Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-50
58 Az országgyűlés felsőházának 50. ülése ban, az a része, amely, úgy-ahogy, mégis csak megőrizte a függetlenségét és amely hazafias kötelességét mindenkor^ híven teljesítette. Ennek az értékes tisztviselői társadalomnak, ennek az osztálynak érdekeit szolgálni, azt megerősíteni, megvédelmezni, szerény nézetem szerint az államnak is elsőrendű kötelessége, annál is inkább, mert az állam a maga politikai hatalmát tartósan csakis egy gerinces, jellemes, felfelé és lefelé egyaránt független, törvénytudó és törvénytisztelő tisztviselőtársadaloinmal tarthatja fenn. {Ügy van! Ügy van/) Miután megítélésem szerint a szóbanforgó törvényjavaslat ezt a célt nem fogja szolgálni, sőt ellenkezőleg, azt a nyugtalanságot, amely a tisztviselői társadalomban jelenleg érezhető, még csak fokozni fogja, amikor őket szerzett jogaikban is megrövidíti, amikor őket bizonytalanságnak, a mindenkori kormánytól való abszolút függésnek állapotába helyezi és ezáltal a bennük élő, sajnos, konstatálható elkedvetlenedést és elkeseredést még csak fokozni fogja, ennélfogva nem tudom összeegyeztetni lelkiismeretemmel azt a felelősséget, amelyet magamra vállalnék, ha ezt a törvényjavaslatot megszavaznám, éppen azért a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés, éljenzés és taps a középen.) Elnök: Szólásra következik Pap József o méltósága. Pap József: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen ^ t. Felsőház! „Előttem szólott t. felsőházi tag úr, Bezerédj ő méltósága egész életét a közigazgatásnak szentelte, ismeri a közigazgatás minden csínját-bínját, a közigazgatás terén igen tiszteletreméltó, sőt merem mondani, dicső múltra tekint vissza, ezért nagyon nagy figyelemmel kísértem, hogy milyen okokat tuti felhozni arra vonatkozólag, hogy ez a törvényjavaslat törvényerőre ne emelkedjék. Mindjárt kezdetben kijelentem azt, hogy az ő ervei és indokai engem nem győztek meg. Belátom, hogy ez a törvényjavaslat hetek és hónapok óta a közérdeklődés középpontjában áll, értem, hogy ezt a törvényjavaslatot sokan erősen megtámadták és kritizálták, de ennek, a törvényjavaslatnak sorsa csakis olyan, mint minden más törvényjavaslaté, ahol a közérdek szemben áll a magánérdekkel. En pedig úgy fogom fel ezt a törvényjavaslatot, hogy itt a közérdek dominál a az én hitem és nézetem szerint, ha összeütközik a közérdek és a magánérdek, akkor mindig a magánérdeknek kell deferálnia. Ha objektíve vizsgáljuk ezt a törvényjavaslatot^ meg kell állapítanunk azt, hogy ennek első és fő célja iá takarékossági szempontokkal való számolás. Ennek a törvényjavaslatnak gyökérszálai mélyen lenyúlnak a takarékosság talajába. Egy kormánynak 'mindig takarékoskodnia kell; ez egy alapprincipium, de kétszeresen, sőt ezerszeresen 'kötelessége takarékoskodnia a kormánynak akkor, ha olyan nagyon súlyos gazdasági viszonyok közepette vagyunk, mint most, amikor a gazdasági depresszió nagyon erősen érinti az államháztartás budgetjét. Az előttem szólott t. szónokok rámutattak arra, hogy az 1931. évi XXVI. törvénycikk, amely arra van hivatva, hogy rendet teremtsem a gazdasági és hiteléletben az államháztartás egyen súlyának szempontjából, utasította a kormányt arra, hogy ezt a törvényjavaslatot nyújtsa be. Tudtuk tehát, hogy ez a törvényjavaslat jön, tudták a köztisztviselők is, hogy ez a törvényjavaslat jön és hogy ennek a törvényjavaslatnak az lesz az eredménye, hogy a 1933. évi december hó 28-án, csütörtökön. myugdíjterhek csökkenni fognak, mert szükséges, hogy kellő módon lecsökkentessenek. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) ( Aki kezébe veszi az államháztartás számadásait, az megállapíthatja azt, hogy sehol a világon nincsen annyi köztisztviselő, mint Magyarországon, s megállapíthatja azt, hogy a köztisztviselők fizetése és nyugdíja az államháztartás bevételeiinek igen lényeges részét abszorbeálja. Aki ismeri a mai viszonyokat, annak tisztában kell lennie azzal, hogy ezek az állapotok nem maradhatnak továbbra is így, hanem itt segítséget kell hozni. Segítség csak kétféleképpen (hozható : vagy fokozzuk a bevételeket, vagy pedig csökkentjük a kiadásokat. A bevételek fokozására már egyáltalában nem lehet számítani, hiszen olyan magas adóteher nyugszik minden egyes ember vállán, 'hogy ennek emelését a magyar társadalom és a társadalom fizetőképessége egyáltalában nem bírja el. Rá kell tehát térni a második útra, a kiadások csökkentésére. Hia nem is kapott volna utasítást a kormány arra, hogy ezt a törvényjavaslatot hozza ide, akkor is kötelessége lett volna ezt a törvényjavaslatot előkészíteni, kötelessége lett volna azért, mert budgetárius okok ezt szükségessé teszik és követelik. Most csak arról lehet szó, hogy ez a törvényjavaslat hogyan van felépítve, hogyan van kidolgozva, és vizsgálnunk kell azt, vájjon ez a törvényjavaslat az igazságosság, méltányosság és a szociális szempontok figyelembevételével viszi-e keresztül azokat az elveket, amelyeket keresztül kell vinnie és amelyeknek keresztülvitelére vállalkozott. Ez a törvényjavaslat nem akar új nyugdíjtörvényt létesíteni, hanem fenntartja az összes tör vény eket és jogszabályokat, amelyeik ma a nyugdíjakra és ellátásokra vonatkoznak; ez a törvényjavaslat csupán ki akarja egészíteni a ma fennálló jogszabályokat, mégpedig úgy, hogy az állam mentől előbb abba a helyzetbe kerüljön, hogy a személyi r kiadások csökkentésével egy bizonyos kiadási mínuszra tegyen szert. En tehát azért, mert ez a törvényjavaslat a takarékosság szempontjait és a budget szükséges kívánalmait tartja s,zem előtt, megnyugvással fogadom a törvényjavaslatot. De elfogadom a törvényjavaslatot azért is, mert a küszöbön álló közigazgatási reform feltétlenül szükségessé teszi, hogy ez a törvényjavaslat mint priusz megelőzze a nagy reformot. A nagy reform, mint tudjuk, a racionalizálásnak, a takarékossági szempontok nak figyelembevételével fog keresztül vitetni. Ennek nem lehet más következménye, mint az, hogy sok hivatalt, sok állást, sok intézményt megszüntetnek, vagyis felesleges tisztviselők lesznek. Ezeknek a felesleges tisztviselőknek szabályszerű ellátásáról gondoskodnia kell a kormánynak és olyan hatalmat ikell adni a kormány kezébe, hogy ezt megtehesse, mert mit ér a racionalizálás, mit ér állások megszüntetése, ha továbbra is fenntartjuk a mai állapotot és ha nem lehet szabályszerű elbánás alá venni azokat a tisztviselőket, akik a reformmal feleslegessé válnak. De van még egy pont, amelyet hangsúlyozottan kiemelek és amely reám igen jó benyomást tett, amely szükségessé teszi ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelését,
