Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-8

Az országgyűlés felsőházának 8. ülése régi időben császártól, királytól vagy fejedelemtől, hanem Ducetől, Führertől vagy pártvezértől jön is. Az a hitvallás* amelyet én teszek a totalitás mellett, nem erre vonatkozik. En hitet teszek a magyar Szent Korona teljessége mellett. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés.) A magyar Szent Koronában egyesült az ország, a nemzet és a király. Ez nem elmélet, hanem alkotmányfenntartó valóság. Nem szimbólum és nem misztikum, hanem élet, ezeresztendős magyar élet. (Ügy van! Ügy van!) Lehet, hogy idegenek vagy cinikusok nem tudják ezt a magyar Szent Korona elméletét megérteni, de aki magyar ember, az megérti, érzi és vallja. Ez a magyar Szent Korona elmélete tartotta fenn ezer esztendő vérzivatarai közt itt a Kárpátok és a Duna medencéjében ezt az országot. (Ügy van! Ügy van!) Ma a Szent Korona csonka. Az ország területének kétharmadrésze elveszett. A nemzetnek egy nagy része a határokon túl nem is tengődik, hanem pusztul, és hiányzik teljesen a Szent Korona harmadik tagj király. Lehet afelől vitatkozni, hogy vájjon ez a két dolog, revizió és restauráció, összefügg-e, vagy nem. Én állítom, hogy a Szent Korona elméletéből kifolyólag igenis a kettőnek a legszorosabb kapcsolata van, (Ügy van! Ügy van!) és ha ezt az elméletet \ alaki még nem is fogadná el, nézzen az életbe és akkor is láthatja, hogy a restauráció ellenségei majdnem számszerint ugyanazok, akik a revizió ellen is szövetkeztek. (Ügy van! Ügy van! — Gróf Széchenyi Aladár: Az egész kisantant!) Nagyon sajnálatosnak tartom tehát, hogy ez a restauráció kérdése az egyetlen, amelyben Benes és Jeftics urak, sajnos, sok teld ntetben egyetértenek a magyar kormány fejével. Nagyon jól tudom, hogy lehetnek viszonyok, lehetnek külpolitikai alakulatok, amelyek ennek a két kérdésnek teljesülését elodázzák, mert hiszen mindkettő — és ebben is hasonlatosak — nem egyedül tőlünk függ. Nem akarok vitatkozásba szállni abban a tekintetben, vájjon a revíziónak kormányprogrammá való tétele opportunus és politikus volt-el Belpolitikailag mindenesetre növelte a kormány népszerűségét, de tisztelettel kérdem, itt bent az országban kit kell meggyőzni a revizió szükségességéről. Hiszen ez ugyanaz, mintha én elmennék Rómába és a bíborosok kollégiumában akarnám a bíborosokat meggyőzni a katolikus vallás üdvös és helyes voltáról. Ebben az országban nyolc és félmillió ember között nincs egyetlenegy sem, aki a revizió szükségességétől ne lenne áthatva és aki, ha imádkozik, mindennap imájában is ne imádkoznék ezért. (Ügy van! Ügy van!) Ez az egyik oldala a dolognak. A másik oldala az, hogy méltóztassék átnézni a határokon, akinek ott hozzátartozója, vagy ismerőse van, tudja, hogy a kormánynak a revizió kérdésében való minden erősebb megnyilatkozása, — hiszen társadalmilag nem lehet abba beleykaszkodni, hooryha akármennyire hangoztatják is a reviziót — a legerősebb retorzióval iár a határokon túl és a mi véreink börtönnel, üldöztetéssel, száműzetéssel, kenyerük elvonásával fizetnek sokszor minden ilyen megnyilatkozásért. (Ügy van! Üay van!) De vitatható az is, hogy vájjon külpolitikailag nem ártott-e, mert még erősebben összekovácsolta a kisantantot. A kisantant köré megerősítő pántként, török barátságunk nagyobb dicsőségére odaállította a Balkán-blokkot és most az utóbbi időben ezt még alátámasztotta a 120 milliós szovjettel, 1935. évi június hó 19-én, szerdán. 