Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

36 Az országgyűlés felsőházának 4-9. ülése nak, de igenis keveslem azt a 120.000 pengőt, amit a kisiparosok és a kiskereskedőik felsegítésére adtak. A kisiparos már évek óta Önhibáján kívül nem adófizető alany. A kisiparos várja a munkaalkalmat, szeretne dolgozni, de nincs munkája és így ma úgyszólván nincs hete vő falatja. A földmívelő társadalomnak még van egy kis kenyere, egy kis krumplija, de a kisiparosnak már ez sincs. Nagyon kérem tehát, méltóztassék ezekre is gondolni, ezeket is abban a bánásmódban részesíteni, mint a gazdákat. Ezzel kapcsolatban legyen szabad kitérnem a háztulajdonosok és lakók viszonyaira. A kisiparosok és akiskereskedők,— mindig a vidékről beszélek, — akik olyan kis házakban, vagy olyan lakásokban laknak, ahol csak munkások, kisiparosok, vagy kiskereskedők lakhatnak, nem tudják megfizetni a lakbért, a háztulajdonosnak pedig meg kell fizetni az adót. így azután vagy a háztulajdonos károsul, vagy a kiskereskedő és kisiparos kerül ki az utcára. Itt is kellene valami megoldást találni, a házadót valahogyan máskép kellene kivetni. Tisztelettel kérdezem a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságát, van-e tudomása arról, hogy a vidéki kereskedelmi és iparkamarák százalékkulcsát a felügyeleti hatóság le akarja szállítani? Annál is inkább kérdezem ezt, mert amikor az ipar és a kereskedelem dolgozik, akkor nem foglalkozik a kamarai dolgokkal, de ma minden oldalról bajban van az a kisiparos és az a kereskedő s azok, akik abba a kamarába tartoznak, minduntalan odaszaladnak ezért, azért, tanácsért, útbaigazításokért s a kamarának kétszázszor annyi dolga van, mint volt azelőtt. A kulosleszállítással nem sokat érnének el, azonban a kamarát megbénítaná, mert az igen kicsi iparos úgysem fizet kamarai illetéket, a kisiparos pedig alig fizet 20<—30 fillér többletet, úgyhogy a kamarát tulajdonképpen a nagyobbak tartják fenn. A kamara büdzséje két év óta már 50%-ra úgyis lecsökkent, a kamaráknak pedig eminens érdekük, hogy funkcionáljanak, mert a főtisztviselő knek, akik velem együtt dolgoznak, politikailag is nagyon sok mindent le kell vezetniök a kamaráknál, hogy az a kisiparos ne feledkezzék meg arról, hogy jó hazafi maradjon, bízva abban, hogy majd megjön az ideje, amikor neki is jobban megy. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Mészáros István felsőházi tag úr. Mészáros István: Nagyméltóságú Elnök TTr! Méltóságos Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy a gazdavédelmi rendeletnél csekélységem is felszólalhasson s amikor ezt teszem, úgy érzem, hogy a méltóságos Felsőház tagjai talán megkérdezhetnék tőlem azt: mi köze van egy mezőgazdasági munkásnak a gazdaadósságokra vonatkozó törvényjavaslathoz? Mióta ennek a Felsőháznak tagja vagyok, mindig hangsúlyoztam azt, hogy a mezőgazdasági munkásság együttérez, együtt vérez és együtt pusztul el a mezőgazdasági birtokossal. Már a törvényjavaslatnak a címe is, amely a gazdaadósságok rendezésérői szól, arra mutat és az itt elhangzott felszólalásokból is az csendült ki, hogy beteg a magyar gazdatársadalom. Én azonban azt mondom erre, hogy már nemcsak beteg, hanem ott van már a halottaskoesi is, hogy elvigye eltemetésre a magyar gazdatársadalmat. "De ha ez így van, akkor az az 1,200.000—l,50O.OÖO-re