Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-67

Az országgyűlés felsőházának 67. ülése élet parancsolóan követeli ezt. Fenn kell tartani egy olyan társadalomban, amelyben — amint azt a bizottsági jelentés is konstatálta — az ügyvédek 90%-a hagyaték hátrahagyása nélkül hal el. Én, aki 25 év óta foglalkozom a nyugdíjintézettel, ott voltam bölcsőjének ringatásánál és ebből a 25 évből 20 év óta az elnöki széket töltöm be. állíthatom a mélyen t. Ház előtt, hogy ügyvédi, közéleti pályámnak legszebb sikerét abban látom, hogy ez az intézet azon rettenetes dolgok dacára, amelyek katasztrofális és világjelentőséggel bírtak, mégis létezik, másodszor teljesíti a kötelességét úgy és olyan mértékben, mint ahogyan arra az 1908 : XL. te. vállalkozott. Az egész mélyen t. Háznak és ő nagyméltóságának, az igazságügyminiszternek jóakaratát és figyelmét kérem a nyugdíjintézet és az ügyvédség részére és ama reményemnek adok kifejezést, hogy ő excellenciája legközelebb olyan törvényjavaslatokat fog a parlament elé hozni, amelyek az ügyvédség megélhetését is legalább némileg biztosítani fogják. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. — A szónokot számosan üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik Láng Lajos Ő méltósága. Láng Lajos: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Nagy érdeklődéssel hallgattam Pap József ő méltósága felszólalását és bár a végső konzekvenciák levonása tekintetében nem vagyok ő méltóságával egy állásponton, mégis készséggel osztozom abban a nagy elismerésben, amellyel ő a törvényjavaslat benyújtását fogadta s abban a dicséretben is, amelyben a törvényjavaslat intencióit részesítette. Olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek a miniszteri indokolás szerint kifejezett célja az ügyvédi nyugdíjintézet pénzügyi egyensúlyának helyreállítása, az ügyvédi nyugdíjintézet megerősítése. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy amikor ilyen javaslatot tárgyalunk, akkor a Felsőházban ennek a javaslatnak nem lehetett rangelsőbb szónoka, nem lehetett hivatottabb interpretálom, mint éppen Pap József ő méltósága, aki helyesen mondotta beszédében, hogy ott volt a nyugdíjintézet megszületésekor, a nyugdíjintézet bölcsőjénél és aki az azóta eltelt 25 esztendő óta az egész ügyvédi társadalom megbecsülésétől övezve munkálkodik azon, ami a javaslat célja, a nyugdíjintézet megerősítésén. Ö méltóságának mindazokat az argumentumait, amelyeket a javaslat szükségességére vonatkozólag felhozott, elfogadom és magamévá teszem mindazt, amit a javaslat számos előnyére vonatkozóan mondott. Közöttünk csak ctt van véleménykülönbség, hogy én azokat az eszközöket, amelyek egy szerintem is helyes cél elérésére ebben a javaslatiban kontemplálva vannak, nem találom kielégítőknek. ö méltósága volt szíves pontosan ismertetni a tényállást. A tényállás az, hogy ma van a nyugdíjintézetnek körülbelül 950 olyan tagja, akik nyugdíjat húznak és ebből 600 olyan tag van, akinek nyugdíja egy ' esztendőben 600 pengőnél kevesebb, az egy évi nyugdíj átlagban 532 pengőt tesz ki, tehát az ügyvéd nyugdíja napi 1*40 pengőre rúg. Mélyen t. Ház! Olyan elszomorítóan kicsiny összeg ez, amelynek kétszeresét, háromszorosát kapja például a fővárosnál egy utcaseprő, mert például a fővárosi gázgyárnál alkalmazásban lévő legalsóbb kategória, a lámpagyujtegató altiszt nyugdíja az ügyvédi nyugdíjnak legalább háromszorosa vagy négyszerese. En azt hiszem, hogy ez a lélektanilag 1934- december 20-án, csütörtökön. 