Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

28 Az országgyűlés felsőházának 49. ülése Igen t. Felsőház! A végtelennek látszó gazda­sági világválság, amely évek óta tombol, rom­boló hatását mutatja meg napjainkban és en­nek a romboló hatásnak eredményeképpen mutatkozik az a szomorú jelenség, hogy a ma­gyar föld megmozdult a magyar gazda talpa alatt. Ez óriási katasztrófával fenyeget, mert a világgazdasági válság további mélyülése esetén azt jelentheti, hogy ez a magyar föld a magyar gazda talpa alól teljesen kicsúszik és a magyar nemzet elveszti nemzeti vagyonát. Ezen az óriási katasztrófán akar segíteni a magyar kormány akkor, amikor a most tár­gyalás alatt álló javaslatával és az azzal kap­csolatos kormányrendelkezéssel meg akarja állítani a magyar földnek ezt a mozgását. Ha végleges rendezést nem is tud most hozni, mi­után azt mondja, hogy ennek az ideje még nem érkezett el, — amit el kell fogadni, — jön egy ideiglenes rendelkezéssel, amelynek a kor­mány által is bevallott célja az, hogy .egy-két­évi türelmi időt, egy Stillhaltet biztosítson a magyar gazdáknak és hogy ezzel elősegítse, előkészítse a végleges rendezés lehetőségét. Bizalommal kell elfogadnunk a magyar kormánynak ezt a nemes törekvését, mert hi­szen nem kételkedhetünk az ő jó szándékában akkor, amikor a miniszterelnök úr nem egy­szerűdé számtalan alkalommal hangoztatta az ő rajongó földszeretetét és amikor olyan ékes szavakkal tudja definiálni, hogy mi az a ma­gyar föld. Nem is tudok elképzelni szebb defi­níciót, mint amikor azt mondotta, hogy «a ma­gyar föld nem egy anyag csupán, amely csak arra való, hogy visszaadja a befektetett mun­kának gyümölcsét, hanem magyar könnyel ön­tözött és magyar vérrel áztatott ezeréves szent történelem». Éppen azért ez a gazdamegsegítő javaslat olyan óriási horderejű és fontosságú problémát állít elénk, mint amilyet — azt hi­szem — súlyosságára, fontosságára és követ­kezményeire tekintettel ez a törvényhozás még nem tárgyalt. Bízom a pénzügyminiszter úr reális gon­dolkodásában, nagy szakértelmében és nagy szaktudásában. Neki is idézem egy hasonlatát, amikor a képviselőházi tárgyalás alkalmával azt a kijelentést tette költői hasonlat alakjá­ban, hogy ezt a problémát, ennek a fontos problémának vitáját ő a legmagyarabb folyó­hoz, a Tiszához hasonlítja. Ez a probléma éppen úgy kanyarog, tekereg és éppen úgy nagy kacskaringókkal folyik, mint a Tisza hogy egy idő múlva ismét csak ahhoz a kiin­dulási ponthoz jusson vissza, ahonnan elin­dult útjára, közben azonban nagy árterülete­ket veszélyeztet áradásával és nagy területe­ket önt el, tesz hasznavehetetlenné. A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy ennek a problémának megoldásánál úgy érzi magát, mint a vízszabályozó mérnök, akinek hivatása az, hogy egyenes vonallal átszelje eze­ket a kacskaringókat, hogy szabályos mederbe terelje a víz folyását, hogy így minél gyor­sabban érhessen a hajó céljához. Azt hiszem, helyesen állapítom meg, hogy amikor a pénz­ügyminiszter úr magát ebben a kérdésben víz­szabályozó mérnöknek tekinti, akkor ennek a törvényhozásnak mindden egyes tagja kell, hogy neki munkatársa legyen. Ez azonban még nem elég az eredmény eléréséhez, mert nem szabad elfelednünk azt, hogy úgy mint a víz­szabályozásnál, úgy mint a területeknek az ár elől való megóvásánál harmadik faktor is szükséges, a fizikai munkás, az árterületnek, a veszélyeztetett területnek az a lakossága, 1933. évi