A pártot a választási törvény 158. §-a szerinti bűncselekménnyel ütötték el a választástól., (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Petíciói) •• Képviselőjelöltek, akiknek szavahihetőségéhez szó nem férhet, informáltak engem az egyes kerületekben történt visszaélésekről és szabálytalanságokról. Példaképpen említem meg Veszprémit, Biát, Kőszeget, Körmendet, Drégely palánkot. Dombóvári Az egyik kerületben a pártvezetőség olyanirányú utasítást adott a községi jegyzőknek, amellyel — az ellenzéki képviselőjelölt ellen irányulva — a Basch-féle nagynémet propagandát terjesztette. A belügyminiszter úr a képviselőházban a választások tisztaságát és hozzáférhetetlenségét állította és bizonyos kiutasításokat és letartóztatásokat azzal indokolt meg, hogy a kerületeket százával lepték el bizalmi emberek címe alatt idegen veszélyes izgatók. Nem beszélve arról, hogy ezek az idegen veszélyes izgatók csak ellenzékiek között voltak, a nemzeti egységpártiak szabadon mozoghattak, azok közül egyetlenegyet sem utasítottak ki, sein nem tartóztattak le, kérdem a belügyminiszter urat, vájjon ezek közé, vagy milyen kategóriába sorolja — hogy egy pár konkrét esetet elmondjak — a következőket? Az ipolysági kerületben a reggel^ négy órakor ágyukból kiráncigált és a csendőrségre hurcolt bizalmiak között négy hercegprímási erdőmérnök és egy iskolaigazgató volt, mind odavaló lakosok. Körmenden a képviselőjelöltnek 12 éve szolgálatában lévő titkárát — egyúttal jószágigazgatóját — kiutasították. Baranyában a csendőrség azonnali távozásra szólította fel a vármegye még egy hónap előtti főispánját. Lengyeltótiban a járás legnagyobb földbirtokosa és eddigi országgyűlési képviselője nem hagyhatta el r községének határát, mert puszta megjelenését izgatásnak minősítették. Egy megyeszékhelyen a főispán levélben figyelmeztette a vendéglátó gazdát, hogy ha a mi közéletünk egyik nagy tiszteletben és szeretetben álló kiválósága az ellenzéki jelölt támogatására mégis megérkeznék, őt azonnal szállására internálja és ha lakását mégis elhagyná, kiutasíttatja vagy letartóztatja. A belügyminiszter úr bizonyos erősebb rendszabályok alkalmazását azzal indokolja, hogy a kerületekben féktelem demagógia folyt. Bizonyos, hogy annyi földet mint most, még a .honfoglaláskor sem osztottak szét, (Derültség.) csak az volt a különbség, hogy akkor a földosztogatás és a földhözjutás nem volt pártálláshoz (kötve. Mindenesetre meghajlok a belügyminiszter ÚT azon indokolása előtt, hogy ezeknek az erősebb rendszabályoknak megtétele szükséges volt, hiszen neki feltétlenül pontos és alapos adatai voltak. De kérdem, hová soroljam azt a főispánt, — tehát nem kortesről vagy jelöltről, hanem főispánról van szó — aki megjelent egy majoriban és a gazdasági cselédeket azzal biztatta a nemzeti egység pártjára Való szavazásra, hogy: ne féljetek az uradalomtól, jövőre úgy sem lesz az övé, mert ^mi elvesszük tőle. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ki az kérem? A főispán? Igmándy-Hegyessy. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Az ki van zárva! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Azt ő nem mondotta! Méltóztatott hallani?) Igenis! (vitéz