Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-51

82 Az országgyűlés felsőházának 51. ülése plénumban is visszhangja lesz, mert az előttem szólott igen t. tag-társam és barátom, a Budapesti Ügyvédi Kamara illusztris elnöke, tényleg szóbahozta éspedig, nézetem szerint, elég erős birálat és kifejezések kíséretében, a községi jegyzői magánmunkálatok kérdését. Ha t. barátom, elsősorban az ügyvéd szemével nézi a .kérdést és az igazságszolgáltatás szempontjából isziólt ahhoz hozzá, akkor legyen szabad nekem, mint közigazgatási embernek (Halljuk! Halljuk!) elsősorban a közigazgatás szempontjából, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) tehát nem az ügyvédek, vagy ,a jegyzők ezreinek, hanem a falusi lakosság millióinak szempontjából foglalkoznom a kérdéssel. (Élénk helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Amint bölcsen méltóztatnak ;tudni, a magyar (községi jegyzői intézmény egészen speciális magyar intézmény, amelynek sehol a világon nincs párja, (Ügy van! Ügy van!) A községi jegyzői állástól elválaszthatatlan az, hogy a jegyző necsak a közigazgatásnak — úgy .az állami, mint az. önkormányzati közigazgatásnak — utolsó láncszeme, nemcsak a község lakosságának szellemi vezetője, hanem egyúttal a falu népének jó- és balsorsában osztályos társa, (Ügy van! Ügy van!) vezető jóbarátja legyen. (Ügy van! Ügy van!) Ehhez tartozik a magánmunkálati ügykör is, amely azt jelenti, hogy a falusi jegyző a lakosság jogi kérdéseiben isi — megjegyzem, elsősorban igenis apró-cseprő jogi kérdésekről van itt szó — a falu népének mindig r rendelkezésére álló, megbízható és olcsó tanácsiadója legyen. (Igás! ügy van!) A magánmunkálati jogkör egészen legális. Ezt nem vonja kétségbe Pap József igen t. barátom sem, nem is vonhatja kétségbe, mert a jegyzői magánmunkálatot a törvények, miniszteri rendeleteik és törvényhatósági statútumok egész sorozata, sőt még felsőbíróiságiaink elvi határozatai is szentesítették, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) úgyhogy, merem állítani,, a községi jegyzőnek ez a saazados gyakorlaton alapuló magánmunkálkodása nemcsak neki, de egyúttal a községi lakosságnak is szerzett joga. (Ügy van! Ügy van!) A jegyzői magánmunkálatok egy része, meggyőződésem szerint olyan, hogy azt más, mint^ községi jegyző egyáltalában nem is

1 tudná elvégezni. (Ügy van! Ügy van!

