Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-63

Az országgyűlés felsőházának 63. ülé, nem adhat el fát, mert meg van kötve a keze. Tudniillik csak nagy tételekben adhat, de a kereskedelem nem vesz a szervtől, tehát a szerv nem kap szállítási igazolványt. Viszont nem kapnak a kereskedők sem. A kereskedők ezzel akarták elgáncsolni az egész akciói Itt szerintem másként nem lehet segiteni, mint megszüntetni a kereskedők túlzott védelmét és megengedni* hogy a Faforgalmi Rt. egyenesen kiskereskedőknek és fogyasztóknak is adhasson el fát s akko.r megváltozik a helyzet. Nem lehet ilyen akciót feláldozni a kereskedők önző politikájának. Nem akarok ibpvebtoen beszélni erről, de tudnék sokat mondani. Mindenesetre a magyar erdőgazdaság nevében határozottan tiltakozom az ellen, hogy a kereskedelem ezeket a nagyon is célravezető intézkedéseket, amelyeket a kormány a mi érdekünkben tett, el akarja gáncsolni önző szempontokból. Ez a tiltakozás megint csak logikus következménye annak, hogy mi agrárállam vagyunk, itt elsősorban az őstermelésre kell hazírozni mindent és nem lehet egy olyan termelési ágat, mint az erdőgazdaság, amely mégis csak '2 millió katasztrális holdat tesz ki, amely nem lehet közömbös a magyar állam szempontjából, ilyen manővereknek áldozatul dobni. Kérem tehát a kormányt, tartson ki ama politikája mellett, amely azt eredményezte, hogy tűzifánkért, amelyet tavaly veszteség mellett 3.5 pengőárban kellett odaadnunk tŐárban, ma mindenütt 6 pengőt kinálnak tőárbian. Ez olyan fényes eredmény, amelyért nem is lehetünk eléggé hálásak a kormánynak. A földmívelésügyi miniszter urat, megköszönve azokat az intézkedéseket, amelyeket a magyar erdőgazdaság érdekében megtett, még arra is kérem, hogy méltóztassék most már a régóta készenfekvő erdőtörvényjavaslatot benyújtani és azt hiszem, hogy akkor új korszakot fog nyitni a magyar mezőgazdaságnak és többet tett a magyar erdőgazdaságért, mint ami 50 év alatt történt. Nagyon kérem, hogy az új erdőtörvényt méltóztassék olyképpen életbeléptetni, hogy tekintettel a mai nehéz gazdasági helyzetre, a gazdákra újabb terhet ne róhassanak. Ezek után még csak egészen röviden akarok kitérni külpolitikánkra. Helyeslem az osztrák kapcsolat mentől .alaposabb kiépítését, hogy Nyugat felé ezt az egyedüli kaput nyitva tartsuk magunknak. Méltóztassék visszagondolni arra, hogy mi lett volna a következménye annak, ha ott a vörös puccs sikerült volna, amelynek leverését egyedül és kizárólag Dpllfuss kancellár energiájának köszönhetjük, (Éljenzés.) mi történt volna akkor, ha ez a vörös Ausztria létrejött volna, amely ellentétben állott volna Németországgal, nem tudott volna egyetérteni a .Mussolini által vezetett Olaszországgal és velünk sem szimpatizált volna, amelynek tehát más lehetősége nem lett volna, mint a kisantanthoz csatlakozni, — azért is támogatták ezt a vörös puccsot, — méltóztassanak végiggondolni, mit jelentett volna ez. Lélekzetet sem tudtunk volna többé venni, a gyűrű készen lett volna körülöttünk és megfojtottak volna bennünket. Azért^ különös súlyt helyezek arra, hogy ez az osztrák kapcsolat minél mélyebben és szorosabban kiépíttessék, (Ügy van! Ügy van!) mert ez nekünk nézetem szerint egzisztenciális érdekünk. (Úgy van! Ügy van!) Amellett azonban ne hanyagoljuk el

1 a német viszonylatot sem, mert hiszen •- Németország Közép-Európában olyan nagy tényező, hogy nem szabad figyelmen kívül hagynunk és talán e 193 U. évi június hó 19-én, kedden. 351 megjön az az idő, amikor éppen mi leszünk hivatottak arra, hogy hidat építsünk a most ellentétben álló két testvérnép között. De annál nyugtalanítóbb momentumot látok, t. Felsőház, a francia külpolitikának abban a legújabb koncepciójában, amely a szovjet bevonásával újra egy pánszláv blokkot akar létesíteni és azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez nagyon is emlékeztet árháború előtti Einkreisung-politikára. (Ügy van! Ügy van!) En ebben igen nagy veszélyt látok Magyarországra nézve és meg vagyok győződve arról, hogy a külügyminiszter úr és a miniszterelnök úr ezt éber figyelemmel kiséri és mindent el fog követni arra, hogy ez a miránk is igen veszélyes • bekerítés ne sikerüljön és hogy a magyar nemzet érdekeit sikerüljön kellően megvédeni. Azt hiszem, a miniszterelnök úr 'ebben számíthat minden hazafiasán gondolkodó magyarra. Abban a meggyőződésben, hogy az ő energiájának ez sikerülni fog és bízva az ő önzetlen hazaszeretetében, a költségvetést általánosságban elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik gróf Károlyi József ő méltósága. Gróf Károlyi József: Nagyméltóságú Elnök Űr! Méltóságos Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn elsőízben van szerencsém s alkalmam a törvényhozásnak e magas házában felszólalni, engedjék meg, hogy egy visszaemlé- kezessel kezdjem felszólalásomat. Visszaemlékezem arra a 25 év előtti napra, amidőn királyi meghívó alapján 24 éves ifjúként e Ház jogelődjében, a méltóságos főrendek között helyemet elfoglaltam. (Éljenzés.) Ha visszagondolok arra az időre, lehetetlen vissza nem gondolnom arra a boldog, békés és nagy Magyarországra, amely akkor a mi hazánk volt. Összeszorul a szívem, ha arra kell gondolnom, hogy ma, 25 évvel ezután, mit nevezhetünk csak magunkénak. De vissza kell gondolnom arra a bölcs és nagy uralkodóra, Ferenc József királyra is, akit mi fiatalok akkor gyakran a nemzeti gondolat ellenesének, annak akadályául tekintettünk, de akit ma, az események után, amelyek 1918 óta lejátszódtak, a történelem szemlélete után bölcs és nagy uralkodónak kell tekintenünk. (Ügy van! Ügy van!) Mert hiszen az ő 60 éven felüli dicsőséges uralkodása alatt a magyar nemzet addig soha nem sejtett nagyságban, (Ügy van! Ügy van! — Taps.) jólétben, becsületben, megbecsülésben és biztonságban élt és a történelem lesz majd hivatva az ő uralkodásáról és korszakáról elismerést, bírálatot és ítéletet mondani. (Ügy van! Ügy van!) De ha visszagondolok mindazokra az időkre, vissza kell gondolnom azokra a nagy hazafiakra is, akiket akkor, 25 évvel ezelőtt itt a teremben egybegyűlve láttam, midőn ^Erzsébet királyné halálának tizedik évfordulóján a királyné emlékének hódolt a Főrendiház. Annak a királynénak, akinek emléke a magyar nemzet szívébe mélyen bele van írva, akiről az akkori elnök, gróf Dessewffy Aurél úgy emlékezett meg, hogy mindaddig fog élni emléke, amíg magyar él ezen a földön. (Ügy van! Ügy , van!) Visszaidézem magam elé az elnöki székben akkor ülő gróf Dessewffy Aurél markáns alakját. A konzervatív világ régi típusa volt akkori elnökünk, a későbbi országbíró. Az akkor élő egyháznagyok közül egyedül Szmrecsányi Lajos és Zichy Gyula érsekek vannak már csak az élők sorában. Nem látjuk többé ! Schlauch Lőrincnek, Csernoch Jánosnak, Sei-