Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-63

Az országgyűlés felsőházának 63. ülése 193h-. évi június hó 19-én, kedden. 349 az új bortörvényt és az új hegyközségi törvényt, amelyeknek a tervezetei már régen elkészültek és amelyekre vonatkozólag a mostani kongresszuson a francia parlamenti szőlőgazdasági blokk elnöke nyilt ülésen kijelentette, hogy az új magyar bortörvény és az új magyar hegyközségi törvény lesz a legmodernebb ilyenfajta törvény és hogy a francia törvényt teljesen ezek mintájára fogják átszervezni. Ez nagy megnyugvás nekünk, mert látjuk, hogy helyes úton haladtunk és hogy a többiek is elismerik ezt s ugyanezt az utat kívánják követni. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy az idevonatkozó törvényjavaslatokat, amelyek már régen elkészültek, mielőbb terjessze a Ház elé. Szeretném még egy kicsit igénybevenni az igen t. Felsőház figyelmét és türelmét, mert véletlenségből reprezentánsa vagyok egy másik nagyobb érdekeltségnek is, amelynek kívánságait szintén szeretném itt hangoztatni, és pedig a magyar erdőgazdaság kívánságait. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy a magyar erdőgazdaság milyen nagy szerepet játszik egész közgazdaságunkban, s hogy hosszú éveken keresztül . a fa volt külkereskedelmi mérlegünk legnagyobb mínusz-tétele. Méltóztatnak tudni, hogy milyen nagy fontossága van a magyar közgazdaságban a. faimportnak. Ezzel a kérdéssel szeretnék néhány vonatkozásban foglalkozni. A pénzügyminiszter úr ő nagy méltóságához intézem szavaimat, amidőn kérem, hogy a fa után fizetendő forgalmi adónak fázisrendszerre való megváltoztatásánál legyen figyelemmel a magyar erdőgazdaság kéréseire. A magyar erdőgazdaság ugyanis az egyedüli őstermelés, amelynek termeivényei forgalmiadókötelesek. Hogy miért, ez nem egészen logikus, de tény és ezzel már mi kibékültünk. Valószínűleg azért van ez így, mert a forgalmiadórendszer elejétől fogva úgy volt kontemplálva, hogy mindenre^ terjedjen ki, de a mezőgazdaság erősen lévén reprezentálva, ettől mentesítette magát, a kevésbbé képviselt erdőgazdaságnak pedig ez nem sikerült. En igazságtalan dolognak tartom, hogy mint őstermelő csakis a magyar erdőgazdaság kötelessége forgalmiadót fizetni, mert arra nézve, hogy miért nem fizet az őstermelő forgalmiadót, az indokolás épp az, hogy a vagyon- és jövedelmi adón kívül még földadót is fizet, földadót azonban fizet a magyar erdőgazdaság is. Tény az, hogy a forgalmiadórendszer be van vezetve. Megjegyzem, hogy hosszú éveken keresztül a külföldi fa forgalmiadómentesen jött be az országba, csak mi, belföldi gazdák fizetünk forgalmiadót, de mi már ezzel kibékültünk, ahogy mondottam. Azóta felemelték a tűzifa 3%-os forgalmi adóját 4^%-os fázisadóvá és éhbe is belenyugodtunk már, de most a tűzifára még magasabb fázisadót kívánnak kiróni. Ez ellen a magyar mezőgazdaság tiltakozik, mégpedig több okból. Tiltakozik elsősorban azért, mert a fázisadórendszer máris egy birtokosellenes rendszer, mert magától értetődik, hogyha nincs fázisadórendszer, akkor a második és harmadik alkalommal a kereskedő fizeti a forgalmiadót, így pedig a fázisrendszer szerint az egészet elsősorban a gazdára kenik rá. Most éppen a tűzifa-árvédelem szempontjából a kormány bizonyos intézkedéseket léptetett életbe, amelyekre később még kitérek. Ezek alapelgondolása az volt, hogy a gazda kapjon magasabb faárat anélkül, hogy a fogyasztó magasabb fogyasztási árakat fizessen, tehát a fogyasztónál kellett kezdeni és onnan visszafelé kikal-» kulálni — hogy úgy fejezzem ki magamat — az egész árlétrát. Ebben lényeges tétel először a vasúti tarifa, másodszor a forgalmiadó is. Ha most a kormány életbeléptetett egy intézkedést, amelynek célja, hogy a gazdának nagyobb árat fizessen, akkor nem szabad megint elvenni a fázisadó felemelésével vagy a vasúti tarifák emelésével ezt a hasznot. Ez ellentétes intézkedés, éppen ezért nagyon kérem a kormányt, méltóztassék ettől elállni. Azt hiszem, hogy erre a pénzügyminiszter úr hajlandó is lesz. Itt köszönetemet fejezem ki a pénzügyminiszter úr ő excellenciájának azért, hogy bennünket egy ankétre meghívott és alkalmat adott nekünk arra, hogy álláspontunkat mi is kifejtsük. El kell ismernem köszönettel azt a nagy megértést is, amellyel Vargha ő excellenciájánál találkoztunk. Azt hiszem, meg lehetne egyezni azon az alapon, hogy maradjon meg a tűzifa utáni forgalmiadé mint fázisadó 4Va% és a műfánál, amely eddig nem fizetett förgalmiadót, legyen szintén 4^%-os adó. Ismétlem, azt hiszem, hogy ezen az alapon meg lehet egyezni. A másik sérelmünk az, ami az új tervezetben kontemplálva volt, hogy a gazda a saját gazdaságában felhasznált anyagok után is fizessen forgalmiadót. A forgalmiadó egész konstrukciója és alapgondolata az, hogy az adót az áru forgása után, tehát azután kell fizetni, amikor az áru egyik tulajdonos kezéből a másik tulajdonos kezébe megy át. Ha pedig a saját gazdaságomban felhasznált termel vényeim után is fizetnék forgalmiadót, akkor ez fogyasztási adó volna és nem forgalmiadó. Tiltakozunk az ellen, hogy a forgalmiadó fázisrendszerének' titulusa alatt reánk külön fogyasztási adót vessenek ki. T. Felsőház! Ezek volnának a kéréseink, amelyeket elő akartam adni a fázisadórendszer dolgában. Csak röviden szeretnék kitérni a külföldi szerződésekre, amennyiben ezek a külföldi szerződések fapolitikánkra vonatkoznak. Itt nagyon helyeslem a kormánynak azokat a szerződéseit, amelyeket a_ fa tekintetében kötött Ausztriával, annál is inkább, mert hiszen Ausztria az az állam, amely leginkább tudja felvenni gazdasági termel vényeinket. Itt kérem a földmívelésügyi miniszter urat, ne méltóztassék azoknak a kereskedőknek panaszára hallgatni, akik hangoztatják, hogy az osztrák fa rosszabb, mint a többi. Lehet, hogy valamivel rosszabb a minősége, de szegény ember vízzel főz. Legyünk megelégedve, ha Ausztriából kapjuk a fát, ha Ausztria ezzel szemben átveszi gazdasági termeivényeinket. Ugyanebből a szempontból kiindulva, hangoztatni kívánom, hogy a fa tekintetében legcélszerűbb volna Csehszlovákiával is megállapodásra jutni, mert hiszen Csehszlovákia az a másik állam, amely leginkább tudna tőlünk gazdasági termeivényeket felvenni, míg Romániánál és Jugoszláviánál ez nem áll fenn. De viszont azt látjuk, hogy éppen Románia kapja mindig a legnagyobb kontingenst a fabehozatalnál. Mi ezt helytelen dolognak tartjuk és azért kérésünk az, méltóztassanak valamiképpen alkalmat nyújtani az érdekképviseletnek, hogy ilyenkor meghallgattassák, hogy a külügyminisztérium a kapcsolatot fenntartsa a gazdasági érdekeltségekkel, — sajnos, ezt nem tapasztaljuk, — jie-