Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-8

Az országgyűlés felsőházának 8. ülése régi időben császártól, királytól vagy fejede­lemtől, hanem Ducetől, Führertől vagy párt­vezértől jön is. Az a hitvallás* amelyet én te­szek a totalitás mellett, nem erre vonatkozik. En hitet teszek a magyar Szent Korona teljes­sége mellett. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés.) A magyar Szent Koronában egyesült az ország, a nemzet és a király. Ez nem elmélet, hanem alkotmányfenntartó valóság. Nem szimbólum és nem misztikum, hanem élet, ezeresztendős magyar élet. (Ügy van! Ügy van!) Lehet, hogy idegenek vagy cinikusok nem tudják ezt a ma­gyar Szent Korona elméletét megérteni, de aki magyar ember, az megérti, érzi és vallja. Ez a magyar Szent Korona elmélete tartotta fenn ezer esztendő vérzivatarai közt itt a Kárpátok és a Duna medencéjében ezt az országot. (Ügy van! Ügy van!) Ma a Szent Korona csonka. Az ország terü­letének kétharmadrésze elveszett. A nemzetnek egy nagy része a határokon túl nem is tengő­dik, hanem pusztul, és hiányzik teljesen a Szent Korona harmadik tagj király. Lehet afelől vitatkozni, hogy vájjon ez a két dolog, revizió és restauráció, összefügg-e, vagy nem. Én állí­tom, hogy a Szent Korona elméletéből kifolyólag igenis a kettőnek a legszorosabb kapcsolata van, (Ügy van! Ügy van!) és ha ezt az elméletet \ alaki még nem is fogadná el, nézzen az életbe és akkor is láthatja, hogy a restauráció ellen­ségei majdnem számszerint ugyanazok, akik a revizió ellen is szövetkeztek. (Ügy van! Ügy van! — Gróf Széchenyi Aladár: Az egész kis­antant!) Nagyon sajnálatosnak tartom tehát, hogy ez a restauráció kérdése az egyetlen, amelyben Benes és Jeftics urak, sajnos, sok te­ld ntetben egyetértenek a magyar kormány fejé­vel. Nagyon jól tudom, hogy lehetnek viszo­nyok, lehetnek külpolitikai alakulatok, ame­lyek ennek a két kérdésnek teljesülését elodáz­zák, mert hiszen mindkettő — és ebben is hason­latosak — nem egyedül tőlünk függ. Nem akarok vitatkozásba szállni abban a tekintetben, vájjon a revíziónak kormány­programmá való tétele opportunus és politikus volt-el Belpolitikailag mindenesetre növelte a kormány népszerűségét, de tisztelettel kérdem, itt bent az országban kit kell meggyőzni a re­vizió szükségességéről. Hiszen ez ugyanaz, mintha én elmennék Rómába és a bíborosok kollégiumában akarnám a bíborosokat meg­győzni a katolikus vallás üdvös és helyes vol­táról. Ebben az országban nyolc és félmillió ember között nincs egyetlenegy sem, aki a revi­zió szükségességétől ne lenne áthatva és aki, ha imádkozik, mindennap imájában is ne imád­koznék ezért. (Ügy van! Ügy van!) Ez az egyik oldala a dolognak. A másik ol­dala az, hogy méltóztassék átnézni a határo­kon, akinek ott hozzátartozója, vagy ismerőse van, tudja, hogy a kormánynak a revizió kér­désében való minden erősebb megnyilatkozása, — hiszen társadalmilag nem lehet abba bele­ykaszkodni, hooryha akármennyire hangoztat­ják is a reviziót — a legerősebb retorzióval iár a határokon túl és a mi véreink börtönnel, üldöz­tetéssel, száműzetéssel, kenyerük elvonásával fizetnek sokszor minden ilyen megnyilatko­zásért. (Ügy van! Üay van!) De vitatható az is, hogy vájjon külpolitikailag nem ártott-e, mert még erősebben összekovácsolta a kisantantot. A kisantant köré megerősítő pántként, török ba­rátságunk nagyobb dicsőségére odaállította a Balkán-blokkot és most az utóbbi időben ezt még alátámasztotta a 120 milliós szovjettel, 1935. évi június hó 19-én, szerdán. 