december hó 14-én, csütörtökön. amely a saját földjét, a saját otthonát, a saját létét védelmezendő, szakadatlanul ott áll a gá­ton és meg akarja azt védelmezni, nehogy az áradat elszakítsa, épúgy ilyen fizikai muri kasként, ilyen gát védő munkásként áll évek óta a gáton, a magyar földön, a magyar gazda. Ejt nappallá téve, évek óta, szüntelen fárad­sággal, anyagi áldozattal védi azt a veszélyez­tetett gátat, a magyar földet, hogy az ki ne csússzék a lába alól. Azt hiszem, hogy ez a harmadik legfontosabb faktor elég méltó és ér­demes arra, hogy az ő érdekeit képviselő jelen javaslatot nagyon alaposan megvizsgálva, tár­gyaljunk és iparkodjunk segíteni a bajon ad­dig, amíg ez lehetséges. Éppen ezért ennek a kötelességnek a tudatában, nem a minden áron kritizálni akarás szemüvegén át nézve, hanem a legjobb szándékú segíteni törekvéstől áthatva, ezen a szemüvegen át vizsgálom a ja­vaslatot és a rendeletet. De még ilyen jóindu­latú vizsgálat mellett is találok olyan momen­tumokat, amelyek a siker tekintetében bennem aggályokat keltenek. Ezeket a momentumokat szeretném a pénzügyminiszter úr elé tárni, az ő jóindulatú figyelmébe ajánlani, mint aki­nek ezeken a hiányokon, ezeken a hibákon ta­lán módjában állna segíteni, amíg az nem késő; hiszen rendeleti intézkedésről lévén szó, azt rendelettel bármikor módosíthatja. Mindenekelőtt a védettek szempontjából óhajtom ezt a kérdést vizsgálat tárgyává tenni. Éppen úgy, mint Hoyos gróf ő méltósága teg­nap kifejtette, én is teljes mértékben aggoda­lommal vagyok eltelve a tekintetben, ^ vájjon az államnak az az óriási nagy áldozatkészsége, az a 175 millió pengő eredménnyel kecsegtető vállalkozásnak lesz-e a kezdete és vájjon azok, akik védetté nyilvánították birtokaikat, eleget tudnak-e tenni már az első negyedév kezdetén is a 14.000. számú rendelet 5. és 7. §-aiban elő­írt kötelezettségeiknek. Miután meg vagyok győződve arról, hogy a gazdasági termények áremelkedése és a köz­terheik csökkentése nem máról-holnapra meg­oldható kérdés, miért is a veszély elhárításá­nak egyetlenegy módját tudnám laikus eszem­mel a pénzügyminiszter úr figyelmébe aján­lani és pedig azt a módot: nem volna-e lehet­séges szabályt statuálni arra, hogy a 15. § 2. b) pontjában foglalt az a joga a hitelezőnek, hogy a védettség megszüntetését és a telek­könyvi feljegyzés törlését kérheti iákkor, ami­kor az, illető védett adós fizetési ikötelezettsé­gének nem tud eleget tenni, úgy módosíttat­nék, hogy bizonyos, méltánylást érdemlő olyan esetékben, amikor az, adós fizetési készsége kétségtelen és látszik az is, hogy olyan jöve­deknet várhat, amelyből kötelezettségeinek eleget fog tenni, a terminus k'itolatnék leg­alább is az aratás utánig, mert hiszen mind­nyájan nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazda­ságban az úgynevezett holt szezon éppen ezekre a téli és tavaszi hónapokra esik. A me­zőgazdának télen és tavasszal rendes körülmé­nyek között semmiből sem folyhat be jöve­delme és nagyon sok olyan gazdát, aki ma kétségtelenül elbukna, mert a védettséggel járó kötelezettségnek nem tud eleget tenni, meg lehetne menteni, ha itt bizonyos türelmi időt engednénk. Felszólalásom másik részében a nem védet­tek helyzetét óhajtom vizsgálni. A nem védet­tek azok, akiknek megterhelése a kataszteri tiszta jövedelem 15-szörösét meg nem haladja. Ez a jövedelem vidékenként igen eltérő. Isme­rek Fejér vármegyében egy 600 magyar holdas

Next

/
Oldalképek
Tartalom