r — Gróf Majláth György: Jobban megcsinálja, mint az ügyvéd!) Csak a községi jegyzői, aki együtt él a falu népével, az ismeri annak életviszonyait, mentalitását, lelkületét. Teljes lojalitással és\ készségesen kon ced álom, hogy^ a magánmunikálatok másik része olyan természetű, hogy azt más is el tudja látni, sőt még azt is elismerem, hogy az a jogászi-ügyvéd, vagy jogász-közjegyző egyes munkákiat jobban, szabatosabban tud ellátni, mint a csak félig jogtudós községi jegyző. De amellett a szempont mellett, hogy egyes magánmunkálatokat ki tud jobban, szabatosabban ellátni: a jegyző-e, vagy az ügyvéd, azt a másik szempontot sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ki tudja ezeket jobban elvégezni a falu lakossága érdekében? (Ügy van! Ügy van! — Gróf Széchenyi ' Aladár: A helyi viszonyok figyelembevételével ! ) Egészen röviden kívánok, részben reflektálva ezzel Pap József t. tagtársam felszólalására is, megemlékezni azokról a legfőbb kifogásokról, amelyek a jegyzői magánmunkálatok ellen felhangzanak. Bár a perenkívüli ügykör elvileg ügyvédi és közjegyzői hivatás; 193Jf. évi február hó 15-én, csütörtökön. mégis ennek ellenére, különösen a telekkönyvi ügyekben, ennek a működési körnek nagy részét, talán 80—90%-át a falusi jegyzők látják el, mondatik, hogy monopolizálják a telekkönyvi ügykört. Tényleg úgy van, hogy a telekkönyvi beadványok tekintélyes részét a községi jegyzők készítik, de nem azért, mert monopolizálnák ezt az ügykört, hanem azért, mert a falusi lakosság bizalma feléjük fordul. Megjegyzem, hogy éppen ezekben a telekkönyvi ügyekben, amelyekről t. barátom azt mondotta, hogy nem lesz addig jó telekkönyv, amíg a községi jegyzők a telekkönyvi munkálatoktól el nem tiltatnak: éppen megfordítva, úgy áll a dolog, hogy akár megtörtént, akár nem történt meg a telekkönyvi betétszerkesztés, különös tekintettel arra a tömérdek apró-cseprő parcellára, — hiszen mindenki tudja, aki a falu népével érintkezik, hogy a parcellák a legkülönbözőbb dűlőkben feküsznek, amiknek néha még hivatalos elnevezése sincs — ha ilyenekre vonatkozó telekkönyvi ügyről van szó, azt a jegyző tudja a legjobban. (Ügy van Ügy van!) így megesnék az a — hogy úgymondjam — groteszk dolog, hogy ha a falusi lakosság egy budapesti vagy egy városi ügyvédet bízna meg a telekkönyvi-üggyel, az elsősorban a községi jegyzőhöz fordulna felvilágosításért. (Ügy van! Ügy van!) Különben is legyünk egészen őszinték. A falusi lakosság apró-cseprő jogügyeinek túlnyomó része nem bírja meg az^ ügyvédi és közjegyzői kényszert, az azzal járó költségeket, (Ügy van! Ügy van!) hiszen a falusi embernek az ügyvédhez való beutazása, lehet, hogy többe kerül, mint amennyit a jegyzői magánmunkálatért fizet. A jegyzői tarifa köztudomás szerint igen alacsony. T. barátom hivatkozott arra, hogy a jegyzők 20-000 pengős értékű ügyletekkel is foglalkoznak. Ezzel szemben azt jegyzem meg, hogy a jegyzői díjszabási skála oly alacsony, hogy az 5000 pengő értékűnél alacsonyabb magánmunkálat díja — nemcsak telekkönyvi ügyeknél, de általában — 16 pengő, 10.000 pengő érték alatt 20 pengő, 20.000 pengő érték alatt 30 pengő, amely összegért a városban lakó ügyvéd vagy közjegyző képtelen azt a munkát — kész kiadásait is beszámítva — teljesíteni. De ha olcsó is a díjszabás, — mondatik — olcsó húsnak híg a leve; mondatik, hogy olcsó ugyan a jegyzői munka, de nem jó, mert a feleknek igen sok joghátrányt okoz, (Szőke Gyula: Ügy van!) a bíróságokat, — úgy az alsó-. mint a felsőfokú bíróságokat — igen sokszor bosszantja és nehéz feladatok elé állítja- Elismerem, hogy a jegyzők munkája között selejtes munka is akad; de ezzel szemben azt állítom és azt hiszem, egészen indokoltan, hogy az átlagjegyző magánmunkálata sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint az ő hivatalos munkálkodása. Ha tehát a jegyzőt a magánmunkálatoktól egészen el akarnók tiltani, éppúgy el kellene tiltani más hivatalos munkásságtól is. Miért? Csak egy dologra utalok, sokkal fontosabb és sokkal több jogi tudást igénylő ügyeket intéz lépten-nyomon a községi jegyző, mint az apró-cseprő magánmunkálat. Ha eltiltják a magánmunkálattól, elsősorban el kellene tiltani az anyakönyv vezetéstől. (Ügy van! Úgy van!) Mert különösen a házasságkötésnél, — ebben bizonyára igazat adnak igen t. ügyvéd és közjegyző barátaim is — amelynél a faluhelyen a községi jegyzőnek kell se-