Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-3

8 Az országgyűlés felsőházának 3. ülése szintén azt értettük meg, hogy az új elnök az ő magas, (méltóságában mindig abban az irányban kívánja befolyását érvényesíteni, hogy ia józan és üdvös haladás szolgálatába állítsa nemcsak saját erőit, hanem mindazokat az erőket, amelyek itt, ebben a Háziban jelentkeznek. Az elnök úr azonban nagyon helyesen húzta alá megnyitójában azt az elhatározását is, hogy sem jelszavaknak, sera felületes elgondolásoknak; behódolni nem kíván és elnöki tisztét ennek az egész Háznak a nevében és — hiszem — ennek az egész Háznak hozzájárulásával mindig úgy fogja betölteni, hogy bármennyire lelkesedünk is minden, üdvös, haladó gondolatért, soha meg nem feledkezünk arról, bogy a haladás ütemét helyesen és jól tulajdonképpen a felelősség tudata állapítja meg. A felelősség tudata pedig nem éppen fék, amely a haladás útjában áll, hanem a haladás eredményes voltának egyetlen komoly biztosítéka. (Ügy van! Ügy van!) Ez a gondolat az,^ amelyet a felsőház egyhangú szavazatával kifejezésre juttatott, amikor ő excellenciáját az elnöki székbe emelte. Meg vagyunk győződve mindannyian, hogy azt, amit ő excellenciája kifejezésre juttatott, — hogy tudniillik ebben az irányban pártatlanul és méltányosan akar működni — az alelnöki székben eddig tanúsított viselkedése számunkra mint garanciát biztosítja; de meg vagyunk győződve arról is, hogy az ő egész mentalitása, egész úri gondolkozása e Ház nemes tradícióinak védelmét és biztosítását jelenti. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a meggyőződésben azt gondolom, hogy a felsőház minden egyes tagja velem együtt ő excellenciájának igen eredményes működést és munkateljesítményt kíván az ő magas tisztjében. (Élénk éljenzés.) Méltóztassék azonban megengedni, hogy necsak a jelenről és a jövőről emlékezzem meg, hanem egy pillantást vessek visszafelé is és a múltról is mondhassak pár rövid szót. (Hallónk! Halljuk!) Ma az öregek ázsiója hanyatlóban van, (Mozgás.) de azt hiszem, hogy bármennyire regenerálódik is a társadalom, az érdemek elismerése elől nem fog elzárkózni s az érdemek elismerésével szemben nem lesz fukar, különösen ez a magas testület, amelynek egész összetétele, szellemi és tradicionális értéke elsősorban hivatott arra, hogy az érdemekkel szemben az elismerés babérját mindig készségesen nyújtsa. Az elnök úr ő nagyméltósága is megemlékezett már volt elnökünkről. Meg vagyok győződve róla, hogy az ő szavait mindannyian teljes megértéssel magunkévá tesszük. Azt hiszem azonban, mulasztást követnénk el, ha ennek a Háznak tagjai részéről külön is kifejezést nem adnánk annak a tiszteletnek, amelylyel viseltetünk e Ház lelépő elnökével szemben. (Ügy van! Ügy van!) Nem közönséges helyzetben vállalkozott ő annak a tisztnek betöltésére, amelyet méltóképpen töltött be. Óriási átalakulás után. amely nemcsak a nemzet egészének életében, hanem mindannyiunk lelkében is végbement, amikor mindannyian átéltük azt az összeomlást, amely hazánk történelmének leggyászosabb szakaszához fűződik, lépett Wlassics Gjrula báró ő 'excellenciája a felsőház elnöki székébe. (Éljenzés.) Módot kellett találnia arra, hogy ezek között a változott viszonyok között is mindig méltóképpen, a meg nem tört magyar lelket revelálva, töltse be az ő tisztjét. Kvalifikációt ehhez