Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ütése 1934. évi június hó 21-én, csütörtökön. 4Ü nagy, de a szegény kereskedő, akinek nincsen rendszeres könyvvitele, kénytelen magát ennek alávetni. / A társulatiadó sem olyan ártatlan dolog. Különösen a vidéki intézetek vannak óriási mértékben megadóztatva. Kezembe jutott a múltkor a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár zárszámadása és mérlege s abban olvastam, hogy a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár — egyike a legnagyobb vidéki intézeteknek, 85 éve áll fenn — keresett 1932-ben 49.292 pengőt és adót fizetett 229.180 pengőt. 1933-ban már csak 36.000 pengőt keresett, az adója azonban még mindig 163.000 pengő volt. Ezek mind olyan dolgok, amelyeken gondolkodni kell egyrészt azért, hogy a jövedelem meglegyen, hogy h költségvetés mostani összege valahogyan elő legyen teremtve, másrészt pedig azért, hogy az adózók egzisztenciája is biztosítva legyen. Érdekes a jövedelemadó kiszámításánál az a felső parancs, amivel az adótisztek dolgoznak és amiből nem engedhetnek. Megállapítanak 1933-ra szántóföld és rét után holdankint átlag 20—30 pengő tiszta jövedelmet, ha pedig valakinek nagyon rossz birtoka van, akkor lemennek 20 pengőre. Pedig még a kataszter is osztályoz és pedig nyolcféle kataszteri osztály van. Ha tehát nyolcféle kataszteri osztály van és a kataszter szerint is nyolcfélék a földek, akkor nem lehet a jövedelem — mint a jövedelemadó kivetésénél veszik — csak egy, vagy legfeljebb kétféle. Van azután egy komikus dolog és pedig az erdőknél. Méltóztatnak tudni, hogy az erdőket kitermelni nem szabad, saját vagyonukhoz nem szabad az erdőtulajdonosoknak hozzányúlniuk, legfeljebb miniszteri engedéllyel. Már most ha valaki nem is termeli ki az erdőjét, de Isten kegyelméből mégis van egy kis erdeje, akkor is minden hold erdőre tíz pengő tiszta jövedelmet állapítanak meg. (Felkiáltások: Abszurdum!) Ez teljesen lehetetlen. Ennek illusztrálására elmondom azt, hogy a magyar államnak kincstári kezelésben van 80.000 hold erdeje és méltóztassék megnézni a költségvetést, 70.000 pengő tiszta jövedelem van felvéve 80.000 hold erdő után. Tehát a kincstár kezelése mellett jó erdőknél 80 fillér a tiszta jövedelem, a gazda pedig fizessen 10 pengő jövedelem után adót annak az erdőnek holdjáért, amely erdőnek abszolúte nincs jövedelme. Mert azt senki sem fogja elhinni, hogy hulladékfákból vagy irtásokból össze lehet hozni annyit, hogy nettó 10 pengő maradjon. Szóval ezek mind olyan dolgok, amelyek az élet elviselését lehetetlenné teszik. Az egyenesadókhoz jönnek most még a különféle illetékek, bélyegköltségek és jön a fogyasztási adó. Reggeltől-estig nem teszünk mást, mint adót fizetünk. Ha eszünk, ha iszunk, ha dohányzunk, ha akármit teszünk, ha a postát vagy valami más intézményt vesszük igénybe, mindig csak adót és ismét csak adót fizetünk, úgyhogy másra nem is jut. (Egy hang a jobbközépen: Kamatot!) Kamatra — aki olyan szerencsés, hogy adóssága van — vagy pedig a gyermekek nevelésére már nem is jut. Tehát az adófizetés és ismét az adófizetés az, amire az emberek jövedelmüket áldozni kénytelenek. Az adók kezelésére nézve is vannak bizonyos túlságosan, nem is annyira szigorú, mint drákói intézkedések. Egy ilyen intézkedés most országszerte a zálogolás. Méltóztatnak tudni, hogy a zálogolás nem történik ingyen és nem is tudja elvégezni a jegyző, tehát adótisztek szállnak ki és ennek költsége