Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-13

Az országgyűlés felsőházának 13. ülése mellékadósoikra, kezesekre vonatkozó része, valamint különböző pontjai, kitételei gyönyörűen van megszerkesztve. Minden jóakarat meg volna a rendeletben, de ez úgy érne igazán valamit, ha a végrehajtási; utasításban is érvényesülne. En bízom abban, hogy valamit akar a rendelet segíteni, de mint mondottam, száz százalékban nem merném ezt sem elfogadni. A rendeletnek a kezesekre vonatkozó pontjait valóban érvényesíteni kell a végrehajtási utasításban és mentesíteni kell azokat a kezeseket, akik tényleg jóhiszeműen írták alá a váltókat. A telekadósságról már beszéltem. Most legyen szabad még néhány szóval szólnom a védettség visszaállításáról. A rendelet maga azt mondja, hogy azoknál az adósoknál, akik a védettségből töröltettek, a védettség visszaállítható, ha most egy évi szolgáltatásnak eleget tesznek és akkor a hátralék megfizetésére újabb kilenc hónapi halasztást kapnak. Szóval a védettség állapotában maradhatnak két esztendeig; talán addig, amíg valami mentőkörülmény nem jön, amelynek segítségével tovább életben tudnak maradni. De szerintem nemcsak ezekről kell most már gondoskodni. Nagy általánosságban felmerült már annak hangoztatása, hogy sok gazdatársunk nincs benne a védettségben, nem mintha nem akarta volna magát a védettek közé felvétetni, — talán ilyen is van — de általában maguk a hitelező bankok beszélték le őket és nem engedték, hogy felvétessék magukat a védettségbe, hanem azt mondták nekik: Nézze, barátom, ez magánál szépséghiba lenne, én magát nem fogom bán tani. Elete végéig fizeti a kamatokat és nem lesz semmi baj. A rossz gazdasági viszonyok azonban ma oda juttatták nagyon sok szerencsétlen gazdatársamat, aki a védettségbe nem jutott bele, hogy nem tud eleget tenni ezeknek a fizetési kötelezettségeknek, tehát indokolt az, hogy utólag ezeket is be lehessen venni a védettségbe. Nagyon kérem a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságát, szívlelje meg az én kérésemet és a védettséget a jövőben kiterjeszteni kegyeskedjék. Felmerült az adósságokkal kapcsolatban az is, hogy még más könnyítések is jöjjenek. Legyen szabad néhány tételben a köztartozások felfüggesztéséről is néhány szót szólnom, mert hiszen itt is könnyítésről van szó, ez is egyik legfontosabb része azoknak. Látjuk, hogy különösen azokon a vidékeken, ahol aszály, fagy, jégkárok . voltak, lehetetlen helyzet van ma az adófizetés tekintetében. Tudom, hogy van egy bizalmas rendelete a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának a pénzügy igazgatóságoknál, amely arra vonatkozik, ihogy azok, akik igazolni tudják, hogy őket aszály-, jég-, vagy fagykár sújtotta, adott esetben bizonyos részletek fizetésénél kapnak haladékot s a hátralékok megfizetésére 1936 augusztusáig. Ez azonban nincs benne a köztudatban és általános az a jelenség, hogy a végrehajtók zöme járja kinn a tanyavilágot, a falvak utcáit és foglajnak, árvereznek, elviszik a szerencsétlen emberek minden vagyonát. Tudok olyan esetet, hogy egy egyszerű kisembernek volt egy vetőgépe, amely megért 300 pengőt, ezt a gépet elvitték, el is árverezték és kaptak érte 20 pengőt, amiből nem futotta még a végrehajtási és árverési költségre sem egészen, az adósság tehát megmaradt. Ilyen esetet nagyon sokat tudnék felhozni. Ezeket meg kell akadályozni. Ez nem más, mint túlbuzgósága, azoknak a köFELSÖHAZI NAPLÓ I. 1935. évi december hó 3-án, kedden. 211 zegeknek, akik ezt csinálják, mert nem világosítják fel az adófizetőt és nem mondják meg annak a szerencsétlen, egyszerű adófizetőnek: Barátom, hiszen neked módod van arra, hogy ezt megkérvényezd s a pénzügyigazgatóság ad fizetési halasztást ezeknek az összegeknek megfizetésére. Nem mondják ezt meg, hanem egészen könyörtelenül dolgoznak; ezeknek nincs szívük és nincs lelkük. Ezt azért is meg akarom mondani a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának, hogy hívja fel a pénzügyigazgatóságok figyelmét arra, hogy ahol ok és mód van rá, adjanak fizetési halasztást ezeknek a szerencsétleneknek és ne hajtsák nyomorba, az elkeseredésbe az emberek tömegét, mert különösen ott, ahol egy kis harag vagy gyűlölet is van, ott könyörtelenül bánnak ebben a tekintetben az emberekkel. Végére értem beszédemnek. Amint mondottam, a gazdatársadalom nagy reményekkel nézett e javaslat felé. Bízom abban, hogy ez a törvényjavaslat tényleg a gazdatársadalom megsegítését fogja szolgálni. Magam is, mint kisgazdaember, aki ott élek az eladósodott gazdatársadalom között, kinek magamnak is vannak talán ilyen gondjai és bajai, azt mondom, hogy a rendeletben tényleg sok jóakarat van. Ha a rendelet végrehajtási utasításában a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága meg fogja szívlelni azt, amit itt már elmondottak és még el fognak mondani és meg fogja szívlelni azokat, amiket a képviselőházban mondottak el, ha a végrehajtási utasításban lesz jóakarat, becsület, szív, lélek, nemzeti érzés, a, magyar föld iránti szeretet, úgy hiszem, hogy segíteni fog ezen a nagyon nehéz helyzetbe jutott eladósodott gazdatársadalmon. Bízom a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának jóakaratában, bízom abban, hogy ez a törvényjavaslat meg fogja segíteni a mezőgazdaságot és annak végrehajtása során ú.i élet fog megindulni a mezőgazdaság fejlesztésére. Ebben a szellemben a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Purgly Emil ő nagyméltósága. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) vitéz Purgly Emil: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Mielőtt a 10.000. számú miniszterelnöki rendelet megjelent és annak következményeként a jelenlegi törvényjavaslat előttünk feküdt volna, miniszterelnöki ajakról és kormánynyilatkozatokban hallottuk azt, hogy a gazdaadósságok rendezése még az ősz folyamán végleges megoldást fog nyerni. Kétségtelen, hogy a 10.000. számú miniszterelnöki rendelet és az azt követő törvényjavaslat a gazdatársadalom egyrészét olyan helyeztbe igyekszik juttatni, amely igen nagy segítséget fog neki nyújtani. Elismerem, hogy az ezért hozott áldozat is, Magyarország pénzügyi helyzetéhez viszonyítva, igen nagy, milliós számot mutat. Kétségtelenül igaz tehát, hogy a gazdaadóssáj goknak az a cca 55.000 egyént magánban foglaló kategóriája, amely e rendeletnek és e törvénynek a hatálya alá kerül, kedvezőbb helyzetbe fog jutni a múltnál. Kérdezem azonban, vájjon ezzel a gazdaadósságok kérdése rendezve van-e vagy rendezve lesz-e? Ahhoz tudniillik, hogy a gazdaadósságok rendezése véglegesen megtörténjék, szerény nézetem szerint elsősorban is 34