87 amely szintén teljes határozottsággal a revizióellenesek táborába ment át. T. Felsőház! A miniszterelnök úr a múltkor kint volt Esztergomban. Ott — amit értek, mert minden magyar emberrel, minden a multat és tradiciót tisztelő emberrel ugyanez történnék — megihlette Őt az árpádkori palota, amelyet Esztergomban látott. Azután nemzetikirályról beszélt, az Emese véréből származó uralkodóról, aki a magyar fajtát vezesse dicsőségre. Azzal, amit a nemzeti királyról mondott, egyetértek. Ami az Emese vérét illeti, tegnap Hóman miniszter úr, nem is úgy, pint miniszter, hanem mint nagy történettudós, a képviselőházban kifejtette, — amit mi egynéhányan már régebben tudunk — hogy az a felírás, hogy csak Emese véréből származó uralkodó lehet igazságos, tulajdonképpen Mátyás király ellen szólt és az akkori legitimizmust képviselte, mert Mátyás király ereiben nem volt Emese vére, ő az egyetlen uralkodó eddig, akiben ez a vér nem volt meg, ^mert még Zápolya Jánosban is megvolt anyai ágon. Amit a fajtáról, vagy a fajról mondott a miniszterelnök úr, azt sajnálattal nem fogadhatom el. A magyar nemzet 8CW esztendeig egyáltalában nem ismerte a fajelméletet. Ma ismerjük, de, nagyon kevés kivétellel, ma sem ismerjük el. A honfoglaló magyarok nem voltak tiszta törzs. Nyelvük finn-ugor volt, de a vérük szaturálva volt török vérrel. Ez kitűnik abból | is, hogy az egész finn-ugor családban az egyetI len a magyar, amely harcias, a többi mind a legbékésebb pásztornép, az egyetlen a magyar, amely ilyen kalandos utazásba és honfoglalásba fogott, mint ő- De még ezeken a magyar, de kevert törzseken kívül is a magyarokkal együtt jöttek be a besenyők, a kabarok, a bolgárok, amelyek rokontörzsek voltak, de nem azonosak. A 800 esztendőn keresztül itt sohasem beszéltünk a magyar faj uralmáról. Nem szégyen az, hogy mi nem vagyunk tiszta faj. Ezt csak a rassz-theoria mondja, mert az angol legalább is olyan keverék nép, mint álmagyar (Úgy van! Ügy van!) és az angol király ereiben tulajdonképpen talán még annyi angol vér sincs, mint a Habsburgokéban magyar. Mi igenis, nem a magyar faj királyát akarjuk, mi a magyar nemzet királyát akarjuk. (Élénk helyeslés.) A nemzet fogalma nem zárja ki a fajiságot, a magyar nemzetnek ezer esztendő óta faj-, nyelv- és valláskülönbség nélkül mindenkor egyenlőjogú és egyenlőrangú tagja volt ennek az országnak minden hűséges polgára. (Elénk helyeslés és taps.) Igen t. Felsőház! Én nem voltam Esztergomban, ha időm engedi, mindenesetre ki fogok menni és azt hiszem, hogy engem a múlt varázsa éppúgy megfog, mint a miniszterelnök urat, de ha Budapesten vagyok és idejövök a felsőházba, akkor mindig látom velem szemközt a királyi palotát és a királyi palota legmagasabb kupoláján a magyar Szent Korona mását. A Szent Korona eredetije^ az igazi, ma egy vasládában lepántolva, lepecsételve ott van a királyi palota páncélszobájában. Alszik ez a Szent Korona, Csipkerózsa álmát alussza, de én azt hiszem, hogy ha ez az alvás sokáig is tart, egyszer csak mégis vége szakad, leveszik azokat a pántokat, letörik a pecséteket s az arra hivatottak az alkotmány és törvény szerint a király fejére fogják a Szent Koronát helyezni. És akkor az Ige testté lesz, a Szent Koronában egyesül a csonkítatlan ország, a nemzet és a király. A jó Isten adja, hogy megérhessük. (Élénk