Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

Az országgyűlés felsőházának 11. ülése 1935. évi június hó 2.^-én, hétfőn. 177 azt, hogy a magyar kormány nehéz helyzetben van, mert a hatalmas, Közép-Európát már úgy­szólván domináló 70 milliós német állammal a kormány meg ilyen kis kérdésekben sem akar ellentétbe kerülni. De amikor ezt hangsúlyo­zom, nem hagyhatom figyelmen kívül a ma­gunk szempontját sem. A nemzeti szocializmus ma minden egyéb megnyilatkozást elnyomhat, illetve a német államban csak olyan megnyi­latkozás lehetséges, amit a nemzeti szocialista állam helyesel vagy legalább is eltűr. Már most, Németországnak van egy egye sülete, és ez a »Verein zur Erhaltung des Deutschtums im Auslande«. Ez az egyesület minden esztendőben egy nagygyűlést tart, ahol százezrek jelennek meg. Az idén Königsbergben tartotta. Ezen a königsbergi gyűlésen Rust mi­niszter volt a védnök, aki Pesten is itt járt és ő mondta a beszédet ezen a gyűlésen. Előzőleg plakátok jelentek meg, amelyekkel Königsberg minden utcájának minden háza tele volt. Eze­ken a plakátokon a következő állott: (Halljuk! Halljuk! — Olvassa) »Mi egy százmilliót szám­láló nemzet vagyunk. Németország nem egye­dül az az állam, amelyet német birodalomnak hívnak, Németország minden terület, amelyen németek laknak, minden terület, ahol németül beszélnek, ahol németül gondolkodnak. Minden külföldön élő német hazafi, ha nem a német ál­lam polgára is«. Ezt követőleg a következő van a plakáton: (olvassa.) »Van-e csehszlovák, van-e jugoszláv, van-e magyar nemzet? Nincs. Van­nak országok, amelyek ezt a nevet viselik, ame­lyekben laknak csehek, szlovákok, szlovének, horvátok, magyarok, de ilyen nemzet nem léte­zik. Az idegenben élő német nem külföldi«, — már az ő szempontjukból — »a német német marad, bárhol éljen is. A vér, a nyelv, a faj az, ami a nemzetet teszi«. Igen t. Felsőház! Nekünk nincs jogunk beavatkozni egy más állam belső ügyeibe, de én kérdezem: vájjon a magyar államnak nem áll-e módjában barátságos módon figyelmez­tetni azt a nagy német birodalmat, amellyel mi a legjobb barátságban vagyunk, amellyel külpolitikailag és belpolitikailag is szoros nexusban állunk, hogy talán mégis hasson erre a társadalmi alakulatra, hogy ilyen, bennün­ket mélyen sértő nyilvános kijelentéseket ne tegyen. (Ügy van! Ügy van!) En meg vagyok győződve aról, hogy a magyar állam és a ma­gyar kormány meg fogja találni az útját és módját annak, hogy itt is a kellő tapintattal és a kellő mérséklettel meg tudjon felelni a magyar nemzet annyiszor hangoztatott ön­célúságának. (Ügy van! Ügy van!) Ismétlek és ismételten hangsúlyozok vége­zetül két dolgot. Az egyik az, hogy lehet, hogy amit elmondtam, gyarlón mondtam el, de hang­súlyozom, hogy ennek a német birodalommal szemben semmiféle agresszív éle nincs. A má­sik megjegyzésem pedig az, — és ezt nem azért mondom, mert beszédem kezdetén tiltakoztam az ellen, mintha sportszerűleg űzném az ellen­zékiséget — hogy én ebben a kérdésben a kor­mányelnök, a minisztérium és a miniszterel­nökség illető vezetésével mindenben teljesen és tökéletesen egyetértek. (Éljenzés és taps.) Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a következő fejezet sorszámát felolvasni. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (ol­vassa a X. fejezet sorszámát). Elnök: Szólásra jelentkezett Széchenyi Aladár gróf ő méltósága. A felsőházi tag úr nincs jelen, jelentkezése tehát töröltetik. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a követ­kező fejezet sorszámát -felolvasni. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (ol­vassa a XI—XIV. fejezetek sorszámát). Elnök: A XIV. fejezethez, a földmívelés­ügyi tárcához szólásra jelentkezett Beliczey Géza ő méltósága. Beliczey Géza: Nagyméltóságú Elnök tTr! Mélyen t. Felsőház! A földmívelésügyi tárca keretében az úgynevezett vízügyi szolgálatnál, annál a címnél tehát, amelyben bennfoglaltat­nak a folyók hajózhatóvá tétele, a kikötők, azután a partok rendbentartása, összköltség­ként 4,200.000 pengő van felvéve. Ez végtelenül kis összeg, annál is inkább, ha tekintetbe vesz­szük, hogy a nagy magyar Alfödnek egy igen nagy érdekeltsége már évek óta kéri a Körösök hajózhatóvá tételét., Az egyesült Körösök ugyanis 40 kilométer távolságra Öcsödig, az úgynevezett első számú vízlépcsőig már hajóz­hatóvá vannak téve, bár ez az első számú lép­cső is igen el van már hanyagolva. Ha meg­épülne" egy második számú vízlépcső Békés­szentandrásnál, abban az esetben az egyesült Körösök egészen Békésig, a Sebeskörös Körös­ladányig, a Berettyó pedig Turkevéig volna ha­józhatóvá téve. Egy érdekeltség — mondom — az Alföld nagy része még 1933-ban átnyújtott Kállay mi­niszter úrnak egy memorandumot, amelyben kérte e folyók hajózhatóvá tételét. A miniszter úr el is rendelte a tervek ki­dolgozását és boldogult emlékű Sajó Elemér miniszteri tanácsos úr, aki ennek az eszmének nagy barátja volt, ki is dolgozta a terveket. E tervek alapján e második vízlépcső meg­építése, ammt nekem tudomásom van róla, 5 millió pengőbe kerülne. Ez az 5 millió pengő meglehetősen nagy összeg, de ha négy évre el­osztanák, 1,250.000 pengővel ez a vízlépcső meg volna építve és akkor ezen a vízi úton annak a nagy vidéknek körülbelül 2 millió métermázsa gabonája volna elszállítható,.egymillió méter­mázsa búza és körülbelül egymillió métermázsa másféle gabona, ami pedig a gazdatársadalom­nak mázsánkint mintegy 40—50 fillér többletet jelentene. Tekintetbe véve, hogy messze fek­szünk a Nyugattól és óriási tarifákat fizetünk a vasúton, ez óriási fellendülést jelentene az ottani mezőgazdasági kultúrának és egyáltalá­ban a közgazdaságnak. Ezzel egyúttal meg is volna-oldva ennek a vidéknek öntözése, mert tudom a tervekből. — és a minisztériumban is tudják — hogy a Körösöknek igen mély es egy­úttal magas medrük van. A duzzasztás^ igen könnyen lehetséges és ezáltal az öntözés is megvalósulna. Ez az ötmillió nem olyan nagy összeg, kü­lönösen, ha ezt négy évre elosztanák. Hogy honnan vegye a minisztérium ezt az öt milliót, azt én nem tudom megmondani, (Fabinyi Ti­hamér pénzügyminiszter: En sem!) de meg­volna oldva ezzel a 'kubikoskérdés is. ö nagy­méltósága a pénzügyminiszter úr mondotta, hogy a 30 millión felül 80 milliót kap még a mezőgazdaság. Talán lehetne ebből a 80 millió­ból erre a célra is adni vagy 5 millió pengőt és ezért örökre hálás volna ez a vidék és fel­lendülne az a föld, amelyről majdnem azt mondhatnám, hogy a kormánynak mostoha­gyermeke, holott óriási adókkal járul hozzá az állam fenntartásához. Nekem tehát tiszte­letteljes kérésem van ő nagyméltó s ágához a pénzügyminiszter úrhoz, de különösen a föld­mívelésügyi miniszter úrhoz, hogy méltóztas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom