Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-62

326 Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 193 U. évi június hó 15-én, pénteken. multat és tradíciót tisztelő minden tagja tisz: tábian van, — hogy minden nagy nemzeti érdek, amely az államtól függetlenül jelentkezik, mily nagy tényező e nemzet történelmi és szellemi életének irányában s mennyire megérdemli, hogy megbecsüljük nemcsak érdemeit, hanem jogi helyzetét is tiszteljük és fenntartsuk, mi­után erről, mondom, a legnagyobb mértékben meg vagyok győződve bizonyára e Ház t. tag­jaival együtt, azért tisztelettel csak felvetem a kérdést: nem volna-e célszerű a Pázmány Péter Tudományegyetem államsegélyének tételét kü­lön rovatban feltüntetni, a többi egyetem téte­leit pedig globálisan beiktatni a költségvetésbe és ezzel is aláhúzni ennek az egyetemnek jelle­gét, ami ambíciója az egyetemnek és mindazok­nak is, akik meggyőződésük és tradícióik révén az egyetemnek ilyetén természetét vitatják és hangoztatják. Amikor most a püspöki kar e rendelkezésé­nek eleget tettem, nem hallgathatom el, hogy a íokegyuraság aktív jelenlétének és érvényesü­lésének hiánya más tekintetben is nehézségeket jelent. Itt megint egy talán részletdologhoz kí­vánok hozzászólni, amely azonban azoknak a vallási és kulturális érdekeknek szempontjából, amelyeket én is képviselek, nem másodrendű. Értem nevezetesen a katolikus egyház alapjai­nak kérdését. Mélyen t. Felsőház! A katolikus vallási­és tanulmányi alap ma válságos helyzetben van. Ezek az alapok elvesztették mindazokat a vagyontételeiket, amelyek a csonkán megma­radt földbirtokokon kívül azelőtt rendelkezé­sükre állottak, megtartották azonban valameny­nyien régi kötelezettségeiket. Ennek következ­ményeképpen állott elő az a helyzet, hogy a vallásalap ma éppen csakhogy teljesíteni tudja saorosanvett primer kötelezettségeit, anélkül azonban, hogy egyetlen új templomot vagy egyetlen új plébániát tudna létesíteni. Amikor tudvalevő az, hogy a katolikus egyházi nagy­vagyon, amely a nagyjavadalmasok birtoká­ban van, a mindannyiunk előtt ismert agrár vi­szonyok miatt szintén passzív, akkor a vallás­alapnak ilyetén, azt lehet mondani, letörése rendkívül nagy nyugtalanságnak az oka. A katolikus tanulmányi alap pedig éppenséggel 200.000 pengő deficittel van megterhelve, úgy­hogy évről-évre töpreng az ellenőrzésre kikül­dött bizottság, szabad-e neki tovább ezt a keze­lést folytatnia, illetőleg ezt az ellenőrző tisztet gyakorolni, mert hiszen a kezelés tiszte a kul­tuszminisztériumot illeti. Az ellenőrzés tisztét egy annakidején királyi rendelettel felállított ellenőrző testület végzi, amely évről-évre fel­veti a kérdést: szabad-e tovább ilyen helyzet­ben ezekről az alapokról a katolikus közvéle­ményt megnyugtatni, hogy itt minden rend­ben van. i Kötelességem kijelenteni, hogy a kultusz­kormány a legnagyobb lelkiismeretességgel ke­zeli ezeket az alapokat és minden olyanféle szó­beszéd, mintha ezeket az alapokat céljuktól ide­gen dolgokra fordítanák, nem igazolható és az ellenőrző bizottság a kultuszminisztériumnak az alap hű és gondos kezelése tekintetében a felmentést mindig megadta. De mi a helyzet? A helyzet az, hogy a val­lásalap birtokainak tekintélyes részét a föld­birtokreform során elosztották. A földbirtok­reform során a vallásalap vagyonának negyed­része — ha nem harmada — szétosztatott anél­kül, hogy ennek hozamát az alapok megkapnák, mert a földhözjuttatottak a bérösszeget