449 bénító tudat idézte elő azt a körülményt, hogy az ügyvédi társadalomban nincs lelkesedés a nyugdíj intézet, mint intézmény iránt, és ez idézte elő azt a hatalmas harcot, amelyről ő méltósága volt szíves (beszélni a jelenleg fennálló várományfedezeti rendszerrel szemben. Ez a várományfedezeti rendszer abból indult ki, — . és azért van ilyen elenyészően kicsiny nyugdíja minden magyar ügyvédnek — hogy csak a tartalékból lehet fizetni a nyugellátást, ezért az ellátási kötelezettségeknek fedezetét képező tőkegyűjtés a fontos, vagyis a mai rendszer szerint olyan tőkét kell összehalinczni a jövőre vonatkozólag, hogy ebből a ma még aktív, tehát a nem nyugdíjas ügyvéd ellátása is már most jó előre biztosítva legyen. Teljesen megérthető, ha ez a mereven konzervatív rendszer, •amely ía( tőkegyűjtésre fekteti a súlyt és amely azt eredményezi, hogy a nyugdíj napi 1*40 pengőre rúg, komoly támadások tárgya és azt a másik rendszert próbálja érvényre juttatni, amelyet kirovó-kiosztó rendszernek neveznek. Ez az új rendszer abból indul ki, hogy az ügyvédi nyugdíjintézet jövedelme állandó, mert ügyvéd mindig lesz, s lévén a nyugdíjtagság kötelező, a bevételek folyton be fognak folyni ehhez az intézményhez. Ez nem valamely biztosító társasággal összehasonlítható intézmény, ahol az új tagok megszerzése problematikus és ennek folytán ez a mai rendszer, a várományos tartalékgyüjtés rendszere egyáltalán nem tartható fenn. Mélyen tisztelt Felsőház! Ez a másik támadórendszer abból az álláspontból indul ki, hogy a multak szomorú tapasztalatai alapján ez a tőkegyűjtés azért is felesleges, mert az elmúlt huszonhat esztendő alatt a nyugdíj vagyon nem egyszer, hanem többször megsemmisült, devalválódott értékpapirokban, hadikölcsönökben és más romló vagyontételekben, úgyhogy semmi értelme sincs annak, hogy ez a rendszer továbbra is fennmaradjon, s az ügyvédi nyugdíjat ilyen minimális összegben állandósítsuk. Teljesen érthető, hogy ő méltósága, aki egy konzervatív álláspontot foglal el, ezzel az új rendszerrel, a kirovó és kiosztó rendszerrel szemben élesen szembeszáll. En hivatkozom azokra az argumentumokra, amelyeket az éppen ő méltósága vezetése alatt működő egyesület legutóbb is hangoztatott, amikor egyenesen szatirikus alapon bírálja ez ellenvéleményt és azt mondja. hogy a kiosztó, kirovó rendszer csak ott lehetséges, ahol stabil a létszám és ahol esemény csak egyszer fordulhat elő. Azt mondja, hogy ez a rendszer lehetséges pl. temetkezési egyleteknél, ahol az egyik özvegy a másik helyébe lép, mert tapasztalat szerint senki sem hal meg kétszer, de nem lehetséges nálunk, a nyugdíjintézetnél, ahol az egyik özvegy nem a másik helyébe lép, hanem a másik mellé lép, tehát a meglévő igénylők számát szaporítja. Mélyen tisztelt Felsőház! Nem óhajtok ezzel a kérdéssel huzamosabb ideig foglalkozni. Osztozom ő méltóságának felfogásában azzal, hogy a miniszter úr ő nagyméltósága bölcs intézkedést tett akkor, amikor ezt a kérdést a mostani mozdulatlanság stádiumából kiemelte és azt mondja a törvényjavaslatában, hogy annak eldöntését rábízom az autonómiára. Ez a kérdés ezáltal kimozdult 26 éves merevségéből és remélem, hogy az autonómiának lesz módja és alkalma arra, hogy ezzel a kérdéssel az ügyvédség érdekében foglalkozhassék és a mai nyomorúságos nyugdíj felemelését lehetővé tegye. Mélyen tisztelt Felsőházi A mai állapot az, 68*