Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-68

468 Az országgyűlés felsőházának 68. ülése történt és a tatarozásra adott kedvezmény I sohasem haladhatja meg az átalakításra fordított összeg 50%-át. Vagyis, ha valaki 10.000 pengőt fordít átalakításra és tatarozásra, ebből ennek csak az arányszámnak megfelelő része, vagyis csak az vehető igénybe tatarozásra, ami a 6.666 pengő fölött van. A másik szabályozás, ami történt, az, hogy nem négy éven át engedtünk levonni 15% -ot, hanem öt éven át engedjük meg a levonást 10%-kai. Tehát mennyi vonható le? Azelőtt levonható volt 60%, most levonható 50%. Vagyis, ha valaki 10.000 pengőt fektet (be a tatarozásba és átalakításba, akkor most nem 6.000 pengőt vonhat le, hanem csak: 5.000 pengőt. De meg kell nézni azt az összeget is, amiből levonhat. Az adójából vonhat le. Milyen összeg erejéig? A régi, eddig érvényben állott rendelet szerint levonhatta a maximalster négy évi adóját. Miután a levonható adó a bérnek 34%-a, négy év alatt 136%-ot vonhatott le. Vagyis ezt egy példán bemutatva: egy 10.000 pengős évi bért hozó háznál 13.600 pengőt vonhatott le. Az új rendelkezés 5 évre terjed és e szerint az illető most a bérnek 170%-át veheti levonási alapul, vagyis egy 10.000 pengős évi bérű háznál összesen 17.000 pengő keretéiben vonhat le. Vagyis éppen az a, szempont, amire a felszólalt felsőházi tag úr rámutatott, hogy t. i. az összkeret nagyoibbíttassék, figyelembe vétetett. Megtörtént ez nézetem szerint olyan mértékben, amelyen túlmenni nincsen szükség, de nem is szabad. Még egészen röviden utalni akarok arra, hogy én úgy látóin, hogy a finanszírozás tekintetében sem olyan nehéz a helyzet, mint azt felhozni méltóztatott. Mert 20 millió pengő kedvezményes tatarozást hitel bocsáttatott a köz rendelkezésére azokon a bankihiteleken kívül, amelyeket egyesek egyéb módon vesznek igényibe. Ez a hitel bankkamatláb plusz 2'5%-os tehertétellel jár, amiben már a bankjutalékok is benne vannak. Ebből a keretből kerefcszáimban körülbelül 16*8 millió pengőt használtak fel, tehát rendelkezésre áll még 3'2 millió pengő. Hogy a munkálatokba befektetett költségeknek egy része nem térül meg, azt én — nagyon sajnálom — természetesnek tartom, mert arra az állam nem vállalkozhatok, hogy az összmunkálatck költségét megtérítse. Valamit igazán a sajátjából is kell a háziúrnak erre a célra áldoznia. En teljesen megértem a felszólalt felsőházi tag urat és teljesen egy érzésben vagyok vele abban a tekintetben, hogy ez nem vigasztalás, mert a háztulajdon terhei rendkívül nagyok. De méltóztassék azért szem előtt tartani, — hiszen ezt a felsőházi tag úr maga is említette — hogy azáltal, hogy az illető háztulajdonos modernizálja és tatarozza a házát, jobb alkalmat és eshetőséget kap arra, hogy a lakásokat kiadihassa. Mert köztapasztalati tény, hogy ma egy bizonyos korszerű átalakítás és tatarozás nélkül a lakást egyáltalában nem lehet kiadni. Most az a kérdés, hogy az illető ezt esetenkint viszi-e végbe, amikor egy lakó kimegy és új lakót kap, vagy organikusan oldja meg azt az egész házra nézve, mert ha ezt teszi, akkor kedvezményes hitelt kap és ötven vagy negyven százalékot az állam megtérít neki. Lényegéhen ez a helyzet. En tudom azt is, hogy bizonyos határkérdésekben mindezeknél a problémáknál nehézségek vannak és éppen azért különösen az utólagos felülvizsgálásokra vonatkozólag arra kérem a felszólaló felsőházi tag urat, hogy konkrét adataival keressen fel és én a legnagyobb készséggel segítőleg fogom 1935. évi január hó 16-án, szerdán. előbbre vinni a dolgot, há konkrété tudok ezeken a kérdéseken segíteni. Egyébként az egész dolog rendszerét az adott körülmények között helyesnek és olyan határig elvit tnek tartom, amelyen túl felelősségem tudatában nem tudok elmenni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Verebély Jenő ő méltóságát a viszonválasz joga megilleti. Verebély Jenő: Nagyméltóságú elnök úr, mélyen t. Felsőház! A pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának válaszát és felvilágosításait köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Felteszem a kérdést, inéltóztatik-e a miniszter úr ő nagyméltóságának az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Tisztelt Felsőiház! Mindenekelőtt arról a fájdalmas veszteségről kívánok megemlékezni, mely bennünket Antal Gézának» a dunántúli református egyházkerület püspökének december hó 30.-án bekövetkezett elhunytával ért. Antal Géza, mint családjának több tagja, a lelkészi pálya iránt érzett hivatását követve, a református egyház szolgálatában futotta meg magasívelésű pályáját. Már korán feltűnt nagy felkészültségével s jelentős bölcsészeti és hittudományi munkásságával. A pápai teológiai akadémián hosszabb ideig működött a teológia, majd később a bölcsészet-neveléstan tanáraként. Mint a dunántúli református egyházkerület főjegyzője, majd 1924 óta püspöke, kimagasló szerepet játszott a magyar református egyház s elsősorban a Dunántúl kulturális életében. Alapos ismerője volt korunk tanügyi, szociális és irodalmi kérdéseinek. Széleskörű tudásával és kiváló szervezőerejével egyházának nagy szolgálatokat tett. Az egy évtizedet meghaladó püspöki működése alatt mindenkor a megértésnek, a türelmességnek és az ellentétek kiegyenlítésének híve volt, épp ezért csak igaz barátokat és őszinte tisztelőket szerzett magának. A magyar igazságért folytatott küzdelmünk fáradhatatlan harcosát, Felsőházunk pedig értékes tagját veszítette el halálával., Nemes emlékének mai ülésünk jegyzőkönyvébein való megörökítését tisztelettel indítványozom. (Helyeslés.) Méltóztatnak-e indítványomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a Felsőház Antal Géza emlékének mai ülésünk jegyzőkönyvében való megörökítésére vonatkozó indítványomat elfogadta. Ezzel kapcsolatban jelentem, hogy Antal Géza elhunyta alkalmából a Felsőház részvétének kifejezéséről, ravatalára a Felsőház koszorújának elhelyezéséről, temetésén pedig a Felsőház képviseltetéséről gondoskodtam. (Helyeslés.) Tudomásul szolgál. Hutyra Ferencnek december hó 20-án bekövetkezett elhunytával a magyar tudományos életnek egyik kiváló képviselője szállt a sírba. Az állatorvosi tudománynak volt európai hírű művelője, kinek elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt értékes tudományos munkássága úgy belföldön, mint külföldön általános elismeréssel találkozott. Elévülhetetlen érdemei vannak a volt m., kir. Állatorvosi Főiskola kiépítése és naggyátétele körül. Gyakran vett tevékeny részt az állategészségügyet érdeklő nemzetközi tárgyalásokban s egy időben a Nemzetközi Állategészségügyi Bizottságnak el-