Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-62

324 Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 193 h. évi június hó 15-én, pénteken. teli, hogy a szociális és közegészségügyi intézmények jobban dotáltassanak. A tüdővész kérdéséről beszélt itt egyik igen t. tagtársunk. En lehetetlen dolognak tartom például azt, hogy az országos betegápolási adó a törvénnyel és a maga rendeltetésével ellenkezően ne odafordíttassék, ahova azt fordítani kell. A kórházak csak átalányokat kapnak, amelyekből nem lehet a szegény betegeket ellátni. A hatósági orvosok is csak bizonyos korlátolt összeg erejéig rendelhetnek a betegápolási alap terhére és így éppen a legszegényebb betegek, a venerea« betegek jórészt teljesen gyógyszer nélkül maradnak. Áttérve az adózás kérdésére, rossznak és immorálisnak tartok minden bevalláson alapuló kereseti- és jövedelemadó-rendszert, mert e mellett a rendszer mellett éppen a legnagyobb jövedelmek tudnak az adózás alól kibújni. Azonkívül immoralitásra vezet, de nemcsak az adózóknál, hanem az adókivető hatóságoknál is, mert ezek tudva azt, hogy iaz adózó fellebbez és kibúvókat keres, legjobb meggyőződésük ellenére is nagyobb adóalapokat állapítanak meg. Éppen ezért én nagyobb hatáskört kívánnék az alsófokú pénzügyi hatóságok részére, amelyek a helyi viszonyokkal inkább ismerősek, mert a mai bürokratikus rendszer mellett az alsófokú hatóságok nem mernek a saját felelősségükre intézkedni és így mindennel a minisztériumot kell terhelni. Nem tartom igazságosnak, hogy a keresetiés jövedelemadó kivetésénél az utasítások nem tesznek különbséget az egyes vidékek között, hanem országos átlagot állapítanak meg, holott az országos átlagok nagyon különbözők, az egyik 'helyen holdankint nyolc-tíz, a másikon tizenöt-tizenhat métermázsa. Antiszociálisnak tartom azt az intézkedést, hogy az örökösödési illetéket 50 pengő erejéig bélyegjegyekben kell leróni, rögtön a hagyaték tárgyalásakor. Ez éppen a legszegényebb embereket sújtja aránytalanul, hiszen a szegény ember 30 napon belül köteles kifizetni az illetéket, a jómódú ember pedig csak félesztendő múlva kapja meg a fizetési meghagyást. Ha az a szegény ember ennek nem tud eleget tenni, rögtön kivetik rá a háromszoros bírságot. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ennek a rendeletnek a hatályát legalább a nyomorult helyzetben levő Tiszántúlra függessze fel erre az esztendőre, hiszen ennek fenntartása mérhetetlen elkeseredést okoz ú lakosság körében. Méltóztassék utasítani az adóvégrehajtókat, hogy a végrehajtásoknál, de különösen & transzferálásoknál méltányosan járjanak el és tanulják meg a törvényt, mert tudok esetet, amikor például a lakó tartozásainak fejében a háztulajdonos összes ingóságait lefoglalták. Az igazságügyi tárca keretében sok minden mondanivalóm volna, de ezzel most nem akarom fárasztani a t. Ház türelmét, hiszen lesz alkalmunk ezeket bővebben megvitatni. Most csak egyet akarok kijelenteni, azt, hogy a magam részéről azt tartom, hogy a jegyzői magánmunkálatokat meg kell szüntetni, (Ügy van! a középen. — Ellentmondások. — Zaj.) mert egy jogállamban ezt parancsolóan előírja a preventív jogvédelem elve. Lehetetlen dolog az, hogy a jegyző, amikor okiratokat szerkeszt, ugyanazokban az ügyekben közhatósági bizonyítványokat állítson ki. Hiszen itt a legnagyobb igazságtalanságok és aránytalanságok fordulnak elő. A jegyzők úgyis túl vannak halmozva munkával és ennek következtében egyik kötelességüket sem tudják jól és helyesen teljesíteni. (Zaj és mozgás.) A megoldás módja az, hogy fel kell emelni a jegyzők fizetését és gondoskodni kell arról, hogy azt valóban meg is kapják, mert akkor nem szorulnának rá arra, hogy érvénytelen végrendeleteket gyártsanak. (Mozgás.) Általánosságban sok mindent tudnék még ebben a kérdésben mondani, de ez most nem időszerű. A választójog kiterjesztése szempontjából az általánosság kiterjesztése nélkül a titkosságnak vagyok a híve, mert à nemzeti akarat csak így juthat kifejezésre. Attól pedig nincs mit félnünk. A közigazgatást vissza kell adni önmagának, hogy igazságosan bíráskodhassak, mert az balkáni állapot, hogy mindent kortesszempontból fogjunk fel. Ez teljesen megrendíti a népnek a hatóságban való bizalmát. (Ügy van! Ügy van!) Ki kell jelentenem még azt is, hogy a 33-as bizottságot teljesen feleslegesnek tartom, (Helyeslés.) sőt jobban szeretném, ha a t. kormány meg se hallgatná sokszor az ott elhangzottakat, mert még azt találná hinni, hogy az az ország közvéleményét képviseli. Diktatúráról ebben az országban beszélni nem lehet, mert amíg a parlament fennáll, addig diktatúra nincs. En ugyan a szavakkal nem. játszom és egy becsületes, tiszta- és erőskezű, jóakaratú, nemzeti alapon álló férfiú diktatúráját nem tartanám helytelennek és rossznak. (Mozgás. — Simontsits Elemér: Gyönyörű!) Kell sok okos embernek lennie az országiban, de vezér csak egy legyen. Kijelentem, hogy feltétlenül az abszolút tekintély alapján állok, de ezt a tekintélyt nem látom veszélyeztetve a mai rezsim alatt sem. Nem tudom elhinni, hogy például Hindenburgna'k, vagy a francia elnöknek, — ezek államfők, — vagy Hitlernek kisebb tekintélye volna hazájukban, mint például a román királynak Romániában. Az államfői tekintélyt maga a nemzet tekintélye adja meg és éppen ezért híve vagyok annak a gondolatnak, hogy a kormányzói jogkör ideiglenessége megszüntettessék és a kormányzói jogkör kiterjesztessék. Végül a nemzeti egységet nemzeti életünk és jövőnk szempontjából a legfontosabbnak tartom és a kormánynak erre irányuló tevékenységét mindenben tökéletesen helyeslem, a kormány reformpolitikáját pedig lelkesen üdvözlöm. Mivel a kormányelnök és munkatársai iránt teljes bizalommal vagyok, a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Glattfelder Gyula ő excelenciája. Glattfelder Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem tulajdonképpen mandátumom van arra nézve, hogy rövid deklarációt tegyek itt a Felsőházban a püspöki kar nevében. Mielőtt azonban ezt megtenném, úgy ennek a Háznak, mint egyáltalában a parlamenti szokásnak némikép hódolva, bekapcsolódni szeretnék nemcsak a közvetlen előttem szólott t. tagtársunk szavaiba, hanem itt e napok folyamán a tárgyalások során ismételten elhangzott egy gondolatba, amelyet tagtársaim közül többen megpendítették s amely nemcsak itt a tárgyalások során, hanem a magyar nemzeti életben ma olyan elsőrendű szerepet játszik. Értem a jogfolytonosság kérdését, amelyről előttem felszólalt t. tagtársam is szólott és a felszólalt felsőházi tagok közül is többen érintették. Nem kívánok most ebben a kérdésben el-