Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-8
Az országgyűlés felsőházának 8. ülése következtében annyira elszegényedett, hogy ott csak egyénileg lehet megválogatni, kik azok. akik eleget tehetnek és kik azok, akik elhanyagolják ezen a téren a társadalmi kötelességüket. Ugyanilyen feladat vár a társadalomra egy másik téren, amit a legnagyobb mértékben ajánlok a mélyen t. felsőház figyelmébe, tudniillik az ifjúság gondozása érdekében. Az ifjúságnak közéleti munkám azon szakában, amely fénykora volt ennek, nevezetesen tanárkoromban több mint 20 esztendőn keresztül barátja és megértő támogatója voltam. Sohasem képzeltem azonban, hogy meg fogom érni közvetlenül naplemente előtt azt a sok nehézséget, amelyet ma az ifjúság egy része kiáll. Mint a Református Egyetemes^ Konvent elnöke szereztem tapasztalatokat, érintkezésben állva azon ifjúsági egyesületekkel, amelyek nem a handabandázó, nem is politikai célokat szolgáló és — nem tudom, miféle — heves magatartást tanúsító, hanem a szorgalmasan, szerényen és csendben dolgozó fiatalság ügyeivel foglalkoznak. Meghatottan tapasztalom, hogy hány százan vannak, akik a villamosra szükséges néhány fillért, sem tudják napról-napra előteremteni, tehát az ingyenétkeztetés'he'z gyalog kell eljutniuk lakásukra. Hányan vannak, akik a város melletíi barakokból jönnek be az előadásokra; hányan vannak, akik azért, hogy nappal tanulhassanak, éjjeli munkát vállalnak. Sajnos, ezek közül többen már idegileg roppantak össze, alvásra és pihenésre is kell ebben a korban gondolni. Nagyon ajánlom ezt az igen t. közoktatásügyi miniszter úrnak is — akinek különben jóindulatai intézkedéseit néhány évvel ezelőtt tapasztaltam és akinek igen kiváló munkatársa Olay Ferenc miniszteri osztálytanácsos úr az állástalan diplomások elhelyezéséről több tanulmányt is tett közzé — figyelmébe, hogy megint elérkezett a végső ideje annak, hogy fog : lalkozzanak különösen ezeknek az ifjúsági egyesületeknek útján az egyénileg is jól kiválogatott, mindig kitűnő tanulóknak, mindig köteíességtudó munkás fiataloknak a megélhetési gondjaival. E részben a társadalom minden szervezetének, mely munkaalkalmat tud nyújtani, feltétlenül meg kell tennie a maga kötelességét. T. Felsőház! Popovies Sándor mélyen t. felsőházi tagtársunk, kinek emlékét kegyelettel gyászolom, egyik nagyon megható emlékbeszédét ezzel kezdte: »Valami misztikus, valami a csodával határos van ennek a nemzetnek a történetében«. Igaza volt a mi kedves és gyászolt barátunknak, mert az, hogy ezer esztendő annyi vérzivatara között ez a maroknyi nemzet megmaradhatott, és míg mellette nagy birodalmak szétomlottak, ez a nemzet a haladás és az újabb felvirágozás útjára jutott: ebben a Gondviselés munkáját kell látnunk. (Ügy van! Ügy van!) Minthogy azonban ehhez a munkához a ma élő nemzedéknek is közre kell hatni 3. kérve kérem a felsőház minden tagját és különösen a t. kormányt, hogy mindazokat a szociálpolitikai elgondolásokat, — amelyek közül egyet, a nyomortanyák ügyét, nem hozom elő újra, mert tavaly kizárólag azzal foglalkoztam — amelyeket mai töredékes vázlatban itt felsoroltam, méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni. Es méltóztassanak odahatni, hogy a takarékosság elvének szigorú alkalmazásával (Elénk helyeslés.) minden felesleges vagy mellőzhető kiadás, minden nem indokolt beruházás, minden fényűzés mellőztessék vagy csökkentessék (Elénk helyeslés.) és mindent fordítFELSŐHÁZI NAPLÓ I. 1985. évi június hó 19-én, szerdán. 