Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

416 Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 193 k. évi június hó 21-én, csütörtökön. Meg kell állapítanom, hogy a magyar Nemzeti Bank e tekintetben tulajdonképpen alapszabályszerű hivatásának nem tesz eleget, mert az alapszabályok szerint, amelyek egy­úttal szerződését jelentik a nemzettel, a Ma­gyar Nemzeti Bank köteles ellátni az országot megfelelő fizetőeszközökkel. Különben is mél­tóztatnak emlékezni, hogy négy évvel ezelőtt 500 millió pengő értékű kibocsátott bankjegy­mennyiséget mutatott ki a Nemzeti Bank, holott most átlagban 325 millió pengő értékű a kibocsátott bankjegymennyiség. Miután pe­dig négy év előtt sem voltak paradicsomi vi­szonyok, sőt akkor is pénztelenség uralkodott, távolról sem lehet elegendő ez a 325 millió pengő értékű bankjegy, amely csak valamivel több, mint annak a négy év előtti bankjegy­mennyiségnek a fele. Ma a pengő majdnem ritkasági becsértéket nyert s felfogásunk sze­rint — azért mondom, hogy felfogásunk és nem felfogásom szerint, mert sokan vagyunk, akik ezen a véleményen vagyunk — az orto­dox elvekhez való szigorú és túlmerev ragasz­kodás okozta, hogy idáig eljutottunk. Van ren­geteg munkafeladatunk, van ennivalónk is, amivel a munkánkat honorálni tudnók, de nincs elegendő közvetítő fizetési eszköz, nincs elegendő pénzünk, bankjegyünk és hitelellátás sincsen. Mélyen t. Felsőház! De az ortodox elvek mellett is vannak segítési lehetőségek. Hivat­kozom Amerikára, ahol a fizetési eszközök szaporításán úgy segítenek, hogy a tisztviselő­ket hetenként fizetik, hivatkozom Német­országra, ahol a tisztviselők járandóságát egy banknál, a Beamten-banknál javukra írják. Ennekfolytán az a pénzmennyiség, amely ná­lunk havonta 50 milliót jelent a nyugdíjasok­kal együtt, nem vonatik ki a hónap elsején a hónap egy bizonyos idejére a forgalomból. De lehetne segíteni a fizetőeszközök hiányán az­által is, hogy a váltópénz bizonyos mennyiség­ben megszaporíttatik. Ez nem vonna maga után semmiféle inflációs tüneteket, mégis a helyzeten némiképen segíthetne. Legfontosabb­nak tartom azonban annak a bizonyos igaz­ságtalanságnak az eliminálását, amely abból származik, hogy a mai viszonyok között^ tulaj­donképpen a hitelező az adóstól több vásárló­erőt követel vissza, — (kamaton kívül, — mint amennyit a hitelező annakidején a kölcsön nyújtásakor az adósnak nyújtott volt. S ez az a bizonyos adósságrendezési kérdés. Felfogásom szerint a mostani viszonyok, amelyek mellett, mondom, a hitelező pénzt ugyanannyit, de ezzel több vásárló erőt követel vissza az adóstól, súlyos igazságtalanságot jelentenek. Az .a földbirtokos, aki 3—4 év előtt, amikor egy hold föld értéke 1000 pengő volt, ha felvett holdankint 300 pengős kölcsönt, az ma, amikor a holdnak az ára leszállott 300 és 400 pengőre, adóssága ellenében kénytelen odaadni egész földjét. Az a háztulajdonos, aki 3—4 év előtt — mondjuk — egy százezer pengő értékű házára felvett 40.000 pengőt s aki imiost az; annuitásokat és kamatokat fizetni nem tudja, mivel a ház értéke leszállt időközben a lakbérek csökkenése folytán 60.000 pengőre,^ ha árverésre kerül a sor, úgy jár, hogy a házát a 40.000 pengős kölcsön ellenében megveszi a kölcsönnyújtó. Hogy a búza ára leesett 28 pen­gőről a felére vagy harmadára, arról a föld­birtokos, a föld tulajdonosa nem tehet. Hogy a lakbérek 40%-ra leestek, arról a háztulajdo­nos nem tehet. így tehát