Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

160 Az országgyűlés felsőházának 11. ü végre is a szállítási feltételekbe 'bele lehet azt venni, hogy a húst oldalas nélkül fogja szállítani. De, hogy az a comb, az a karaj, az a lapocka, ne volna megfelelő s hogy akkor, amikor az én tapasztalatom szerint a legízletesebb, a legporhanyósabb húsa van a mangalica-sertésnek, ia kórházakba, ahol a diétás betegek szerintem úgysem kaphatnak sertéshúst, ne lehetne magyar mangalica-sertésből származó húst szállítani; ezt csodálatosnak tartom, különösen akkor, amikor csak intervencióval, mondhatnám, ráfizetéssel lehet ma, például ebben a pillanatban, a magyar hízott mangalica-sertés húsát értékesíteni. Én tehát nagyon felhívom az illetékes minisztériumok figyelmét, hogy e tekintetben történjék valami, mert valahogy nem tartom egészen helyesnek, hogy itt Magyarországon, ahol a mangalica-zsírsertés olyan csodálatos vegyi gyár, ahol ezek az állatok •• a kukoricából olyan gyönyör a ós eleőrendű zsírt produkálnak, mint amilyent sehol a világon máshol nem tudnak produkálni, a közszállitásoknál ezeknek az állatoknak húsát kizárják. Rá kell mutatnom újból valamire, amit itt már szóvátettem, de amit szóváteszek most is. Az érdekelt iparosság évek óta beadvánnyal fordult a pénzügyminiszterhez abban az irányban, hogy tessék a kereseti adót a húsiparosoknál az élő állat vásárlásánál egyszerre lefizettetni. Ez azért előnyös, mert ezáltal az az iparos szukcesszíve apródonként lefizeti a maga adóját, de másrészt azért is előnyös és fontos ez, mert hogy a nagyvállalatok, amelyeik a törvény alapján a könyvelés eredménye szerint adóznak, egyforma teherrel indulnának a versenyben azzal a kisiparossal egyetemben. De azért is fontos volna ez, mert az állam minden körülmények között biztosan előre megkapná az adót. Lehetnek ez ellen olyan kifogások és észrevételek, amelyek azt mondják: nem lehet, hogy ez már adó legyen, mert hiszen az az iparos, aki húsiparai foglalkozik, foglalkozhatik más cikkekkel is, amelyek után szintén kell adóznia, a részvénytársaság viszont a törvény alapján csak a mérlege után adózhatik, illetőleg ez után lehet megadóztatni, nem fizethet tehát adót ilyen alapon. Nekem az a szerény észrevételem, hogy a részvénytársaság kapjon egy adófizetésre felhasználható szelvényt, — • nem akarom mondani, hogy bolettát — amely számára értéket képvisel és amellyel a kivetés alapján adóját fizeti. Ha tehát többet vetnek ki, mint amennyi szelvénye van, akkor a különbözetet készpénzzel fizeti utána,, ami könnyebb, mintha egy vagy két esztendő után 200—300 pengőt vagy többet kell lefizetnie egyszerre, ami zavart okozna egész üzletmenetében, mert a forgótőkéjét kellene kivonnia az üzletéből, viszont felhasználhatja ezeket a szelvényeket adófizetésre. Ha azután neki a könyvelés szerint kevesebb adót kell fizetnie, mint amennyi itt összejöhet, nem baj, mert ez nem volt adó, hanem olyan megterhelése volt az üzletnek, amit mindenkinek, aki ilyen dolgokkal foglalkozik, viselnie kell. Es ez csak előnyére válik az államnak, mert az állam előre kapja meg azt, amit «setleg csak két-három esztendő múlva kaphatna meg, vagy talán a mai nehéz viszonyok között, amikor az adófizetők, sajnos, pusztulnak, esetleg egyáltalában nem kapna meg. így pedig, mondom, előre jut hozzá. Nem tudom elképzelni, hogy ennek keresztülvitele lehetetlen