Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-67

452 Az országgyűlés felsőházának 67. ülése 193% december 20-án, csütörtökön. látni és megérteni a mélyen t. Ház, hogy ügyvédi minőségemben kötelességem volt elmondani, hogy a jlavaslatct miért nem tudom általánosságban sem elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Szólásra következik Szőke Gyula ő méLtósága. Szőke Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Nem szándékozom sem ismétlésekbe bocsátkozni, sem pedig az ügyvédek helyzetéről tovább olyan siralmas képet festeni, amilyent az előttem szólott Láng Lajos t. barátom festett, viszont nem szándékozom az ügyvédek helyzetét olyan színben sem feltüntetni engedni, amint azt némely sajtótermék megtette éppen ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásával kapcsolatban. Azt elismerem, — mindnyájan tudjuk — hogy az általános nehéz gazdasági helyzetben az ügyvédek helyzete is nehéz és ha magyar kormány és annak az igazságügyeket vezető képviselője segíteni kíván az ügyvédek helyzetén, ezért természetesen az ügyvédek háláját mindenkor ki fogja érdemelni és meg is fogja kapni. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Ha tehát felszólalok ehhez a javaslathoz és pár percre igénybeveszem a mélyen t. Felsőház figyelmét, csupán rapszodikusan kívánok pár megjegyzést tenni egyrészt Láng Lajos t. barátom és Pap József kamarai elnök úr felszólalásával kapcsolatban, másrészt a miniszter úr figyelmét is szeretném felhívni pár dologra, amely hivatva volna arra, hogy segítsen azon a helyzeten, amelyet mindnyájan tényleg érezünk. Láng Lajos t. tagtársam nem fogadja el a törvényjavaslatot azért, mert fegyelmi eljárás megindítása nélkül automatikuson törölni rendeli a kamara tagjai sorából azokat, akik a nyugdíjjárulékokat be nem fizetik. Ennek az az indoka, hogy az ügyvédek közül sokan képtelenek fizetni és jóllehet, régóta fennáll ez a rendelkezés, nem vették komolyan és soha végre nem hajtották. Ez az első dolog, amely felszólalásra késztet. Én, mint ügyvéd, igenis kívánom, hogy tessék a törvényt komolyan venni és tessék a törvényt komolyan végrehajtani. Pap József most mondotta, hogy az ügyvédi kamarák nem hajtották be egész komolyan a járulékokat és azért maradt 1,500.000 pengő hátralék. A kamaráknak ezt a bűnét én már egyszer felhoztam itt a Felsőházban és tőlem ezt rossznéven vették. Ma a kamarai elnök tett erről vallomást és én nagyon hálás vagyok azért, hogy a kamara elnöke bevallotta, hogy mi magunk is hibásak vagyunk abban, hogy ez a helyzet bekövetkezett. Irgalomból, vagy álirgalomból azonban ezt a helyzetet tovább fenntartani nem tartanám helyesnek és éppen ezért helyeslem a törvényjavaslat intencióját, hogy végül vegyük komolyan azt a nyugdíjintézetet, ha már megcsináltuk és vonjuk le a konzekvenciáját annak, ha valaki a törvényt nem tartja be. Egy pillanatra úgy látszik, mintha én a saját kollégáimmar szemben lennék kegyetlen, amint Láng Lajos kegyetlennek mondotta ezt a rendelkezést. Nem, mélyen t. Felsőház. Hiszen nekünk, ügyvédi kamaráknak megvan a módunk arra, hogy segítsünk azokon, akik komolyan rá vannak szorulva és az ügyvédi kamara ezt a hivatását teljesíti is és tartozik is teljesíteni. Most folytatom a múltkor, éppen az ügyvédi kamarai tagsággal kapcsolatos törvényjavaslat tárgyalásánál a pénzügyi bizottságban tett kijelentésemet és azt mondom: ha a kamarák vezetősége a helyzet magaslatán áll és komolyan; megvizsgálja, hogy kik azok, akik nem tudják befizetni tagdijukat és megállapítja, hogy kik azok, akik nem akarják befizetni a tagdíjukat és a támogatások azoknak fognak jutni, akik arra érdemesek: akkor, nem fog akadni olyan szerencsétlen ügyvéd, akit azért fognak kitörölni a kamara tagjainak sorából, mert képtelen a tagdíjának befizetésére, mert a kamarák segítő keze ezek mellett ott lesz és csak azokat fogják törölni, akik — képességük ellenére — nem akarják kötelességüket teljesíteni. Hogy tehát én ezt a rendelkezést, amely kegyetlennek, inkollégiálisnak látszik, elfogadom, teszem ezt azért, mert ismervén a mai helyzetet, tudom, hogy sckan vannak, akik a törvények rendelkezéseit nem veszik komolyan, mert a szankciókat eddig nem szoktuk alkalmazni és részben ennek következménye az az áldatlan helyzet, amely most a kamarákban és a nyugdíjintézetben fennáll. Mélyen t. Felsőház! Amikor a miniszter úrnak ezt a törvényjavaslatát elfogadom, egyúttal rámutatok arra, hogyha komolyan akarjuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak ereje is legyen és a hozandó törvény hatályosul jon is, méltóztassék azt nemcsak a kormány részéről komolyan alkalmazni, hanem méltóztassék azt az ügyvédi kamaráknak is komolyan venni. Méltóztassék a kamaráknak gondoskodni arról, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökének a vallomásában, itteni beszédében hangoztatott hibák kiküszöböltessenek. Már egyszer rámutattam arra, hegy méltóztassék az ügyvédi kamarák nagy központi rezsijét lecsökkenteni. Méltóztassék az ügyvédi kamarák választmányának a kötelességét teljesíteni nemcsak a tagdíjak beszedése körül, hanem méltóztassék a támogatások körül is olyan lelkiismeretesen eljárni, amint azt az ügyvédek érdeke megkívánja. Ebben az esetben, ha a kamarák teljesítik a feladatukat, nem fog bekövetkezni, hogy azért legyen ügyvéd Öngyilkos, mert a kamarából fizetésképtelensége címén kizárták. Mélyen t. Felsőház! Ha eddig igénybevettem szíves türelmüket, vagyok bátor még pár rövid megjegyzést tenni. (Halljuk! a középen.) Amikor a kormány ezzel a támogatással jön, amelyet mindnyájan köszönettel veszünk, még, ha nem is annyi, mint amennyit régen Nagy-Magyarország idejében, jó időkben adott a kamaráknak, mondom, amikor ezt köszönettel elfogadjuk, azt szeretnők, hogy ez állandósítva is legyen. Azt is szeretném, hogy ez a jóindulat, amelyet a kormány az ügyvédséggel szemben mutat, ne merüljön ki ebben az anyagi támogatásban, mert ha ezzel kimerült volna, úgy éreznők, hogy ez csak segélyezés. En már ismételten azt kértem, anélkül^ hogy sirámokat hangoztatnék, hogy a kormány úgy támogassa az ügyvédséget, hogy ne csak pénzt adjon, amely könnyen látszik alamizsnajellegűnek, hanem támogassa erkölcsileg, társadalmilag és gazdaságilag is. Ez az állam költségvetését nem terheli, a polgárságot, a népet nem terheli, de az ügyvédséget mégis emeli. En esak rámuta-