tehető magyar mezőgazda1933. évi december hó 14-én, csütörtökön. sági munkásság is sírba megy vele együtt és kenyér nélkül marad. Azok a gazdák és nagybirtokosok, akik kint a falun élnek és látják a falusi nyomort, tudják, hogy a mezőgazdasági munkásság ma már nem tudja megkeresni a megélhetéséhez szükségeseket, nem tud ruházkodni, mezítláb járnak gyermekei az iskolába és nincs forrás, ahonnan pótolni tudná a lábbelihez, a kis tüzelőhöz és élelemhez szükségeseket. A mindenható Isten jóvoltából 1933-ban talán kissé többet keresett a mezőgazdasági munkásság, de az alig jelent valamit, mert az árak olyan nyomottak, hogy egy-kettőre feléli azt. Napszámbérre nem mehetnek, mert a nagybirtokosok sincsenek abban a helyzetben, hogy munkát adjanak, bár érzi az ő szívük, hogy segíteni kellene rajtuk. Könyöradományt talán adnak nekik, de maguknak sincs meg a teljes megélhetésük, hogy kellően segédkezet nyújthassanak. Méltóságos Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy a törvényjavaslat néhány kitételére magam is felhívjam a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága figyelmét, Szontagh igen t. felsőházi tag úr azt mondotta, hogy amenynyiben október 24-től a védett birtokosoknak meg kell fizetniük január elsejéig a kamatot és 1933 évi adójukat, a védett birtokosoknak csak egy része tud eleget tenni a maga kötelezettségeinek. En is azt mondom, hogy ez teljes képtelenség, mert egy 10 holdas birtokos, aki védetté nyilvánítja a birtokát, ennek nem tud megfelelni. Az, aki 30-szoirosan el van adósodva, nem tud eleget tenni a kötelezettségének, erre nézve meg van nekem is az elgondolásom. Minekutána hivatásomból kifolyólag a 10 holdas emberrel dolgozom és a munkássággal együtt élek és hallom napról-napra a panaszokat, összeállítottam, hogy mennyi bevétele és kiadása van egy olyan 10 katasztrális holdas gazdának, akinek birtokát védetté nyilvánítják. Egy 10 katasztrális hold területű, 150 koronás tiszta jövedelmű birtok, amelynek 4500 pengő adóssága van, az adósságra egy évben 4%-os kamattal fizetne 170 pengőt, egy százalék megy a tőketörlesztésre, ez 45 pengő, az évi adó 150 pengő. A kiadás tehát 365 pengő. Ha most ezzel szembeállítom az évi terméshozamot és mint dunántúli ember két katasztrális hold búza termését veszem, — nem tudom, hogy az alföldön hogyan áll ez a dolog, — úgy a következő eredményeket kapom. Két katasztrális hold búza termése átlagban véve 20 métermázsa, ennek értéke 200 pengő. Két katasztrális hold rozs termése 18 métermázsa, ennek értéke 90 pengő. Egy katasztrális hold árpa termése 10 métermázsa, értéke 55 pengő. Két katasztrális hold zab termése 16 métermázsa, értéke 90 pengő. A bevétel tehát összesen 435 pengő lenne egy évben. Ezzel szemben a kiadása 365 pengő. Úgyhogy a gazdának maradna 70 pengője. De itt még nem kalkuláltam be a vetőmagot, tehát az a 70 pengő vetőmagra megy el. Most felmerül a gazdaadósságok rendezésénél az, hogy tőketörlesztésre is kell gondolnia, amennyiben a helyzete jobb lesz. Ha ez a tízholdas gazda — én a dunántúli viszonyokat veszem alapul — eladhat egy darab növendékállatot, akkor a mostani lecsúszott árak mellett kap egy másfél éves növendékállatért, mondjuk, 150 pengőt. Ebben az esetben 585 pengő volna a bevétele, a kiadása pedig 365 pengő. Ha tehát az Úristen megsegíti azt a gazdát és minden