Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-67

452 Az országgyűlés felsőházának 67. ülése 193% december 20-án, csütörtökön. látni és megérteni a mélyen t. Ház, hogy ügy­védi minőségemben kötelességem volt elmon­dani, hogy a jlavaslatct miért nem tudom ál­talánosságban sem elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Szólásra következik Szőke Gyula ő méLtósága. Szőke Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Nem szándékozom sem is­métlésekbe bocsátkozni, sem pedig az ügyvédek helyzetéről tovább olyan siralmas képet fes­teni, amilyent az előttem szólott Láng Lajos t. barátom festett, viszont nem szándékozom az ügyvédek helyzetét olyan színben sem feltün­tetni engedni, amint azt némely sajtótermék megtette éppen ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásával kapcsolatban. Azt elismerem, — mindnyájan tudjuk — hogy az általános nehéz gazdasági helyzetben az ügyvédek helyzete is nehéz és ha magyar kormány és annak az igazságügyeket vezető képviselője segíteni kíván az ügyvédek hely­zetén, ezért természetesen az ügyvédek háláját mindenkor ki fogja érdemelni és meg is fogja kapni. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan fog­lalja el.) Ha tehát felszólalok ehhez a javaslathoz és pár percre igénybeveszem a mélyen t. Felsőház figyelmét, csupán rapszodikusan kí­vánok pár megjegyzést tenni egyrészt Láng Lajos t. barátom és Pap József kamarai elnök úr felszólalásával kapcsolatban, másrészt a miniszter úr figyelmét is szeretném felhívni pár dologra, amely hivatva volna arra, hogy segítsen azon a helyzeten, amelyet mindnyájan tényleg érezünk. Láng Lajos t. tagtársam nem fogadja el a törvényjavaslatot azért, mert fegyelmi eljárás megindítása nélkül automatikuson törölni ren­deli a kamara tagjai sorából azokat, akik a nyugdíjjárulékokat be nem fizetik. Ennek az az indoka, hogy az ügyvédek közül sokan kép­telenek fizetni és jóllehet, régóta fennáll ez a rendelkezés, nem vették komolyan és soha végre nem hajtották. Ez az első dolog, amely felszólalásra késztet. Én, mint ügyvéd, igenis kívánom, hogy tessék a törvényt komolyan venni és tessék a törvényt komolyan végre­hajtani. Pap József most mondotta, hogy az ügy­védi kamarák nem hajtották be egész komo­lyan a járulékokat és azért maradt 1,500.000 pengő hátralék. A kamaráknak ezt a bűnét én már egyszer felhoztam itt a Felsőházban és tőlem ezt rossznéven vették. Ma a kamarai el­nök tett erről vallomást és én nagyon hálás vagyok azért, hogy a kamara elnöke bevallotta, hogy mi magunk is hibásak vagyunk abban, hogy ez a helyzet bekövetkezett. Irgalomból, vagy álirgalomból azonban ezt a helyzetet to­vább fenntartani nem tartanám helyesnek és éppen ezért helyeslem a törvényjavaslat inten­cióját, hogy végül vegyük komolyan azt a nyugdíjintézetet, ha már megcsináltuk és von­juk le a konzekvenciáját annak, ha valaki a törvényt nem tartja be. Egy pillanatra úgy látszik, mintha én a sa­ját kollégáimmar szemben lennék kegyetlen, amint Láng Lajos kegyetlennek mondotta ezt a rendelkezést. Nem, mélyen t. Felsőház. Hi­szen nekünk, ügyvédi kamaráknak megvan a módunk arra, hogy segítsünk azokon, akik ko­molyan rá vannak szorulva és az ügyvédi ka­mara ezt a hivatását teljesíti is és tartozik is teljesíteni. Most folytatom a múltkor, éppen az ügy­védi kamarai tagsággal kapcsolatos törvény­javaslat tárgyalásánál a pénzügyi bizottság­ban tett kijelentésemet és azt mondom: ha a kamarák vezetősége a helyzet magaslatán áll és komolyan; megvizsgálja, hogy kik azok, akik nem tudják befizetni tagdijukat és megálla­pítja, hogy kik azok, akik nem akarják be­fizetni a tagdíjukat és a támogatások azoknak fognak jutni, akik arra érdemesek: akkor, nem fog akadni olyan szerencsétlen ügyvéd, akit azért fognak kitörölni a kamara tagjainak so­rából, mert képtelen a tagdíjának befizetésére, mert a kamarák segítő keze ezek mellett ott lesz és csak azokat fogják törölni, akik — ké­pességük ellenére — nem akarják kötelességü­ket teljesíteni. Hogy tehát én ezt a rendelkezést, amely kegyetlennek, inkollégiálisnak látszik, elfoga­dom, teszem ezt azért, mert ismervén a mai helyzetet, tudom, hogy sckan vannak, akik a törvények rendelkezéseit nem veszik komolyan, mert a szankciókat eddig nem szoktuk alkal­mazni és részben ennek következménye az az ál­datlan helyzet, amely most a kamarákban és a nyugdíjintézetben fennáll. Mélyen t. Felsőház! Amikor a miniszter úrnak ezt a törvényjavaslatát elfogadom, egyúttal rámutatok arra, hogyha komolyan akarjuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak ereje is legyen és a hozandó törvény hatályo­sul jon is, méltóztassék azt nemcsak a kormány részéről komolyan alkalmazni, hanem méltóz­tassék azt az ügyvédi kamaráknak is komolyan venni. Méltóztassék a kamaráknak gondos­kodni arról, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökének a vallomásában, itteni beszédében hangoztatott hibák kiküszöböltessenek. Már egyszer rámutattam arra, hegy méltóz­tassék az ügyvédi kamarák nagy központi re­zsijét lecsökkenteni. Méltóztassék az ügyvédi kamarák választmányának a kötelességét tel­jesíteni nemcsak a tagdíjak beszedése körül, hanem méltóztassék a támogatások körül is olyan lelkiismeretesen eljárni, amint azt az ügyvédek érdeke megkívánja. Ebben az eset­ben, ha a kamarák teljesítik a feladatukat, nem fog bekövetkezni, hogy azért legyen ügy­véd Öngyilkos, mert a kamarából fizetéskép­telensége címén kizárták. Mélyen t. Felsőház! Ha eddig igénybevet­tem szíves türelmüket, vagyok bátor még pár rövid megjegyzést tenni. (Halljuk! a középen.) Amikor a kormány ezzel a támogatással jön, amelyet mindnyájan köszönettel veszünk, még, ha nem is annyi, mint amennyit régen Nagy-Magyarország idejében, jó idők­ben adott a kamaráknak, mondom, ami­kor ezt köszönettel elfogadjuk, azt szeret­nők, hogy ez állandósítva is legyen. Azt is szeretném, hogy ez a jóindulat, amelyet a kormány az ügyvédséggel szemben mutat, ne merüljön ki ebben az anyagi támo­gatásban, mert ha ezzel kimerült volna, úgy éreznők, hogy ez csak segélyezés. En már ismé­telten azt kértem, anélkül^ hogy sirámokat hangoztatnék, hogy a kormány úgy támogassa az ügyvédséget, hogy ne csak pénzt adjon, amely könnyen látszik alamizsnajellegűnek, hanem támogassa erkölcsileg, társadalmilag és gazdaságilag is. Ez az állam költségvetését nem terheli, a polgárságot, a népet nem terheli, de az ügyvédséget mégis emeli. En esak rámuta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom