Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-13

Az országgyűlés felsőházának 13. ülése ban felemlítettem. Itt is nagyrészt a munkaadók önkényétől vagy mondjuk jobb belátásától függ, vájjon vasárnapokon a munkaszünetet megtartják-e, igen vagy sem. Méltóztassék akármelyik civilizált államot megnézni, legyen az az angol királyság, vagy a francia köztársaság, mindenütt azt fogják találni, hogy a vasárnapi általános munkaszünet törvénybe van iktatva» Egy híres angol államférfi, lord Macaulay egy ízben a következőket mondotta (olvassa): »Mi angolok gazdagok lettünk, pedig mi vasár4 nap nem dolgozunk. A vasárnap megszentelése megáldott bennünket. Mi hisszük, hogy ha az ember pihenteti a munkát, az Isten dolgozik az ember helyett. Mi hisszük, hogy az Isten gondol azokra az emberekre, akik vasárnap őreá, az Istenre gondolnak. Mi angolok, gazdag állam vagyunk, mert a mi polgáraink évszázadokon keresztül megtartották a vasárnapnak megszentelése t.« Ezeket a szavakat melegen ajánlom a t. kormány figyelmébe, mert ezekből meg lehet állapítani azt, hogy a nagy angol nemzet fiai nemcsak kiváló üzletemberek, hanem egyúttal istenfélő keresztények is. A t. kormány, amint ígéri, szociális reformokat kíván életbeléptetni, amelyeket bizonyára — ha helyénvalók és okosak — senki sem fog ellenezni. Annál inkább kell csodálkozni azon, hogy az általános vasárnapi munkaszünetről egyszerűen megfeledkezett, pedig ez minden szociálpolitikának kezdete és alapja. Az általános vasárnapi munkaszünet nálunk körülbelül olyan elbírálás alá tartozik, mint az a szerencsétlen nyiltszavazású választói jog, amely még ajánlási rendszerrel is meg van fűszerezve. (Mozgás és derültség a baloldalon.) Ez a két kérdés Magyarországon a balkáni mélypontot jelenti. Én már 30 esztendővel ezelőtt a történelmi főrendiházban szóvátettem az általános vasárnapi munkaszünet kérdését és követeltem annak törvénybeiktatását, de hiába kérünk, hiába követelünk, mindig csak süket fülekre találunk. Ezeket kívántam elmondani és ennek következtében a t. összkormányhoz a következő interpellációt intézem (olvassa): »1. Miután az országalapító első szent király névnapját az országban csak részlegesen szokták megünnepelni, kérdem a t. kormányt, hajlandó-e az országgyűléshez olyan törvényjavaslatot benyújtani, mely Szent István napját nemzeti ünnepnek fogja nyilvánítani. 2. Azon nem várt esetre, ha a t. kormány nem volna hajlandó ilyen törvényjavaslat benyújtására, választ kérek arravonatkozólag, ki az a rosszakaratú és egyben nagybefolyású magyar, ki ezen közóhajnak általános megelégedésre való teljesítését megakadályozni képes. 3. Miután továbbá az 1868 : LUI. te. a vasárés ünnepnapokra csak a nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztését rendeli él és az 1907 : XLV. te. 'kizárólag a gazdasági cselédekre vonatkozik, hajlandó-e a t. kormány ea-y benyújtandó törvényjavaslatban az általános vasárnapi, munkaszünetet elrendelni?« (Éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Van szerencsém bejelenteni, hogy a kormány a Széchenyi Aladár gróftól követelt törvényjavaslatot elkészítette (Élénk helyeslés és éljenzés.) és szándéka, hogy Szent István halálának 900 éves évfordulóján azt a Képviselőháznak beterjeszti. (Élénk éljenzés és taps.) Ezzel yála1935. évi december hó 3-án, kedden. 199 szóltam interpellációjának első részére, de hozzáteszem, mélyen sajnálom azt, hogy az indokok között méltóztatott a hitlerizmust és a boise vi zmust felhozni, ami, nézetem szerint, Szent István napjának magyar ünneppé való deklarálásával semmiféle összefüggésben nincs, nem is szólva arról, hogy ez sérti egy velünk barátságos állam érzületét. A második kérdésre az a válaszom és azt a véleményemet nyilvánítom ki, hogy a kormánynak elvi álláspontja az, hogy a vasárnapi munkaszünet tartassák be. Az élet azonban bebizonyította, hogy Magyarországon ezt a munkaszünetet ezidőszerint száz százalékig nem tudjuk betartani. (Úgy van! Ügy van!) Csak egyre hívom fel az igen t. felszólalt felsőházi tag úr figyelmét: ebben az esetben a nagyobb váró sok élelmezését, különösen a nyári hónapokban, úgyszólván nem lehetne ellátni, mert ma egész berendezkedésünk nem tesz bennünket erre alkalmassá. Az első kérdésre tehát a válaszom igenlő, a második kérdésre pedig nemleges a válaszom. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Gróf Széchenyi Aladár ő méltóságát a viszonválasz joga megilleti. Gróf Széchenyi Aladár: Mélyen t. Felsőház! A miniszterelnök úr válaszára, — amelynek második részét én nem értettem meg, de az első részét megértettem — arranézve, amit a hitlerizmusra és a bolsevizmusra vonatkozólag tetszett mondani, megjegyzem, hogy beszédem idevonatkozó része semmiféle sértő szándékkal nem volt. Azonban a t. miniszterelnök úrnak is be kell látnia, — amint ő ezt bizonyára tudja is — hogy a német birodalomban ma úgyszólván egy kulturkampf van, mert az állam az összes vallásfelekezeteket üldözi. (Úgy van!) Ennek következtében egészen jogosan használhattam azt a kifejezést, hogy: hitlerizmus és bolsevizmus. Ami a válasz első felét,. Szent István királyunk névnapjának nemzeti ünneppé való nyilvánítását illeti, csak azon csodálkozom, hogy miért ne lehetne ezt most megcsinálni, miért kell erre még két esztendeig várni, mikor már évszázadokon keresztül várt az ország, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Éppen ezért lehet még két évig várni!) Ezt a kötelezettséget ezzel a szent királyunkkal szemben nem teljesítettük. De hogy miért kell még két esztendeig várni, azt megérteni nem tudom. A miniszterelnök úr válaszának második részére nem tudok reflektálni, mert nem értettem meg, mit méltóztatott mondani. Elnök: Kérdem a mélyen t. Felsőházat, móltóztatik-e a miniszterelnök úrnak a kormány nevében adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik az igazolóbizottság jelentésének tárgyalása az igazolt felsőházi taírok, a felsőházi póttagok és az örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott fő nemesi családok részéről választásra jogosult tagok névjegyzékének kiigazítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, hosry a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Kiss Ernő jegyző (olvassa a jelentést): Elnök: Kíván^ valaki az igazolóbizottság jelentéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, rnéltóztatnak-e elfő-