volna, mert egyes vidéki városokban már keresztül is vitték. Kérem a pénzügymise 1935. évi június hó 2h-én, hétfőn, niszter urat,, hogy ezeket az aktákat vetesse elő, hívjon meg bennünket, szakémhereket, tárgyalásra, hogy megbeszéljük a dolgot és adjon módot arra, hogy aki adót akar fizetni, ' azt addig fizethesse, amíg tényleg meg is tudja fizetni. Nagyon kérem a jelenlevő kereskedelemügyi miniszter urat arra,, hogy az iparügyi minisztérium létesítése alkalmából vegye munkába az olyan régóta, már 50 év óta sürgetett építőipari törvényt, mert ma már sem az építőiparosok, de a hatóságok sem ismerik ki magukat a sok rendelet között, amely ebben a ^ szakmában kitermelődött. Vannak olyan rendeletek, amelyek egyenesen ellentmondanak egymásnak és mára hatóságok sem tudják azt, hogy tulajdonképpen hogyan és miképpen intézkedjenek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nagyon kérem, — ez a vidéknek is kérelme — hogy a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága ezt vegye munkába; nem most,, hanem amikor az iparügyi minisztérium meglesz, mert abban van a reménye az iparosságnak, '• hogy akkor az ő érdekei jobban fognak istápoltatni és hogy azt, amit az érdekükben lehetséges lesz keresztülvinni, keresztül is viszik. Az iparosság bizalommal van a miniszter úr iránt és várja az intézkedéseket. Igen t. Felsőház! Rá kell mutatnom egy olyan kérdésre,, amellyel nap-nap után foglalkoznak Magyarországon, az idegenforgalom kérdésére, amely a Balaton nívójának az emelésével is kapcsolatos. Kétségtelen tény, hogy azok az országok tudták legjobban megállani helyüket, amelyekben idegenforgalom volt már közvetlenül a háború utáni időben is, mert az idegen akkor, amikor úton van, egyrészt könnyebben adja ki a pénzét,, másrészt idegen valutát hoz az országba és ezzel nagy hasznára válik a gazdasági életnek. Itt rá akarok mutatni Magyarországnak egy nagy kincsére, amely az egész nemzetnek kincse, ez Hévízfürdő. Hévízfürdő bámulatos hatással van az ember egészségére, ennélfogva azt nagyon sokan látogatják. Sajnos azonban, ennek a fürdőnek a fejlődését évek, mondhatnám évtizedek óta abszolúte nem mozdították elő. A magánvállalkozás Szentandrás község mellett, egy egész amerikai stílusban felépített városrészt alkotott, ahol megvan az elszállásolás lehetősége, de még az ott lévő épületek befogadóképessége sem elegendő arra, hogy ellássa azokat, akik Hévíz-fürdőt meglátogatják, így azután Keszthely is hozzájut ahhoz, hogy ott szállásolják el az embereket, s mivel onnan autobuszí'orgalom van Hévízre, autókon járnak onnan a vendégek Hévízre. Egy osztrák házaspárral beszélgettem a múlt héten. Én csak azért mentem Hévízre, hogy megnézzem, történt-e valami a múlt esztendő óta. Megállapítom, hogy nem történt semmi. Az, amit az Úristen megadott, megvan, abban a tekintetben azonban, amit a vállalkozónak kellene megadni, nincsen semmi intézkedés a Világon. Ez a házaspár, ezek az osztrák emberek azt mondották nekem: mi magyarok nem is tudjuk, mi az a Hévíz. Akkor tudnánk meg, hogy mi Hévíz, ha osztrák területen volna, akkor felkeresnék a magyarok; de mivel itt fekszik előttünk, a mi rendelkezésünkre és a mi közelünkben, nem ismerjük fel azt. Itt egyrészt arra kell rámutatnom, hogy a szezonban kabinok nincsenek, illetőleg vannak, de olyan kis mértékben, hogy nem tudják befogadni az embereket. Nem történik intézkedés