Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

Az országgyűlés felsőházának 49. ülése 1933. évi december hó 14-én, csütörtökön, gróf Széchenyi Bertalan és Beőthy László elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelmüveletekről, valamint egyes közmunkák költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Felszólaltak : Tóth Lajos, Szontagh Jenő, Huszár Aladár. Szőke Gyula, Morvay István, Mészáros István, Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter, S, Bálint György és Imrédy Béla pénzügyminiszter. — A Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924 : V. t.-c. kiegészítésére és módosítására vonatkozó törvényjavaslat. Felszólalt : Székács Antal. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. à kormány részéről jelen vannak : Imrédy Béla, Kállay Miklós, Lázár Andor. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 8 perckor.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Bezerédj István, a felszólalók jegyzésére pedig gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző urat kérem fel. Folytatjuk a gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelmüveletekről, valamint egyes közmunkák költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslatnak a tegnapi ülésen megkezdett tárgyalását. Az első szónok Tóth Lajos őméltósága. Tóth Lajos: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amellyel a kormány a gazdavédelmi rendelethez a pénzügyi fedezetet kéri, kétségtelenül igen jelentős áldozatokat kíván az országtól, aminthogy maga a gazdavédelmi rendelet igen jelentős erőfeszítéseket kíván a gazdatársada'ómtól, a gazdatársadalomnak éppen a legnehezebb helyzetben lévő részétől, mert — mint bölcsen méltóztatnak tudni — a gazdavédelmi rendeletben kontemplált minden kedvezménynek alapja és előfeltétele az, hogy a rendeletben előírt kötelezettségek pontosan teljesíttessenek. Hiszen ennek a nemzetnek, államnak és társadalomnak egyaránt, az élete manapság nem más, mint áldozatoknak, erőfeszítéseknek, igen sokszor heroikus erőfeszítéseknek a láncolata, hogy ez a nemzet azt a hatalmi pozíciót, amelyet a Duna völgyében, a Dunamedence középpontján betöltött, visszaszerezhesse. Ezt a heroikus erőfeszítést kezdik meglátni a nyugat nemzetei. Meglátta Olaszország, most kezdi meglátni Anglia, Angliának társadalma és törvényhozása egyaránt. Ha ez a meglátás általánosabbá válik, ha a nyomán járó szimpátia, igazságérzet és főleg az érdekek kölcsönös kapcsolódásának meglátása általánosabbá válik és megerősödik, akkor ennek a nemzetnek nyert ügye van. Éppen ezért a hála FELSŐHÁZI NAPLÓ III. és köszönet érzése tölti el a mi lelkünket, — aminek gróf Széchenyi Aladár őméltósága a tegnapi ülésen már kifejezést is adott, — amikor azokra a férfiakra gondolunk, akik ebben az irányban ma igen jelentős és igen nagyértékű munkásságot fejtenek ki. (Ügy van! Ügy van!) Ami mármost az előttünk fekvő rendeletet illeti, kétségtelen, hogy annak legnagyobb jelentősége az, hogy az állam kinyújtja íme segítő kezét a gazdatársadalomnak, a gazdatársadalom leginkább elesett, erre leginkább rászoruló részének, kinyújtja segítő kezét a magyar föld egyharmadának. Mint a pénzügyminiszter úr a képviselőházi tárgyalások során kiemelte, itt egy nagy nemzeti szanáló akció első lépéseiről van szó. Bizonyos azonban hogyha ennél a rendelkezésnél megállanánk, akkor ez a rendelkezés nem töltené be azt a feladatot, amelyet pedig mindannyian várunk tőle. Ez tudniillik csupán azt eredményezheti legjobb esetben, hogy a gazdatársadalom legelesettebb része talpra áll. Hogy járhasson is, ahhoz az utakat járhatóvá kell tenni és pedig úgy a termelési, mint a beszerzési oldalon, — gondolok itt az agrárolló két ágának közelebb hozatalára, — mint pedig az értékesítési oldalon. A gazdasági utak járhatóságának mind a három oldalon való kiépítése az előfeltétele annak, hogy azok a reménységek, amelyeket mindannyiunknak ehhez a most tárgyalt rendelethez, illetőleg törvényjavaslathoz kell fűznünk, megvalósulj anak. További nagy jelentősége ennek a gazdavédelmi rendeletnek felfogásom szerint az. hogy ámbár első pillanatra úgy látszik, hogy csupán a mezőgazdaság megsegítéséről van szó, eredményében és hatásában a másik két termelési ágon, az iparon és a kereskedelmen is segíteni fog, hiszen általánosan ismert tétel és megállapítás, hogy mi elsőrendűen agrárállam vagyunk, ha tehát az agrártársadalmat megsegítjük, uno ictu az ipari és kereskedelmi foglalkozási ágakon is segítettünk. (Helyeslés. Ügy van! Ügy van!)) Itt méltóztassanak megengedni, hogy^ pár szóval megemlítsem azt az örvendetes tényt, 3