Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

156 Az országgyűlés felsőházának 11. üle Több dolgot is el akartam még mondani, de nem tudom, mert csak erre kaptam engedélyt. Különben az öt perc is letelik, tehát hozzá sem foghatok. Elnök: Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentése alapján az 1935/36. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Ezt megelőzőleg jelentem a t. Felsőháznak, hogy a földművelésügyi miniszter úr mai hivatalos vidéki elfoglaltsága folytán az 1935/36. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalására helyetteséül Marschall Ferenc államtitkár urat jelentette be. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Szólásra következik ifj. Mészáros István ő méltósága. ifj. Mészáros István: Nagyméltóságú Elnök Ür! Méltóságos Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy ,az 1935/36. évi költségvetésnél, mint a falu és az Országos Mezőgazdasági Kamara kiküldöttje, felszólalhassak, halbár, mint falusi ember, nem annyira a szónak, mint inkább a munkának vagyok embere. Van a magyar falusi embernek egy kijelentése, amely úgy szól, hogy: nem jó kapás, aki csahol, nem jó kaszás, aki dalol. A mai napon tehát ebben a felsőháziban az jutott osztályrészemül, hogy szólnom kell és el kell mondanom a magyar falu jaját-baját. (Halljuk! Halljuk!) Nem azért kell ezeket elmondanom, mintha talán a mostani kormánynak ellensége volnék s mitha a költségvetést nem akarnám megszavazni, de a magyar falu elvárhatja tőlem, hogy itt a felsőházban, elmondjam az Ő kívánságát és a legilletékesebb hely elé, a magyar kormányhoz juttassam azokat. (Halljuk! Halljuk!) Méltóságos Felsőházi A mezőgazdasági munkások, akik a mezőgazdasággal szoros kapcsolatban voltak és vannak mindig, ma a legszomorúbb helyzetben vannak, mert maga ia mezőgazdasági birtokosság is tengődik és elpusztul. Akkor, amikor a mezőgazdaság, hogy ügy mondjam, maga is mostohagyermeke az országnak, mostohagyermeknek^ lehet minősíteni a mezőgazdasági munkásságot is, mert a mezőgazdáknak nincs pénzük arra, hogy munkaalkalmat teremtsenek, illetőleg munkát adjanak a mezőgazdasági munkásságnak. A mezőgazdasági munkásság már 1930 óta tengődik. Már minden költségvetési vitánál elmondtam, hogy amikor az ipari munkásság segélyakciója megkezdődött,, akkor még a mezőgazdasági birtokosság abban a helyzetben volt, hogy tudta a mezőgazdasági munkásságot istápolni, de ahogyan romlott a mezőgazdaság helyzete, úgy romlott a mezőgazdasági munkásság helyzete is, úgyannyira, hogy a mezőgazdasági munkásságnak még annyi igénye se lehet, mint amennyi valaha volt, ha a mezőgazdasági munkássággal kapcsolatban igényről egyáltalán lehet beszélni,, hisz ma már ott tart, hogy egy jóllakásra szánt bablevese sincs. Már pedig kell hogy az a munkásréteg, amely a lövészárkokban küzdött és amely kaszával és kapával keresi meg keservesen a mindennapi kenyerét, itt a legfelsőbb helyen is, vagyis a. kormánynál is, megértést és méltánylást találjon. Méltóságos Felsőház! Arra kérem tehát a jelenlévő mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltóságát is, hogy a most közmunkákra fordítandó 15 milló f pengőnek legnagyobb részét ne anyagbeszerzésre, hanem inkább munkaalkalmak teremtésére adja, hogy így legalább a mezőgazdasági munkásoknak se 1935. évi június hó 2U-én, hétfőn. legyen télirevalójuk, mert szomorú az, hogy akkor, amikor az ország egyharmad részét jég verte el, egyharmad részét pedig aszály pusztítja, a mezőgazdasági munkásságnak megint nem lesz keresete és nem lesz betevő falatja, mint ahogy nem volt 1932-ben sem. Ma az a helyzet ugyanis, hogy a mezőgazdasági munkásság örül,, hogyha napi megélhetését biztosítani tudja és ha attól a gazdától, vagy kisgazdától, aki munkást hív, megkapja a napibérét, rögtön a malomba viszi és lisztet vagy gabonát vesz, hogy el ne fogyjon az a kis munkaereje is, ami még megvan. Ezen a helyzeten szerintem úgy lehetne segíteni, ha a kormány arra törekednék,, hogy a gazdaadósságok minél előbb rendeztessenek, mert a gazdaadósságok rendezésével szorosan összefügg a mezőgazdasági munkásság helyzete is. Ha a gazdák adósságaik tekintetében mindig csak injekciókat kapnak és a gazdaadósságok végleges megoldást nem nyernek, akkor a mezőgazdák sohase lesznek képesek belterjes gazdálkodást folytatni és nem nyújthatják ki segítő jobbjukat a mezőgazdasági munkásság felé. Látom, hogy a kormány törekszik megoldani a gazdaadósságokat, de tudom azt is, hogy ez nehéz probléma. Leghőbb vágyunk mégis az, hogy a gazdaadósságok rendezése véglegesen elintézést nyerjen, mert az a 87.000 birtokos,, aki védettség alatt áll, mind abban a helyzetben van, hogy a mezőgazdasági termények mostani alacsony ára mellett nem tudja magát teljesen rendbehozni. Minthogy pedig a mezőgazdasági birtokosság nagyon szoros viszonyban van a mezőgazdasági munkássággal, kötelességünk mind a kettőt istápolni és felkarolni, hogy mindkettőnek legyen meg a létjogosultsága, legyen meg a lehetősége arra, hogy a gazda ebben az országban igenis meg tudja tartani birtokát és munkásait. Látom azt, hogy a kormány nagyban foglalkozik a telepítéssel és a kormányelnök úr ő nagyméltóságának egyik programmpontja is a telepítés. En mint falun élő legkisebb ember csak azt mondhatom, hogy most, amikor még nincs rendezve a vagyonváltsági és a földbirtokreform által juttatott föld ára, talán kutbaugrás lenne a telepítést a mai nehéz viszonyok szerint azonnal keresztülvinni, (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés) mert újra egy csomó szegény és még szegényebb, még lerongyolódottabb munkást állítanának az elé a helyzet elé, hogy még egy falat kenyerük se legyen. Méltóztassék elgondolni, a telepítés nagyon szép, én is híve vagyok, de azt pénz nélkül megcsinálni nem lehet. Az a 10 millió pengő, amelyet a kormány erre a célra beállított, kicsiny öszszeg. Ha most az a cseléd, az a munkás kap 10 hold földet és a 10 hold föld árának kamatját nézi, és ha kap egy kiis házat, akkor állat, szekér, gazdasági felszerelés is kell neki, ha pedig a kormány ezeket nem tudja biztosítani, akkor bízvást mondhatom, hogy a jövő aratáskor betevő falatja sem lesz az illetőnek. (Ügy van!) Nagyon kérném tehát a kormányt, hogy meggondolva osinálja a telepítést, nehogy úgy legyen, mint a földbirtokreformnál, hogy utólag azt mondják: rosszul csinálták. Ez meggondolást és megfontolást igényel, mert ha nem jól sikerül, elpusztul vele az a szegény munkás is. Nem akarom untatni a felsőház igen tisztelt tagjait, csak röviden akarok átfutni mindazokon az érzéseken, amelyeket a falun tapasztalok és mint beszédem elején mondottam,