közjegyzőségek FELSŐHÁZI NAPLÓ III. szerint 800—90#-lOOO pengőt tesz ki. Ennek a zalogolasnak pedig semmiféle pénzügyi haszna a .kincstárra nézve nincsen, mert tovább nem viszik a dolgot, csak zálogolnak. Megengedik azt, hogy az, akinek 1934-re nincs kifizetve a televi adója, amely most már esedékes volt, halasztásért folyamodhatik, de ha folyamodik, ketpengos bélyeggel kell ellátnia folyamodványát — ez már megint a szegény embereknek jelent borzasztó sokat — és ha az illetőnek 1933. evi adója rendben van, akkor 1934 augusztus 15-ig kap halasztást. Most már kérdem, mi ez/ Ez megint csak azt jelenti, hogy azon a szegény emberen, aki folyamodványára kétpengős bélyeget ragaszt rá, ha augusztus 15-ig meg is kapja a halasztást, evvel nincsen segítve, mert hogy valaki augusztus 15-ig anynyit tudjon árulni, hogy ennyit ki tudjon fizetni, az majdnem lehetetlenség. így van ez mindenütt. Ez a helyzet az illetékeknél is. Ha valaki meghal, ki örököl? Az biztos, hogy a kincstár és a közjegyző. (Ügy van! Ügy van! — Derültség. — Gróf So m ss ich László: És az ügyvéd!) Ha pedig még hozzá olyan szerencsétlen családi viszonyok vannak, hogy valahogyan nem tudnak barátságosan megegyezni és jönnek az ügyvédek, akkor örökölnek még az ügyvédek is. Ami az igazságszolgáltatást illeti, az is bizony elég drága Magyarországon, úgyhogy egy jólsikerült örökösödési pör esetén az ügyvéd, a közjegyző és a kincstár úgy elviszik az örökséget, hogy az örökösöknek alig jut, vagy kevés jut. Ez nem túlzás, ezt a mindennapi életben látjuk. HÜÍ egy nagyobb örökség van, akkor a kincstár nem elégszik meg a kataszteri becsléssel, hanem kiküldi az ő külön becslőjét és igyekszik minél nagyobb (becsértéket kiihozni azért, hogy minél nagyobb legyen az illeték és ennek folytán természetesen a hagyatéki tárgyalási költség is. Ezek a körülmények aggályossá teszik, hogy képesek leszünk-e adófizetési kötelezettségünknek eleget tenni, elő tudjuk-e teremteni azt az összeget, amely ennek a mostani költségvetésnek a biztosítására szükséges. Azért én nagy tisztelettel kérem a kormányt, méltóztassék mindent elkövetni, hogy az adókon kívül valamiképpen más jövedelmekre szert téve, mégis a költségvetési egyensúlyt valahogyan biztosítsuk. Én magam részéről más jövedelmi forrást nem tudok elképzelni, mint az idegenforgalom fejlesztése által bejövő idegen pénzt. Az idegenforgalmat illetőleg a miniszterelnök úr már első programmaában, ha jól emlékszem, a 63. pontban szintén tett ígéretet, hogy ezt rendszeresen kifejleszteni fogja. Azt látjuk, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr ezt az idegenforgalmat rendszeresen fejleszteni és az ország javára kiépíteni akarja. Az idegenforgalomnak két vonatkozása volna. Az egyik, a budapesti, hála Istennek, nagyon szépen megindult és azt hiszem, annak ellenére, hogy az idei esztendő gazdasági szempontból válságos lesz, mégis legalább ez a budapesti első félév a tenyészállatvásár, az árumintavásár, most pedig a nemzetközi gazdakongresszus látogatottsága folytán, hála Istennek, elég jól indult. Az ország többi részének idegenforgalma tekintetében én egyformán szívemen viselem minden vidék érdekét és szeretném, ha mindenhova minél több idegen jönne, de mégis igazat kell adnom a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltóságanak abban, hogy koncentrálni és rendszeressé kell tenni az idegenforgalmat és elsősorban, mivel ez az adottság a legvalószínűbb és a legtöbbet • 62