Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-51
Az országgyűlés felsőházának 51. ülése azokról a munkaterületekről, ahol jogról, jog érvényesítéséről és jogi képviseletről van szó, azokról a munkaterületekről, amelyek a polgárok vagyoni érdekeit, családi körülményeit nagyon, de nagyon közelről és mélyen érdeklik. A törvényjavaslat másik intézkedése pedig az — és ennek leginkább kifejezést ad az indokolás — hogy a nagyközönséghez fordul és fel akarja világosítani a nagyközönséget, a jogkereső közönségnek tudomására akarja hozni azt, hogy milyen veszélyekkel van egybekapcsolva az, ha jogi ügyeinek elintézésénél nem fordul szakemberekhez, akik erkölcsi magaslaton állnak és fegyelmi felelősség .mellett dolgosnak, hanem teljesen felelőtlen elemek munkáját veszik igényibe. így felfogva a törvényjavaslatot, meg kell állapítanomi, hogy ez a törvényjavaslat elsősorban a nagyközönség érdekeit van hivatva szolgálni, ez a törvényjavaslat közérdekből hozatott, mert a t. igazságügyi kormányzat belátta azt, hogy milyen nagy veszélyek rejlenek abban a jogi forgalombiztonsága szempontjából!, ha jogi .munkálatokat végeznek olyan egyének, akik nem (megbízhatók, akik nem bírnak kellő jogi ismeretekkel és nem állanak ellenőrzés és fegyelmi felügyelet alatt. Ez a zugirászatról szóló törvényjavaslat a mi Corpus Jurisunkiban nem az első Ilyen törvény lesz. Már az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 : XXXIV. te. tartalmazott tiltó rendelkezéseket a zugirásiziat ellen, továbbá az 1912 : LIV. te. ki szélesb hitette ezt a talajt és szigorúbb szankciókat állított fel, mert belátta. hogy .a zugirászattal szemlben erélyesebben kell állást foglalni. Az 1912. óta lefolyt 20 év alatt sok minden történt. Ezen szomorú évek alatt folyt le a világháború, amely ránk nézve kedvezőtlenül végződött, ebiben az időszakban zajtlottak le a forradalmak, az ellenforradalmak, meghozták a trianoni békédiktátumot, ebben az időszakban ütötte fel a fejét a világgazdasági krízis, ebben az időszakban mutatkozik oly mértékben, imint azelőtt soha, a munkanélküliség réme, nem csoda tehát, hogy ilyen viszonyok közepette a zugirásizat rettenetes módon elfajult, és hogy az igazságügyi kormányzat szükségét látta annak, hogy most egy új törvényjavaslattal lépjen az országgyűlés elé. A kontármunka mindig árt. Nem csak az üg-yvédek panaszkodnak a zugirászok ellen. (Ügy van!) Az orvosi kar állandó küzdelmet folytat a kuruzslókkal szemben. Az iparosok a k'-"!tárok ellen foglalnak állást és a legutóbbi időben nagyon megszívlelendő cikkeket olvastunk az újságokban, amelyek szerint művészi körökben is felütötte fejét az a gondolat, hogy az oda nem való. avatatlan elemeket a művészet teréről el kell távolítani. A zugirászat jogi téren árt elsősorban az ügyfeleknek, mert olyan károkat okoz, amelyeket csakis nagyon hosszadalmas és költséges perekkel lehet javítani, ha egyáltalán javíthatók, mert igen sokszor »Quod ab initio vitiosum est, non potest tractu temporis reconvalestoere«. A zugirászat árt ezenkívül a bíróságóknak és hatóságoknak, hiszen azt nem kell bővebben magyarázni, hogy a bíró előtt,a hatóság előtt laa eljárás sokkal egyszerűbb és alaposabb, ha ahhoz értő közegek szakszerűen végzik a' képviseletet, mintha kontárok jelennek meg, akiknek nem az a céljuk, hogy tisztázza a helyzetet, ellenkezőleg, össze akarják zavarni és bonyolítani a felek közt levő jogviszonyt, hogy annál inkább és annál biztosabban lehes193U. évi február hó 15-én, csütörtökön. 