Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-67

Az országgyűlés felsőházának 67. ülése Örömmel és a legnagyobb elismeréssel fogadom ezt a törvényjavaslatot, mert a kormány a szabadfoglalkozásúakkal, azoknak egy rétegével foglalkozik megértéssel és tőle telhetőleg elkövet mindent ennek a rétegnek anyagi alátámasztására, hagyon kérem az igazságügyminiszter ur ő exeellenciáját, aki tulajdonképpen az igazság legfőbb őre, hogy az egyenlő elbánás elvénél fogva, ha nem is tartozik szigorúan véve az ő hatáskörébe, foglalkozzék a többi szabadfoglalkozású ügyeivel is és ragadja meg az iniciatívát, hogy a kormány ezek körében is, vagy ezeknek alátámasztása céljából is hasonló jóléti intézményeket produkáljon. Annak reményében, hogy ez meg fog történni, a törvényjavaslatot általánosságban is és részleteiben is elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki általánosságban hozzászólni a törvényjavaslathoz? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! {Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt röviden foglalkoznék azokkal ' a felszólalásokkal, amelyek ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása kapcsán elhangzottak, még egy reflexiót tehessek Széchenyi Aladár ő méltósága viszonválaszára. ö méltósága egy karácsonyi ajándékról tett említést, amelyet a kormány készít elő a Felsőház számára. En nagyon szeretek karácsonyi ajándékokat adni, mert mindig boldogabb az, aki adhat, mint aki kap, ezt a bejelentést mégis őszinte meglepetéssel hallottam, mert én a magam^ részéről — úgy látszik — nem vagyok informálva erről a kérdésről, márpedig azt képzelem,, hogy az igazságügyminiszter a politikai karácsonyfák díszítésénél nemcsak a kulcslyukon keresztül nézi a dolgot. A másik megjegyzés, amelyet a törvényjavaslattól függetlenül akarok tenni, Szőke Gyula ő méltóságának egy megjegyzésére válasz, amely megjegyzést ő a bírósági ügykezelésben — mint előadta — általa észlelt hiányokra vonatkozólag tett. Le kell szögeznem, hogy ha történhetnek is bárhol, bármilyen adminisztrációban ügykezelési hibák, a magyar bíróságok ügykezelése olyan magas nívón áll (Ügy van! Ügy van!) és ott minden hiba olyan szigorú megtorlásra talál, hogy ilyen eset, amilyent a felsőházi tag úr említett, kizárólag véletlenség lehet. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Ezek után pár szóval óhajtok csak reflektálni a törvényjavaslattal szemben Láng Lajos ő méltósága részéről elhangzott egyetlen súlyos kritikai észrevételre. Ö méltósága velem szemben általam nagy hálával vett bizalmat fejezett ki, — nem tudom, rászolgáltam-e, de mindenesetre köszönettel nyugtázom — nem bízik ellenben abban, hogy a helyes utat választottam, amikor itt a törvényjavaslatban az 1908. évi törvénynek a törlésre vonatkozó szankcióját bizonyos enyhített formában fenntartottam. Mélyen t. Felsőház! Egy kormányon levő szakminiszternek a lelkiismeretesség az első kötelessége. Amikor tehát azt mondom, hogy az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetet fenn akarom tartani, mert azt helyes és feltétlenül szükséges szociális intézménynek tartom, — hiszen abszurdum volna az, hogy az elöregedett ügyvédek, vagy az ügyvédek árvái közjótéFELSÖH kZl NAPLÓ III. 19BU december 20-án, csütörtökön. 455 konyságból, vagy a község kenyeréből tartsák fenn napjaikat — akkor lehetetlen tőlem azt kívánni, hogy ez alól az intézmény alól az alapot rántsam ki. Akármilyen hasonló célú intézményről van szó, mind a kötelező tagság elvén alapszik. Méltóztassék elképzelni, mi történnék akkor, ha egy ipari munkásnál, vagy egy magántisztviselőnél az ő szabad belátására lenne bízva az, hogy heti járandóságából befizeti-e a Társadalombiztosítóhoz, vagy a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetéhez a járulékokat. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy nem fizetné be és ezáltal a társadalom terhére volna baleset, esetén, vagy pedig hátramaradottainak támogatása kérdésében. Éppen így vagyunk az ügyvédségnél is. Ha nem kötelező és szankciókkal komolyan vett kötelező formában alkotjuk meg ennek az intézménynek az alapját, akkor ne csináljunk semmit, mert akkor ez az intézmény a legrövidebb időn belül a teljes felbomlás és a teljes csőd állapotába jut. Már pedig mindenki, aki ehhez a kérdéshez hozzászólt és aki érdekelve volt, amellett emelt szót, hogy az intézményt tartsuk fenn és fejlesszük ki. Fenntartani, kifejleszteni más módon nem lehet, úgyhogy ez a végső szankció, a törlés ebben a törvényjavaslatban olyan szükséglet, amely nélkül az egész törvényjavaslat értéktelen semmiség volna. Még csupán egy megjegyzést vagyok bátor tenni. Itt a nyugdíjintézmények 'biztosítási matematikáját, szisztémáját említették meg a felszólaló urak. Arra az elhatározásra jutottam, hogy ennek a kérdésnek az eldöntését az intézmény autonómiájának keretébe utalom, (Helyeslés.) természetesen olyan értelemben, hogy ennek az alapszabályokban kell megállapítva lenni s ha a mai szisztémán változtatnának, akkor ennek alapszabálymódosítás útján kell végbemennie. Az alapszabályok érvényességéhez pedig az igazságügyminiszter jóváhagyása szükséges. Az autonómia fogja tehát ezt kezdeményezni és megvizsgálni, de az igazságügyminiszter felülvizsgálati jogköre természetesen ebben a kérdésben is érvényesül, mert én is hozzá akarok járulni ahhoz a felelősséghez, amely az árvákkal és özvegyekkel szemben az intézményt terheli; hozzá akarok járulni ehhez a felelősséghez azért, hogy ne történjék olyan intézkedés, amely az ő igényeiket megrövidíthetné. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Nekem erről a tör- • vényjavaslatról több mondanivalóm nincs, az ügyvédség egyetemének érdekeit vagy egyes konkrét eseteket itt ennek a törvényjavaslatnak kapcsán nem óhajtom tárgyalás alá venni. Eemélem, erre még lesz alkalmam és remelem, lesz alkalom az elkövetkezendő ügyvédi rendtartással kapcsolatban még arra is, hogy megcáfoltassanak azok az aggodalmak, amelyeknek Láng Lajos ő méltósága kifejezést adott, tudniillik, hogy okleveles ügyvédekből lesznek zugirászok. Eemélem, sikerülni fog olyan intézkedést is tennem, amellyel ezt rendszeres módon el fogjuk kerülhetni. (Helyeslés.) Nagyon köszönöm a mélyen t. Felsőháznak, hogy ilyen megértéssel foglalkozott javaslatommal és kérem annak elfogadását. (Általános helyeslés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e »az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről« szóló törvényjavaslatot általánosságban a reszté