abban az iskolában nyert, amelyet végigjárt; egy nagyhatalom lehetősé1935. évi május hó 1-én, szerdán. geinek iskolájában tanulta meg, sajátította el azt a magasabb életszemléletet, amely ily kényes feladatok teljesítésére az embert különösképpen kvalifikálja. Ezeket a régi nagy tradíciókat sikerült neki mai szegényes, nyomorúságos viszonyaink közé átmenteni és az elnöki tiszt betöltése közben annak módjával, módszerével mindig tanulságot szolgáltatni arról, hogy ezt a nemzetet meglátogathatta a történelem, de az ő történelmének nagyságát, szent hagyományait elfeledtetni ezzel a nemzettel nem lehetett és nem lesz lehetséges soha. (Ügy van! Ügy van!) En Wlassics Gyula báró elnöki működésében ezt a tényt, ezt a vigasztaló valóságot látom kiemelkedni. Erre kvalifikálta őt az a nagy politikai rutin, amelyet szintén egy anynyira fontos és jelentőséges nagyhatalmi kapcsolat szolgálatában sajátított el s amely őt képessé tette arra, hogy ha élete előbbi szakaszában politikailag orientálva és pártirányban leszögezve volt is, az ő elnöki tisztjét mégis úgy tudta betölteni, hogy sem világnézeti, sem pártszempont nem hozhatott fel panaszt az ő tevékenykedésével szemben. De meg vagyok róla győződve,^ hogy elnöki működését eredményessé az ő bírói mentalitása is tette, amely azt az igazságszeretetet és méltányosságot, melyről a mai elnöki székfoglalóban is hallottunk, oly tökéletes módon juttatta kifejezésre és mindannyiunknak azt a megnyugvást szerezte, hogy e Ház ügyeinek irányítása nála jó kézben van letéve. (Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Ha ő excellenciája úgy látta jónak, hogy a mai viszonyok között az ő korában az elnöki tisztre többé ne vállalkozzék, nekünk ebben az elhatározásban tisztelettel kell megnyugodnunk. Azt gondolom azonban, azt nem tagadhatjuk meg magunktól, hogy amikor ő az elnöki tisztéből távozik, neki \ a jólvégzett munka öntudatában jelentkező öregkori örömet minél hosszabb időre kívánjuk; azt kívánjuk neki, hogy ha néni is elnöki székből, de mint ennek a Háznak tagja és minden egyes tagjának jóakaró barátja, tanácsaival állandóan közöttünk legyen. Bátorkodom indítványozni azt is, hogy azt a tiszteletünket, amelyet volt elnökünk iránt érzünk, jegyzőkönyvben is kifejezésre juttassuk (Elénk helyeslés.) és ezzel állandó tanúságát szolgáltassuk annak, hogy ez a Ház az érdemet tudja megbecsülni és mindig meg is fogja becsülni. (Hosszmntartő élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Méltóztassanak megengedni, hogy ő excellenciájának megtisztelő üdvözlő szavaiért legőszintébb köszönetemet fejezhessem ki. Miután ő nagyméltósága felszólalásával kapcsolatosan egy javaslatot is tett, azt hiszem, kimondhatom, hogy Glattfelder ő excellenciájának a távozó elnök, báró Wlassics * Gyula ő excellenciája érdemeinek jegyzőkönyvbevételére vonatkozó indítványát a felsőház egyhangúlag a magáévá teszi (Ügy van!) és hozzájárul aihhoz, hogy az errevonatkozó jegyzőkönyvi kivonat báró Wlassics Gyula ő excel- A lenciáiának emlékül átadassék. (Helyeslés.) Glattfelder Gyula: Legyen szabad még egyszer szót kérnem! Nem tettem említést a megválasztott alelnök urakról. Azt hiszem, érzik ők, hogy mindannyian nagy szeretettel viseltetünk irántuk és az elnök úr mellett nekik is igen érdemes és eredményes munkásságot kívánunk. (Élénk éljenzés és taps.)