79 sen (halászni a zavarosbán. A zugirászat árt ezenkívül az állam presztízsének, mert az állam presztízsétől megkövetélhetik a bírák, a tisztviselők, hogy ők vagy a felekkel magukkal tárgyaljanak, vagy pedig legitim képviselőikkel, és hogy az illegitim képviselet teljes módon kizárassék. A zugirászat igen nagy mértékben árt továbbá az ügyvédségnek, mert az ügyvédi keresetnek nagyrészét elveszi, ami mindig fájt a karnak, de kiváltképpen a mai nagyon nehéz gazdaságig viszonyok között a kar fennállását, létfeltételét erősen támadja meg. Ügyvédi körökben régen felhangzott az az óhaj, hogy javítani kell a izugirászatra vonatkozó szabályokat, mégpedig a szigorítási jegyében, az ügyvédi kár örömmel fogadja tehát az igazságügyi kormányzatnak ezt a törvényjavaslatát, mert az.í látja, hogy ez az első lépés, amelyet az igazságügyi kormányzat meg akar tenni az ügyvédi kar exisztenciájának, gazdasági állapotának talpraállítása kérdésében. Az igazságúgyminisater úr ő exeelleneiája. pár héttel ezelőtt nagy ankétot tartott a bírói és ügyvédi kar bevonásával, amelyen nagyon részletesen letárgyalta, hogy melyek azok a kívánságok, amelyek a közérdek szempontjából, de egyúttal ügyvédi szempontból m mentől előbb megvalósítandók, mind a nagyközönség, mind pedig az ügyvédek érdekében. Az igazságügymini sízte r úr kormánynyilatkozataiból tudjuk, hogy ő tisztában van azzal, hogy milyen katasztrofális helyzetbe jutott önhibáján kívül a ma gyár ügyvédség. NVilatkozataibol tudjuk azt is. hogy ő akar segíteni az üarvvéd«égen. Én erről a helyről is. mély tisztelettel kérem őt a kamarák és az ügyvédség nevében, hogy folytassa ez irányban munkálkodását, mert ezáltal az igazságszolgáltatásnak és a közéletnek nagy hasznot hoz. Ha összehasonlítom az 1874. évi törvény tiltó rendelkezéseit, akkor azt látom, hogy nagy különbség volt e két törvény között, mert az 1874. évi törvény a zugirászt csak attól tiltotta el, hogy a bíróságok és a hatóságok előtt ügyfeleket képviseljen; beadványokat, okiratokat lelhetett készítenie ezen törvény szerint a zugirásznak. Az 1912. évi törvény már továbbment, mert eltiltotta a zugírót a beadványok elkészítésétől is, ez azonban nem bizonyult elégségesnek és azért a mostani törvényjavaslat, amely elvileg elfogadja azt az alapot, amelyen az 1874. évi és az 1912. évi törvényi állott, a tovább fejlesztés irányában intézkedik és megtiltja azt is, hogy okiratokat szabadjon a zugirásznak készíteni, vagyis a törvényiavaslatnak nagyon helyesen az az elgondolása, hogy nem kell megvárni azt, amíg a bajok valósággal előállnak, amíg a szerencsétlenség beüt, hanem preventív intézkedésekkel ímeg kell előzni azt, hogy ne legyenek ilyen kétségbeesett perek, amelyeken anátr segíteni sem lehet, s amelyekkel elárasztják a bíróságokat azért, mert az okirat, amiből a per ered, homályos, hézagos, ellentétben áll az anyagi törvények rendelkezésével és nem tartja meg azokat a külső formákat, amelyeket a perjogpk és az alaki törvények előírnak. A törvényjavaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy ma inkább van szükség, hogy az okiratok szerkesztésétől eltiltassanak az avatatlan, oda nem való elemek, mint máskor. Hiszen ma annyi törvénnyel, rendelettel, végrehajtási utasítással állunk szemben, hogy ezeken valóban a szakemberek is nehezen tudnak eligazodni. Ma, amikor itt vannak a devizarendelkezések, itt