87 amely szintén teljes határozottsággal a revizió­ellenesek táborába ment át. T. Felsőház! A miniszterelnök úr a múlt­kor kint volt Esztergomban. Ott — amit értek, mert minden magyar emberrel, minden a mul­tat és tradiciót tisztelő emberrel ugyanez tör­ténnék — megihlette Őt az árpádkori palota, amelyet Esztergomban látott. Azután nemzeti­királyról beszélt, az Emese véréből származó uralkodóról, aki a magyar fajtát vezesse dicső­ségre. Azzal, amit a nemzeti királyról mon­dott, egyetértek. Ami az Emese vérét illeti, tegnap Hóman miniszter úr, nem is úgy, pint miniszter, hanem mint nagy történettudós, a képviselőházban kifejtette, — amit mi egyné­hányan már régebben tudunk — hogy az a felírás, hogy csak Emese véréből származó uralkodó lehet igazságos, tulajdonképpen Má­tyás király ellen szólt és az akkori legitimiz­must képviselte, mert Mátyás király ereiben nem volt Emese vére, ő az egyetlen uralkodó eddig, akiben ez a vér nem volt meg, ^mert még Zápolya Jánosban is megvolt anyai ágon. Amit a fajtáról, vagy a fajról mondott a miniszterelnök úr, azt sajnálattal nem fogad­hatom el. A magyar nemzet 8CW esztendeig egy­általában nem ismerte a fajelméletet. Ma ismer­jük, de, nagyon kevés kivétellel, ma sem ismer­jük el. A honfoglaló magyarok nem voltak tiszta törzs. Nyelvük finn-ugor volt, de a vérük szaturálva volt török vérrel. Ez kitűnik abból | is, hogy az egész finn-ugor családban az egyet­I len a magyar, amely harcias, a többi mind a legbékésebb pásztornép, az egyetlen a magyar, amely ilyen kalandos utazásba és honfogla­lásba fogott, mint ő- De még ezeken a magyar, de kevert törzseken kívül is a magyarokkal együtt jöttek be a besenyők, a kabarok, a bol­gárok, amelyek rokontörzsek voltak, de nem azonosak. A 800 esztendőn keresztül itt sohasem beszéltünk a magyar faj uralmáról. Nem szé­gyen az, hogy mi nem vagyunk tiszta faj. Ezt csak a rassz-theoria mondja, mert az angol legalább is olyan keverék nép, mint álmagyar (Úgy van! Ügy van!) és az angol király erei­ben tulajdonképpen talán még annyi angol vér sincs, mint a Habsburgokéban magyar. Mi igenis, nem a magyar faj királyát akar­juk, mi a magyar nemzet királyát akarjuk. (Élénk helyeslés.) A nemzet fogalma nem zárja ki a fajiságot, a magyar nemzetnek ezer esz­tendő óta faj-, nyelv- és valláskülönbség nél­kül mindenkor egyenlőjogú és egyenlőrangú tagja volt ennek az országnak minden hűséges polgára. (Elénk helyeslés és taps.) Igen t. Felsőház! Én nem voltam Eszter­gomban, ha időm engedi, mindenesetre ki fo­gok menni és azt hiszem, hogy engem a múlt varázsa éppúgy megfog, mint a miniszterelnök urat, de ha Budapesten vagyok és idejövök a felsőházba, akkor mindig látom velem szem­közt a királyi palotát és a királyi palota leg­magasabb kupoláján a magyar Szent Korona mását. A Szent Korona eredetije^ az igazi, ma egy vasládában lepántolva, lepecsételve ott van a királyi palota páncélszobájában. Alszik ez a Szent Korona, Csipkerózsa álmát alussza, de én azt hiszem, hogy ha ez az alvás sokáig is tart, egyszer csak mégis vége szakad, leveszik azo­kat a pántokat, letörik a pecséteket s az arra hivatottak az alkotmány és törvény szerint a ki­rály fejére fogják a Szent Koronát helyezni. És akkor az Ige testté lesz, a Szent Koronában egyesül a csonkítatlan ország, a nemzet és a ki­rály. A jó Isten adja, hogy megérhessük. (Élénk

Next

/
Oldalképek
Tartalom