Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-18
Az országgyűlés felsőházának 18. ülése 1936. évi március hó 26-án, csütörtökön. 323 által merülne fel, amelyek a javaslatban előiratnak, hiszen a javaslat annyiféle ilyen rendelkezést statuál, hogy bő keresetet fog nyújtani az ügyvédeknek és a sokféle becslés körül alkalmazandó szakértőknek. (Ügy van! Úgy van!) Nagyon problematikus az oldalági öröklésre szánt egyötöd rész jövő gazdasági sorsa. Tekintve, hogy ez már csak kisebb töredéke lesz a volt hitbizományi birtoknak, kérdéses, hogy ez ismét hány részre oszlik és miként s képesek lesznek-e az érdekeltek úgy megosztozkodni ezen, hogy mindegyiknek egy gazdasági egység jusson, a megfelelő épületekkel is ellátva, amelyen a gazdálkodás sikerének reményében lehet exisztálni. Alig tudnak majd az illetők megmozdulni ezen a birtokrészecskén, amelyet hat évig nem lehet eladni, hiszen a törvényjavaslat megköti eat, de megterhelni sem szabad, ellenben fennáll erre is az egész hitbizományi, vagyonon volt teherért való egyetemleges 'felelősség. Aggályosnak tartom azt is', hogy a jövőben igen sok családi perre és viszályra fog vezetni ez a terhekért való egyetemleges felelősség kérdése már azért is, mert a nem fizető adós miatt a többiek érzékeny károkat szenvednek. Megadja ugyan a törvényjavaslat a lehetőséget egy erre vonatkozó egyességre, de kérdem mi történik akkor, ha az illetők egymással e tekintetben megegyezni- nem tudnak. Az a körülmény, hogy viszont egymásközt az aránylagos felelősség fennáll, ezt a kérdést még nem oldja meg, mivel a fizetési kötelezettségnek az egyetemlegesség folytán való beállta és az aránylagos megoszlás folytán visszatérülő kiadások megtérítésének időpontja között az időtartam olyan lehet, hogy nehezebb gazdasági viszonyok idején, mint például rossz termés esetén az egyetemleges kötelezettség folytán fizető adós helyzetét igen hátrányosan befolyásolhatja. Nem tudom belátni, hogy amikor a szolgáltatásra kötelezett vagyon nem önkéntes elhatározás, hanem a törvény rendelkezése folytán osztatik fel, ugyanakkor ugyanabban a törvényben ne foglaltathassék olyan rendelkezés, amely ezzel a vagyontömeggel szemben a hitelezők igényeit is felosztja. Hiszen a hitelező helyzete ezáltal abszolúte nem romlik, mivel követelése fedezetéül ugyanaz a vagyontömeg szolgál, annak állaga iváltozatlanul meg is marad és csak a tulajdonos személyében áll be változás. A hitelezőknek nyújtott igen nagy kedvezmény ez, amellyel szemben főleg maga a hitbiaojnányos, de a többi részörökösök is igen inferioris helyzetbe jutnak. Végeredményben természetesen a hitelezők, ha már nem tudnak boldogulni követelésük behajtása terén, elsősorban "a hitbizományos ellen fognak fordulni, akinél a legtöbb vagyon maradt meg és aki a törvény szerint a jövedelemnek^ 50%-a erejéig felelős a különböző kötelezettségekért. Kellemetlen helyzetiek keletkezhetnek és sok családi baj és pereskedés keletkezhetik főleg az életjáradékok, a kegydíjak, a nyugdíjak és egyéb ilyenféle családi és szolgálati viszonyból eredő kötelezettségek megosztása és pontos fizetések körül. Nem akarok jós lenni, de azt hiszem, hogy ez a rendelkezés isok bajnak a kútforrása lesz, amely bajok talán elkerülhetők lettek volna. Nem mehetek el szó nélkül a törvényjavaslatnak a mellett az intézkedése mellett, amely a gondnokság alatt lévőket és a kiskorúsítottakat kizárja a hitbizományi öröklés sorrendjéből. Ez teljesen novum az öröklési jog szempontjából és nem hiszem, hogy lenne a müveit államok között még egy, amelynek valamelyik törvénye ilyen szabályt ismer, amely a korlátolt cselekvési képességű egyénnel szemben száz százalékos jogfosztást statuál. Bármely más vagyont szabadon örökölhet az ilyen egyén, hitbizományi vagyont azonban nem. Kérdem: miéart? Ha orvosi szempontból nézzük ezt a kérdést, azt hiszem ritka az olyan eset, amelyben az elmeszakértő orvos százszázalékos biztonsággal kimondhatná, hogy valaki gyógyíthatatlan elmebeteg vagy gyógyíthatatlannl korlátolt képességű; mert mindig meg kell lenni bizonyos reménynek, mindig meg kell lenni bizonyos lehetőségnek arra, hogy az illető egészségét viszszanyerheti; ez különösen vonatkozik ' egyes idegbajokra, idegsokkokra, amelyeknél igen gyakori volt már a gyógyulás. Ami a kiskorúsítottak sorsát illeti, a kiskorúsítás leggyakoribb oka a tékozlás és a könnyelmű adósságcsinálás. Ki tudja előre megmondani, hogy az az illető, aki fiatalkorában tékozló volt, a rendes vagyon, a rendes otthon keretében nem lesz-e esetleg a legrendesebb, legtakarékosabb ember, mert megvan ehhez a lehetősége? En már igen gyakran láttam nem kiskorúsított hitbizományost, aki tönkretette .a hitbizományi Ez a kvalifikáció tehát nem ok arra, és nem iád valószínűséget arra, hogy az illető jobban tönkre fogja tenni a vagyont, mint tönkretette aß, aki birtokában volt teljes szabadságának. A hitbizományi vagyon különben ilyen esetben nem is szenvedhet semmi sérelmet, mert hiszen a;hitbizományi gondnok és a hitbizományi bíróság vezeti ia hitbizomány ügyeit, épúgy, mint ahbgy azt egy kiskorú gyermek érdekében vezetik. Egy ilyen gondolat kezdeményezése a magyar törvényhozásban méltán mondható aggályosnak. A törvényjavaslat 3. §a aképpen rendelkezik, hogy a földmívelésügyi miniszter nyilatkozata a hitbizományi bíróságra nézve földbirtokpolitikai szempontból irányadó abban a tekintetben, Hogy a hitbizományi birtoknak mely része marad továbbra is kötöttségben és mely része szabadul fel a kötöttség alól. Kérdem, hol marad itt a bírói függetlenség, menten minden egyéb befolyástól, amikor előre le van szögezve a törvényben, hogy ebben a kérdésben pedig irányadó a földmívelésügyi miniszternek, tehát egy kormánytényezőnek a véleményezése. Vonatkozik éz természetesen a legmagasabb bírói fórumokra, a Kúriára is. Remélem- hogy a hitbizományi vagyon kezelése körül a törvényjavaslatban megállapított azbn rendelkezés, amely szerint az ellenőrzést a fölrlmivelésüsrvi miniszter a gazdasági felügyelőségek útján gyaMrolja, nem fog olyan zaklatás jelleaével bírni, amely esetleg korlátozhatja a hitbizományi birtokos szabad rendelkezési jogát a mezőgazdaság, általában a gazdálkodás ügyeiben. Ezek lettek volna nagy vonásokban legfőbb észrevételeim az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, amely igen nehéz problémát kíván a kor kívánalmainak megfelelően és azokhoz mérten átalakítani. Aggályaimat elmondani kötelességemnek tartottam; a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadóim. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház 'minden oldalán. — A szónokot számosan üdvözlik.) .