91 sunk a széles néprétegek helyzetének, művelődési és gazdasági emelkedésének előmozdítására. (Helyeslés.) Mivel úgy vagyok meggyőződve, hogy azok a miniszter urak, akiket az előbb felsoroltam és akiknek tárcája körébe tartozik ezen intézkedések előkészítése, ilyen intézkedések megtételére hivatottak is és jószándékuk is megvan, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Láng Lajos felsőházi tag úr ő méltósága.i I Láng Lajos: Nagyméltóságú Elnök Ür! Méj lyen tisztelt Felsőház! A régi tanítvány nagy tiszteletével hallgattam Balogh Jenő felsőházi | tag úr ő nagyméltóságának felszólalását, amelynek végkonklúziójával nem, de okfejtésének minden részével teljes mértékben egyetértekMélyen tisztelt Felsőház! Amikor a költségvetési törvényjavaslat ellen szólásra jelent ] kezem, szükségesnek tartom annak előrebocsátását, hogy elsősorban nem budgetárius, nem pénzügypolitikai szempontok azok, amelyek rám nézve ennek a költségvetésnek elfogadását lehetetlenné teszik. Budgetárius szempontokból is vannak észrevételeim a költségvetéssel szemben. Aggályokat támasztok a költségvetés realitása, beruházó programmja, az üzemi költségvetés tekintetében s bár ezek az aggályaim nyomatékosak és számosak, mégis szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy nagyjában és egészében átgondoltnak, koncepciózusnak tartom azt a költségvetést, amelyet a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága elénk terjesztett, és meggyőzőnek tartom azt az indokolást is, amelyet a pénzügyminiszter úr a, költségvetéshez fűzött. Ha azokra a kritikákra gondolok, amelyek a képviselőházban a vita tengelyét képezték a pengő leértékelése, a fizetési és kereskedelmi mérleg mikénti alakítása, a külföldi és belföldi adósságok mikénti rendezése tekintetében, meg kell állapítanom, hogy ezeknek a kritikáknak nem volt átütő erejük, nem tudtak rést ütni a költségvetés koncepcióján, mert e kritikák nagyrészt nem voltak egyebek, mint a válasz tási kortézia alkalmával elhangzott jelszavak visszfényei és e kritikák igen sokszor belső ellentmondásban szenvedtek. Egyszerre nem lehet két lakodalomban táncolni, egyszerre nem í lehet hideget is, meleget is fújni, egyszerre í nem lehet inflációt is, deflációt is hirdetni, egyi szerre nem lehet azt mondani, hogy a költség; vetés túlméretezett és emiatt támadni a kor1 mányt és ugyanekkor azt panaszolni, hogy a beruházási Programm vérszegény, egyszerre nem lehet azt mondani, hogy a takarékosság hiányzik a költségvetésben s ugyanakkor követelni a szociális problémák erőteljesebb kielégítését. Egyszerre nem lehet a hitelezőt ne^ensrére állítani, a h ; telező ellen a keresztes hadjáratot hirdetni, a hitelezőt josros követelésétől mese fosztani akarni s usryanakkor usryanazt a hitelezőt újabb hitel nyújtására lelkesíteni. Igen t. Felsőház! Nekem az a meggyőződésem, hogy csak az a kritika lehet termékeny, amely objektív alapon nyugszik, amelyet nem pártpolitikai szempontok, nem osztályérdekek dirigálnak. Szerencséjére ennek a felsőháznalk, itt nincsenek párttagozatok, ebben a felsőházban nem érvényesül soha más kritika, mint az objektivitás, mint a nemzet egyetemes érdekeinek szolgálata. {Ügy van! Ügy van!) En is objektív kritikát szándékozom gyakorolni, 16