feltétlen igazságos adósságrendezésre van szükség, amely a. har­móniát a munka és tőke között helyreállítani hívatott. Nagy köszönettel .tartozunk a kormánynak azért, hogy az adósvédelmi intézkedéseket életbeléptette s megcsinálta a gazdavédelmi intézkedéseket, de szükségük van a városi in­gatlantulajdonosoknak is hasonló védelmi in­tézkedésekre. Igaz, hogy a gazdavédelmi intéz­kedések csak ideiglenes jellegűek, de azok vég­leges rendezése is kell, hogy mihamarabb sorra kerüljön. Es igen t. Felsőház, ha megvizsgál­juk az elmondottak alapján, hogy tulajdon­képpen ki felel ezekért, ha valaki felel, akkor nézetem szerint inkább a tőke felel a mostani helyzetért, mint az adós, hogy az árak annyira csökkentek, mert a tőke és annak csúcsszerve­zete okozta végeredményben azt, hogy négy év alatt a fizetőeszközök mennyisége ennyire alá­szállott, olyan nagy defláció támadt és meg­szűnt a hitelellátás. Ebből eredőleg következett be az, hogy alászállott az általános fogyasztó­képesség, hogy a mezőgazdasági termények és. lakbérek árai csökkentek; ezalatt szenvedett az ipar és a kereskedelem; ez bénítólag hatott a vállalkozásra, megnehezítette a szellemi és fizikai munkával foglalkozók életlehetőségeit, megnövelte a munkanélküliséget, leszorította az ^ ingatlanok értékét és, mert amellett az adósságok névértékben ugyanazok maradtak, elpusztítja vagy legalább is súlyosan megká­rosítja az ingatlantulajdonosokat is. Emellett azonban a hitelezőt és a mobil tőkét meg nem szolgált óriási előnyökhöz juttatja. Mindenfelé halljuk a mostani helyzet jel­lemzésére és indokolására felhozni azt, hogy »a tőke elvesztette bizalmát, a tőkének hiányzik a bizalma, a védelmi intézkedések megszünte­tendők.« Mélyen t. Felsőház! Ha igazam van abban, amiket elmondottam — és felfogásom szerint igazam van, — akkor ánkébibt az adós­nak van joga bizalmatlannak lenni, mint a kölcsönt nyújtó tőkének, mert a kölcsönt nyújtó tőke legfeljebb abban nem biztos, hogy mikor kapja vissza a maga kölcsöntőkéjét, de min­denesetre sokkal nagyobb vásárló erővel kapja vissza, míg ellenben az adósnak egész egzisz­tenciája^ forog kockán. Szerény nézetem sze­rint tehát ennek az igazságos adósságrendezés­nek mentől hamarább be kell következnie. Mivel pedig elképzelhetetlen az, hogy a köl­csöntnyujtók maguk keressék a helyes és igaz­ságos megoldást, hogy lemondjanak azokról az óriási előnyökről, amelyek felett rendelkeznek, a kormánynak lenne feladata a törvényhozáson keresztül ezt az igazságos rendezést megalkotni, mégpedig mentől hamarább. Felfogásom sze­rint ez lenne az egyedüli módja annak is, hogy mi a stabil pengőben higyjünk, mert az a pengő, — bocsánatot kérek, — amelyen ma há­romszor, vagy legalább is ^kétszerannyi búzát lehet venni, mint három-négy évvel ezelőtt, az a pengő, amelyen ma kétszerannyi házat ve­hetünk, mint három-négy évvel ezelőtt, az a pengő, amelyen háromszor-négyszerannyi földet vehetünk, mint három-négy évvel ezelőtt, amely a tisztviselő munkáját is 30—40%-kai olcsóbban kapja, mint három-négy évvel ez­előtt — belföldi viszonylatban stabilnak nem nevezhető. Ha hitünket vissza akarjuk állítani a pengő stabilitásában, akkor ezek a kérdések nézetem szerint feltétlenül rendezendők. E kérdéseken keresztül felfogásom szerint a magánvállalkozás ismét életlehetőségekhez jut, mert a túlterhelt ingatlanok bizonyos nyo­más alól felszabadulván, vállalkozásokba is

Next

/
Oldalképek
Tartalom