Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

174 Az országgyűlés felsőházának 11. ülése 1935. évi június hó 2U-én, hétfőn. jelenthetem, hogy mindazt, ami az elemi károk enyhítése tekintetében észszerű keretek között történhetik, a kormány megtette és a jövőben is meg fogja tenni. Az összkárt természetesen nem tudjuk jóvá tenni, de mindaz, ami észszerűen követelhető, megtörténik. Ezek a beruházások is, — amelyekről a mai napirendre tűzött tizenötmillió pengős beruházási javaslat szól — részben munkaalkalmakat nyújtanak, mert — mint már említettem — ebből a 2 millió pengő bekötőutakra jut, 700.000 pengő vízimunkálatokra és valószínűleg még további 200.000 pengőt töltésmagasítási munkákra fogunk fordítani. A kormány tudatában van annak a nehéz helyzetnek, amelyben a földmunkásság és különösen a kubikos népesség is van. Ez rendkívül nehéz probléma, mert gyökerében csak két módon lehetne megoldani: vagy állandó stabil munkaalkalmak teremtésével a kubikosok számára, — amire nem hiszem, hogy kilátás volna ilyen nagy mértékben — vagy pedig a megoldás az volna, hogy telepítés útján visszavezessük őket a földhöz és agrárlakossága tegyük őket. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez lesz az az út, amelyen haladva, meg kell kísérelnünk a kérdés megoldását. Átmenetileg azonban munkáról kell gondoskodnunk részükre, mégpedig olyan munkáról, amely sok munkabért juttat nekik, de amely gazdaságilag is produktív, tehát olyan csatornázási, töltésmagasítási, útépítési stb. munkákról, amelyeknek maradandó eredménye van. i A telepítés kérdéséhez nézetem szerint hozzátartozik az, amit S. Bálint felsőházi tag úr említett, hogy tudni illák, a gazdaadósságok kérdésének rendezésénél is majdnem azt mondanám, telepítési akciót végzünk, amikor megakadályozzuk azt, hogy a kisgazdáknak ezrei elveszítsék földjüket, s kitelepítésüket megelőzzük. Itt t rámutatok arra, hogy a gazdaadósságok eddigi szabályozása, amely most lejár, a 10 holdig terjedő birtoktesteknél adósságrendezés jellegével bír, mert kereken 37.000 kisgazdaesalád exisztenciáját óvta meg, megóvta őket a kitelepítéstől és megvédte a birtokáliományt; úgyhogy a telepítés és a gazdavédelmi rendelkezés, igen helyesen mutattak rá, tényleg összefügg, Bittner János felsőházi tag úr kifogásolta a közüzemek működését. Itt messzemenő intézkedéseket tettem még én, mint kereskedelemügyi miniszter az akkori belügyminiszter úrral együtt. Ha konkrét javaslatokkal méltóztatik jönni, az illetékes miniszterek továbbmenőleg figyelemmel fogják kísérni ezt a kérdést. Meg kell azonban állapítanom, hogy ez a lemez egy kicsit már le van játszva. A közüzemekre bizonyos keretben szükség van (Ügy van! Ügy van!) és pedig ott, ahol lényeges versenyt nem támasztanak a magánvállalkozásnak. Ma már jelszóvá vált ezeknek a további lebontását kérni. Azt hiszem, a konkrét eseteken segítünk is. Egyébként nagyon szeretném, ha ez a kérdés a szólamok napirendjéről levétetnék. (Ügy van! Ügy van!) Bittner János felsőházi tag úr felhívta a figyelmet az álszövetkezetekre is. A valódi, a szövetkezeti gondolatot tevékenyen és praktikusan megvalósító szövetkezetekre nagy szükség van, (Ügy van! Ügy van!) ezeket a kormány a leghatározottabban támogatta és támogatni is fogja. (Helyeslés.) A szövetkezeti gondolatnak nem az a baja, hogy az talán kereskedőellenes vagy nem megfelelő volna, inkább az a baja, hogy a szövetkezeteket nem megfelelően vezették (Ügy van! Ügy van!) és hogy a szövetkezeteket is utóiérte az a baj, amely számtalan vállalatot utóiért, a devalváció és annyi peripetia között, hogy tőkéjüket elvesztették. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a helyes keretekben, okosan és praktikusan vezetett szövetkezeti mozgalom, igen nagy szolgálatokat tehet a magyar közéletnek, különösen pedig az agrárlakosságnak. Arról is meg vagyok győződve és pedig közvetlenül győződtem meg erről két és fél év alatt, mint kereskedelemügyi miniszter, hogy ez a kérdés megoldható a kereskedelem lényegesebb sérelme nélkül és vele egyetértésben. Az építőipari törvény megalkotását is sürgette Bittner János felsőházi tag úr. Az erre vonatkozó törvényjavaslat készen van, én készítettem el és a kereskedelemügyi minisztériumban van. Itt két eset lehetséges: vagy megegyeznek az építőipari érdekeltségek, mérnökök, építőmesterek és kőművesmesterek az örökös határvillongások kérdésében, vagy pedig oktrojjal életbe kell léptetni a törvényt. En vártam, őszintén megvallva, nem akartam oktrojálni a megoldást. A törvényjavaslat mostan készen van és akadálya nincs annak, hogy az a parlament elé terjesztessék. Egy új Nemzeti Színház építési céljaira aggályosnak látszik nemzeti kultúradót bevezetni. Megfontolandó kérdés lehet ez, ha az előfeltételek megvannak, de attól tartok, hogy már amúgyis nagyon sok adónemünk van. (Ügy van! Ügy van!) Verebély Jenő felsőházi tag úr a Smith Jeremiás-féle költségvetésre szeretne visszatérni. En is nagyon szeretnék oda visszatérni, de azt hiszem, hogy ezt egyhamar nem tudjuk elérni. Teljesen egyetértek azonban vele abban, hogy nekünk messzemenő takarékosságra kell törekednünk. S. Bálint György felsőházi tag úr különböző indítványaira és megjegyzéseire, azt hiszem, már reflektáltam. Felhívta a figyelmet arra, amint a felszólalók közül nagyon sokan, hogy a mezőgazdaságot fokozottan kell talpraállítani és segíteni. Egyetértek ezzel, de méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy ez csak bizonyos létező keretek között történhetik. Én örvendenek, ha többet tudnék juttatni, de ne méltóztassanak elfelejteni azt, hogy a deficitnek, amelyet rézignációval és sajnálattal nézünk valamennyien, egy része, egypár millió éppen abból ered. hogy a földmívelésügyi tárcánál bizonyos nélkülözhetetlen szükségletekre valamivel többet irányoztunk elő. Legyen szabad befejezésül egy számot mondanom, amit már a Képviselőházban is idt.ztem. Kereken 30 millió az az összeg, amely a földmívelésügyi tárcát illeti a költségvetésből, és 80 milliót meghalad az az összeg, amely költségvetésen kívül jut még a mezőgazdaságnak. Nem azt mondom, hogy ez az összeg sok vagy kevés, én csak azt akarom mondani, hogy a megcsonkított, trianoni Magyarországban 30 millió és 80 millió, igen tekintélyes összeg. Ez a költségvetés az adott viszonyok között észszerű, számol a nemzet vitális szükségleteivel. Bevallom, bizonyos előirányzati töbfaleteket tartalmaz, de felelősségem tudatában merem állítani, hogy az, aki nagy takarékosság, józanság és gazdasági erudíció, valamint a napi megélhetés ezer gondja és az azon való segítés eszméje mellett érzi a lelkében azt, hogy ebben a nagy sötétségben sem szabad az előttünk fénylő nemzeti célok, bár csak szerény keretek között való szolgálatáról is lemondani,