egysze­rűen nem fizetik. Már több mint egy eszten­deje múlt el annak, hogy igen előkelő deputá­ció járt a miniszterelnök úr ő excellenciájánál, hogy ebből a lehetetlen szituációból az állam se­gítse ki ezeket az alapokat, mert amint igen tiszteletreméltó fórum mondotta is akkor ő ex­cellenciájának: különös hatást keltene az, ha egyszer csak az ellenőrzésre kiküldött bizottság kijelentené, hogy e helyzetben nem tudja többé vállalni a felelősséget ezen alapok kezelésének jóváhagyásáért és letenné mandátumát. Ezt megkockáztatni nem szabad. Evek előtt, még boldogemlékű Tisza István kormányzata idején, én voltam szintén az, aki ez ügyiben vele tárgyaltam és sikerült elérni azt, hogy a protestáns egyházaknak juttatott bizonyos támogatás ellenszolgáltatása vagy egyensúlyaképpen a tanulmányi alap számára 300.000 korona évi költségvetési segélyt állítot­tak be, ez azonban megszűnt- Tudom, ma a helyzet nem olyan, hogy lehessen igényelni többszázezer' pengős új tétel felvételét, de ak­kor a kormánynak valamifélekép módot kell találnia arra, hogy akár adminisztratív intéz­kedésekkel, akár pedig annak a bírói intézke­désnek nem tudom milyen szankcionálásával, vagy bármiféle más módon, amely előttem ta­lán rejtély, iparkodnék ezeket az alapokat eb­ből a lehetetlen helyzetből kiszabadítani. Eb­ben a helyzetben ezeket az alapokat jelenleg csőd fenyegeti, de e csőddel együtt csőd fenye­geti a templomoknak, a plébániáknak, a tanul­mányi alapból fenntartott iskoláknak ügyét is. Én tehát nem azért szólalok fel, hogy itt most igényeljem egy új nagy tétel beiktatá­sát. —• ha más lehetőség nem kínálkozik, erre is kell valami módot találni, — hanem azért szólalok fel, hogy itt a nyilvánosság előtt is kérjem ő excel lenciá ját, aki amikor ezen ala­pok ügyében a deputáció nála járt, a legna­gyobb jóindulatot juttatta kifejezésre és bizto L sított minket, hogy mindent megtesz a baj or­voslására, hogy a baj tényleges orvoslása ér­dekében vagy köizivetlenül eljárni, vagy az il­letékes fórumnak megfelelő utasítást adni mél­tóztassék. Mélyen t. Felsőház! Még egy kérdés volna, amelyre a^ mélyen t. Felsőház figyelmét fel­hívni kívánom és ez a hitvallásos tanítók fi­zetésének ügye. Ez valóságos tengeri kígyó. Méltóztassanak elhinni, hogy tényleg tengeri kígyó, mert szörny, talán nem annyira a szó­ban forgó nehézség nagyságánál fogva, hanem azon pszichológiai hatásnál fogva, amelyet ennek a kérdésnek rendezetlensége a közvéle­ményben kelt. A helyzet ma az, hogy az iskola­fenntartók adói nem folyván be, az iskola­fenntartók tanítóikat fizetni nem tudják. Mél­tóztassanak elképzelni, hogyha a tanítók szá­zai, illetve talán most már ezrei is, nem jut­nak hozzá az ő szerény járandóságaikhoz, mi­csoda jogos elkeseredést vált ez ki ez értékes családok lelkéből. En igazán nem szeretek, fő­leg itt ebben a körben, az érzelmek húrjain játszani, azonban teljes objektivitással kívánok arra a helyzetre rámutatni, mit jelent az, ha azok, akik a falu közvéleményét irányítják, formálják, tehát a papok, — ezekről nem is szólok, ezek talán módot találnak, hogy vala­hogyan gondoskodjanak magukról, vagy tud­; ak talán még igénytelenebbek lenni, — de a jegyzők is már sok helyen és a tanítók is nem kapják meg a maguk fizetését. A lapok is felkapták ezt a problémát és szenzációként kezelik, mely már úgyis mérgező anyagként él majd minden egyes faluban. Méltóztassanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom